Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-03 / 10. szám
Brassó, 1871. l!ső évi folyam 10. szám. Péntek, febnár 3. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ára: Egész évre . 6 ft. — kr. Félévre . . 3 ft. — kr. Negyedévre . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői és kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr.— (1 —10 sornyi hirdetés áru mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alka szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Еявоапштнапоп Előfizetéseket folyvást elfogadunk: Januáriustól negyed évre...........................1 ft 50 kr. „ fél „.............................3 „ — „ Я egész „.............................G„ — „ F ebruáristól két hóra..................................1 ft — kr. „ öt „ ..................................“ » i, „ tizenegy hóra........................5 „ 50 „ Az előfizetések Kenyeres Adolf ügyvédi irodájába küldendők. A székelyekért. IV. Politikai tekintetből épen nagyon szükségesnek tartom, hogy hazánk lakói mentői sűrűbben érintkezzenek a szomszédországok lakóival. Magyarország politikája Románia és Serbia iránt az, hogy azokkal jó szomszédi viszonyban éljen ; vagyoni és értelmi fejlésö- ket lehetőleg elősegítse; önállásukat nemcsak tiszteletben tartsa, de Oroszországgal is tiszteletben tartassa; ez okból velők lehető támadások esetésre véd- és daczszövet- séget kössön. Ezen politika szükségessége nálunk már is valóságos nemzeti közvéleménynyé vált ; és ettől eltérő kormányférfi fenn nem tarthatja magát. Ilyen politika megvalósítására semmi sem szükségesebb, mint: mentői sűrűbb érintkezés az illető népekkel. Tudjak, hogy a tér és időbeli távolság nagy mértékben hamis vélekedéssel tölti meg a népek fejét egymásról. Csak arra utalok, hogy köznépünk ma is kutya fejűnek tartja a középkorban szerepelt, jelenleg tőlünk messze lakó tatárokat; pedig tudjuk, hogy igen tisztességes kerekfejü emberek. Mentői kevésbé ösmerünk valamely tárgyat, annál élesebben színezzük annak egy- egy ösmert tulajdonságát. Hány német utazó hirdette Magyarországot rablók tanyájának csupán azért, mert hallotta, hogy alföldünkön néha szegény legények kóborolnak ! A népek egymás felől nagyon szeretik különben is az átalánositó kifejezéseket használni, p. a franczia vitéz, a német lomha. Ilyen ítéletekkel aztán rettenetesen félreismerik egymást; és ilyen Ítéletek felettébb nehezítik az egymáshoz közelítést. Ez okból felettébb szükséges, hogy a népek egymással érintkezzenek, főként azok, a melyeknek különben is közös teendőik vannak. Olyan oláh előtt például, a ki érintkezett már különböző magyarokkal s megös- merte azoknak jó és rósz tulajdonait, hasztalan beszéli a szándékos izgató, bogy a magyar és székely valamennyi vérengző, gyilkos és barbár, ilyeneket pedig gyakran szoktak beszélni. Hasoulóképen ha alkalma van az oláhorszáo'i embernek megösmerkedni az itteni közvéleménynyel, meg kell győződnie,' hogy eszünk ágában sincs elfoglalni az ők országukat; hogy nekünk pénzért sem kellene semmiféle terület-nagyobbodás ; és hogy saját érdekünkben is óhajtjuk, hogy az ők önállásuk, szabadságuk meg ne támad- tassék. Ilyen fontos okból óhajtjuk mi, hogy népünk mentői részletesebben ösmertesse meg magát a szomszédokkal, mert ha azok saját meggyőződésük után alkotnak maguknak közvéleményt, az ellen nem érnek aztán semmit az izgatok és félszeg politikusok. S hogy csak röviden érintsem : a nemzetiségi érzet természetfeletti élét sem veheti el semmi egyéb, csupán a népek őszinte és gyakori érintkezése. Tellát a székely kivándorlást nemcsak okvetlen meggátolandónak nem, de épen elősegítendőnek tartom nemzetgazdászati és politikai okból. A szabályozásnak csupán nemzetiségi és erkölcsi tekintetből van helye. Azt semmi esetre sem szabad eltűrni a magyar birodalomnak, hogy Oláhországban megtelepedő alattvalói erőszakosan el- oláhosittassanak. Ezen könnyű segíteni egy nemzetközi szerződés által, a mely biztosítaná a Romániában lakó magyarok számára családjukban, templomukban és iskolájukban a magyar nyelvet. Ilyen szerződés felügyelésére kell aztán olyan konzul, a ki magyarország és a magyar nemzet érdekeit érti és becsületesen szolgálja. Ennél többet nemzetiségi tekintetből tenni nem kell. A közerkölcsiség érdekében pedig határozottan meg kell tiltani bizonyos korú nőszemélyeknek kivándorlását, és ez okból szabályozni a határszéli felügyeletet, de főként a közigazgatást, mert legtöbb