Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-01 / 96. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam !>0. szám. Péntek, december 1. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft- — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre • . 1 It. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kanmer nyomdájában. Felhívás l Azon t. olvasóinkat, kik még a múlt fél- és negyedévről az előfizetéssel hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfizetési pénzt (negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt.) mielőbb beküldeni ne terheltessenek Qualificatif). Deczember hónapja, a mostani, rneg- emlegettetik hat egész esztendőn keresztül közéletünkben , mert ebben a hónapban fognak megalakulni az uj törvény szerinti megye-bizottságok és tisztségek. Az alakulás forrongása látható már mindenütt környezetünkben; Fogarasvidé- ken épen ki is öntött. Az az hogy nem mindenütt bizony, I mert Szászország még mindig külön ország-; azt még mindig nem kötelezi az ország szentesített törvénye. No de most a többiről akarunk beszélni; a királyföld rendezéséhez még sokszor lehet hozzá szólani — úgy látszik — oly lassan sietnek vele. Tehát : „Elhervadott a tulipán, Mégis éljen az alispán!“ Arról akarunk szólani, hogy a bekövetkező hat esztendő alatt nagy részt azoktól fog fíiggeni országunk népének előmenetele, hogy milyen közigazgatási tisztviselők választatnak mostan. Ezt felesleges hosszasan bizonyítani. Elösmert igazság, hogy a törvényhozó akár- mily bölcs, szándéklata csak a végrehajtás által nyer életet és alakot. Schakespeare darabját is tönkre teheilk a rósz szinészek. A törvény is körülírta, lapok is bőven vitatták, hogy minő kellékekkel kell bírnia az uj megye tisztviselőjének. Mi most nem fogunk hosszason részletezni ; hanem röviden igy fejezzük ki az uj megye tisztviselőjének qualificatióját : Legyen lelke a nép iránt! Ha a régi vármegyének legjobb szolgája az volt, a ki legjobban bele élte magát a nemesi kiváltságokba és azok fenntartása volt legfőbb törekvése: a mostani viszonyok azt kívánják, hogy az összes nép érdekei iránt birjon egész lelkesedéssel a megye hivatalnoka. Ha a nép túlélt fogalmaktól nyiigöz- tetik, a hivatalnok adjon neki oktatást; ha a nép erkölcsi fogyatkozások stilyedőjére jutott— a hivatalnok emelje föl nemes példa adással. A mindennapi élet sebei, fekélyei ne undort, — hanem részvétet támasszanak a hivatalnokban. Képezze magát orvossá, hogy azokat meggyógyíthassa. Ha a tábornok magaslatra megy a vidék kiösmerése végett: a hivatalnok álljon szellemi képzettség magaslatára, hogy biztos tájékozottsággal vezethesse népét. Olyan hivatalnokokat kell választani, a kikről ilyen működés feltehető. A ki visszaélésekre használná fel a hivatalt ; a ki közönyös lenne a nép érdeke iránt; és a ki nem bír képességgel felfogni, hogy a nép szellemi és anyagi emelkedése az autonom hivatalnok kezébe van letéve leginkább ; végül azok, a kik még most is megkülönböztetik a nemes és nem nemes származású népet : azok mind tétessenek félre, hogy tisztuljanak ki a mai korhoz nem illő tulajdonságaikból, л agy legalább veszítsék el mételyező hatásukat. Olyant kell választani, a ki azon esz métől lelkesedik, hogy javitsa a nép állapotát és magát a népet. Ez a legfőbb qualificatió. Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjához“ czimü, brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. (Folytatás.) Az 1377-dik év a Barcza helyzetében nagy változást hozott elő. Az eddig egy főség alatt állott, végvár és határőrségi, fiskális természetű, s egy és összefüggő egészet formált földterü- j let, miután Brassó már előbb is kiváltságokban kezdett részesülni, s most a 13 község hozzá csatoltatott : két külön területre szakadt. A várak, a jobbára csángó- magyar, s lehet hogy némi részben román községekkel megmaradtak továbbra is a székelyek ispánjától függött várnagyok hatósága alatt ; mig a szász községek innen lassankint merőben ki váltak. Az 1377-dik évben nem történt ugyan még ezen különválás egészen meg, sőt a mint Zsigmond