visszaélés az útlevelek kiállítása körül fordul elő. Ugyanezen eljárás követendő katonaköteles ifjak ellenében is, a mint lapunk egyik múlt számában fejtegettetett. Tehát a székely kivándorlást Románia felé átalában nem kell meggátolni, csak részben szabályozni, — az ezen czélból begyült összegeket más téren hasznosítani a székelyek javára. Magyar képviselőház január 27-dikén tartott ülésben megszavazta a ház az erdélyi főispánok és főkapitányok, valamint a szász nemzeti gróf és személyzete számára kért fizetés fölemelést. Tény, hogy eddig ezen főhivatalnokok sokkal rosszabbul fizettettek, mint hasonló állásúak a királyhágón túli részekben. Hasonlókép megszavazta a városi főispánok számára kért összeget. Városi főispánok eddig nem léteztek; csakis a múlt évben alkotott törvényhatóság rendezési törvény létesiti ezen állomást; némelyek meg is tagadták a fizetés megszavazását, mivel azon törvény még nincs életbe léptetve. A többség azonban megszavazta épen azért, hogy lehessen életbe léptetni. A jan. 28-ikán tartott ülésben báró Kemény Gábor, több társa nevében is, következő indítványt nyújtott be : Indítvány. Az igazságügyminiszter ur költség- vetésében 29. lapon az erdélyi első folyamodásu bíróságokat illetőleg van számítva: 2 törvényszéki elnök 1000 írtjával 2200 írt. 1G törvényszéki elnök 1000, 16,000 írt; 65 t. elsőrangú ülnök 800, 52,000 írt; 81 t. másod rangú ülnök 700, 56,700 írt; 1 bányabiró 1200, 1200 írt, 18 fő TÁm@E&, Az én gyermekkori jó barátom. (Folytatás.) A dézsi nagy ütközet megtörtént ; ez Erdélyben az első katonai ütközés lehetett. Sok vér igaz nem folyt, a győzelem pedig elliatározatlan maradott. Az a ritka eset fordult elő, bogy mindkét fél megvert- nek tartotta magát és visszavonult. A 11. zászlóalj vissza jött és vele a nemzetőrök is. Iladadi bácsi hála istennek hazudott, mert a derék polgárságból még másfél sem hiányzott. Trbán megtudta, bogy Kolozsvár gyengén áll őrség dolgában, ez által felbátorítva közeledett feléje. Szamosfalvánál volt valami ütközetforma. A honvédek visszajöttek; azt mondották, hogy a tanács feladta a várost és nekik most ki kell vonulni. A valódi ok pedig az volt, hogy Kolozsvár fekvésénél fogva nem védhető; a 11. zászlóalj és a nehány Kossuth-huszár pedig mindamellett, hogy mint később bebizonyult, a világ legjobb katonái voltak, nem volt elégséges az ellennek sokkal nagyobb táborát visszaverni. A Karl-Ferdmand ezred maradványa a piaczon állott, lábhoz tett fegyverrel, mintegy semleges földön, és nézte, miként vonul ki a honvédség a városból. (Máig is megfoghatatlan előttem az említett ezred és a honvédség egymásközti viszonya, hogy két különböző czél felé működve, összeütközés közöttük majd nem. is volt.) Drága volt az idő; búcsúzásra nem sok jutott belőle. Mint egy álom tűntek el kedveseink; reggel egy honvéd sem volt a városon. Bátyámról és Jancsiról csak annyit tudtunk, bogy a többiekkel együtt a nagy Magyarország felé mentek, és hittük, hogy pár nap múlva onnan segélyt nyerve megint visszatérnek. Másodnapra bevonult Urbán Kolozsvárra; tábora clievaulegerekböl, cordonistákból és naszódi határőrökből állott. Minden ember felt az ellenséges sereg ra- konczátlankodásától, de tetemesebb kihágások nem történtek. Hogy ezt kinek lehet köszönni, nem tudom megmondani ; de annyi igaz, hogy Wardener tábornok — egy derék, öreg ősz katona, ki mint főparancsnok jelent meg Kolozsvárit, egy a köztiszteletben méltán részesült, feddhetlen becsiiletességü hadaggastyán volt. Azon hat hét, a mely alatt az ellenséges tábor Kolozsvárit volt, szomorúan és gyakran meghiúsult remények közt telt el. Mindegyre főztük a töltött káposztát a honvédek számára, s végül magunk fogyasztottuk el. Közeledett az áldott karácson ünnepe. Az Urbán tábora egy pár csatácskából visszatért; a tiszteknek és katonáknak nem igen volt jó kedvük. Karácson szombatján minden arra mutatott, hogy az ellenség merőben elhagyja a várost. Nagyban folyt a rakodás a Kaszárnya-téren. Karácson első napján már megkezdődött a kivonulás ; egyik csapat a másik után haladt a Felek felé. Urbán táborának egy részével a szénafüveken portyázott. A látott jelek a város minden lakóját felvillanyozták; most főtt még igazában a töltött káposzta. Hogy a felejthetetlen Bem apó jön, tudtuk, de hogy merről, a felöl nem voltunk tisztában; hanem látva, hogy a kémcsapatok Szamosiul va felöl tértek nagy sietséggel vissza, gyanítottuk, hogy arról várhatjuk barátinkat.