király 1395-beli fenn idézett rendelete mutatja, még ekkor maga Brassó is a székelyek ispánja alatt hagyatott, s a falvákra nézve pedig épen ezen 1377-beli oklevélben kiköttetett, hogy: „C o- r о n a e s i c u t hactenusfuerunt, sic et dein ceps sint an n ex a e;“ de ezután csakhamar az 1402 és 1422-dik években Brassó a 13 szász községgel együtt mind inkább a szász földhöz csatoltatott, és miután az utóbbi éven kezdve pereit is a szász nemzeti egyetemhez kezdette fellebbezni: a brassai fiskalitásból és igy Fe kérvármegyéből, a melyhez névleg tartozott volna, végleg kiszakittódott. Ezen időn kezdve, mintegy 76 évig a Barcza vidéke merőben két к ti 1 ö n hatóságokhoz tartozott. A szász helységek tartoztak a király föld- és szász hatóságokhoz ; a csángómagyar községek pedig az addigi várhatósághoz. Úgy, hogy ezen időszakban a Szász- ság, mint potior pars által igénybe vett Barczavidékhez tartozás a várhatósáry alatti községekre kevésbbé alkalmaztathatván, az ezen korbeli okmányokban ezek néha Fehérvármegyében levőknek is mondatnak, mint például a Zewreny Balázs adománylevelében 1492-ben; de leggyakrabban igy határoztutnalv meg : „ in p a r t i b u s T r a n ssylvaniae h a b i t ift „in с о n f i n i- b u s r égni Transsylvanien sis circa partes Transalpinses existente s“, mint Ulászló király 1498, 1508 és 1513-dik évi leveleiben. Ezen időszak elején a brassaiak Törcs- várat újra építik, és igy az addigi várak száma növekedni látszik ugyan: azonban minthogy épen ezen szolgálatért a 13 szász község nem sokkal ezután a várhatóság alól, — hová a német lovagrend korától fogva tartoznia kellett, végképp ki válik, — a váraknak is kevesülnie kellett. — S igy Feketehalmot többé nem látjuk előfordulni; sőt magát a brassaihegyi várat is 1454-ben Hunyadi János megengedi, hogy a brassaiak a város kőfallal keritése végett lehordhassák. Emlittetnek 1377-ben Törcsvár, mint újvár, és H e 11 V e n, melyekre nézve Lajos király nyilvánítja, hogy továbbra is tetszése szerinti nemzetiségű várnagyokat fog oda tenni ; 1459-ben T h e r c z, H e 11 v e n és Királykeve, midőn ezen várak parancsnokainak Lábatlan János székelyek ispánja meghagyja, hogy Miklós várszék szabadságát Sepsiszék ellen oltalmazzák ; s ugyan ezek az 1460-bik évben is, midőn élelmezésükre Brassó által fizetendőleg 100 arany forint utal ványoztatik (lásd Sieb. pr. Blätter, Székely nemzet constitutioi és „a j hajdani törcsvári uradN 31. lapját.) Azonban úgy látszik, hogy az utóbbi év után nem sokkal Törcsváron kívül a többiek mind fél hagyattak, mert az 1486- dik évben a Brassó Báthori Istvánnali egyezkedésében már csak erről van szó, s 1492-ben Türkös egyenesen a törcsvári várhoz tartozónak mondatik. Ezen időszak alatt várhatóság alatt csak a csángómagyar községek maradván, a várőrséget csak ők teljesítették; a szász községek ellenben egészen külön hatóságot képezvén, abba nem folytak bé. Mind a mellett van nyoma, hogy haj do ni odatar- tozásuk maradványául némi szolgálatokat ezen időszak alatt is teljesítettek. Az Ulászló király 1513-beli leveléből láthatólag, azt panaszoláka királynak hogy az évenkinti, a törcsvári várnagyok számára teljesített, előfogatos szolgálmá- nyok értéke 60 forintnál többre emelkedett. Hogy a várnagyok túlkapásoktól mentek lettek volna , feltenni nemis akarjuk : de alig hisszük, hogy ezen szolgálmányok legalább kezdetben minden alap nélkül kezdődhettek volna el. Ezt az akkorta a jelenleginél jobbal módosabb, s mint a történelem mutatja czéljának kivitele végett a legfelsőbb körök jó indulatát pénzzel megszerezni képesebb — szászság akkori nagy befolyása sem engedi hogy feltehesstik. De az akkori oklevelek is ide látszanak egyenesen mutatni. Az 1377-beli okmányban ugyanis Lajos király kijelentve, hogy a Brassó vidéki elvűvé tömöritett szászok számára ezuö j tán is tetszés szerinti ispánt, bírót, törcsvári és höltövényi várnagyokat fog rendelni: kiköti, hogy ők továbbra is korona ; tulajdonai és szolgáló emberei maradjanak: „Coronae sicut hactenus fuerunt, sic ; et deinceps s i n t annexae, et incolae
