Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-11-14 / 90. szám

358 — inasuknak akarnák kitálalni s másnak még mártani sem szeretnének engedni, azt kép­zelve, hogy erősebbek, keményebbek lesz­nek másnál. Csalódnak kedves inaim, mcit a nagyon jó es könnyű életnek is megvan mik rósz következései az elpuhulás és po- dagrában ; mi életképtelenné tesz. Gyenge dofog az, midőn valamely nemzet csak a mások íölötti előjogokban látja nemzeti lé­tét és jövőjét garantirozva ; az ily nemze­tek jövője fölött már rég palczat tört a sors. — Önök félnek a kiváltságok paizsa mögül kibúvni, s midőn az egyenlőség sza­bad ego ala akarjak önöket vezetni, t ói­vá j - t kiáltanak, politikai és nemzeti erő­szakoskodásról panaszosodnak s veszett elleneiknek nevezve nemzettársukat, a bi­rodalom határain túl sóhajtanak részvevő segélyért; pedig jól jegyezzék meg, hogy csak azon nemzetnek van Ígérve jövő, mely az egyenlőség napja elébe bátran ki­áll egy sorba nemzettársaival. Az ily nép­nek önérzete és bizalma van jövője iránt, melyben nem csalatkozhatik. (Folytatása következik.) Felszólítás. A magas magy. kir. vallás- és közok­tatási ministerium f. é. Okt. hó 17. érői 25,116. sz. alatt, — magas püspöki hatá­rozat, í. é. okt. 27. 3100 sz. ez évben is rendelni méltoztatott, hogy felnőttek szá­mára tanfolyam nyittassák a természet, — vegy- és számtanból, a földrajz és történe­lemből. Ezen tanfolyam a brassai rom. k. felgymnasiumban f. h. 15-én kezdődik. Benne mindenki ingyen részt vehet, ki az igazgatóságnál e czélra beíratja ma­gát; mi naponta 4—5 óráig délután az igazgatói irodában — gymnasiumi épület­történhetik. Az előadások hétköznapon estve 6— 7 és 7—8 óráig tartatnak a felgymnasium helyiségeiben, hol az óra felosztás is meg­tekinthető. Ezen p. t. a felnőttek további szellemi kiképzésére szolgáló s annyira kedvező al­kalom felhasználása a tanári kar részéről melegen ajánltatik. Brassó, 1871, november hó 6-án. Az igazgatósá g. V i (1 é k. Tátráiig, 1871, november 6-án. Tekintetes szerkesztő ur! • Hosszufaluból jövök. Mi volt ott történendő, az köztudat. Egy ipari szakmával egybekötendő felsőbb nép­iskola első osztályát nyitók meg, mi — gondolom — elég nagy horderejű mozzanat csángó-magyar népünk életében. Midőn a megnyitás ünnepélyére feldiszetett te­czák kápolnája volt — helyet adtak istenitisztelet tartására. Ebben pedig semmi haszon sem volt, miu­tán azt a szászokkal közösen es igy ok csak kegye­lemből használhatták -, annak kulcsát nem adták a magyar pap kezébe, s nehogy a magyarok hozzá jo­got formáljanak : a szükséges javításokat is csak ke gyelemböl tehették. A templom eredetileg egy kis kápolna lévén, melléje egy fatornácz volt építve, hogy a meleg nyári vasárnapokon — midőn a kápolna szűk lenne az isteni tiszteletet abban lehessen tartani. Ezeket oly formán használták, hogy téli napokon, mikor a fatornáczban alkalmatlan volt az isteni tiszteletet tar­tása, a magyarok kiinu a tornáczban, s a szászok benn a kápolnában templomoztak ; meleg nyári idő­ben ellenben, mikor a kápolna volt alkalmatlan: a magyarokat beküldték a templomba, s a szászok ki- keiültek a tornaczba. Mind a mellett itt szigorodtak a magyarok egész 1771-ig. (Folytatása következik). rémbe léptünk, rögtön az ihlettség szent lángja le­pett meg. Nem csoda, mert népünk múltjának em­léke és a jelen egyszerre tükröződvén vissza lelkem­ben, az elfogódás természetszerű lehete. „Miveltség szabadság“, e jelszó állott a díszes transparentben a szónoklók feje fölött. Eléggé kimu­tatja ez minden emelkedettek!) léleknek a czélpon- tot, mely felé ma törekedni kell. Az ünnepély a következő renddel ment végbe. A megnyitandó iskola első választott tanítója : Nagy Sándor vezetése alatt a tanítókból álló ének­kar legelőször énekelt egy jól sikerült hazafias éue- ket. Azután hosszufalusi lelkész és a barczasági nép- nevelés-egylet elnöke Molnár Viktor állott fel és tartott beszédet; beszédet, velőket rázó húrokon és a lélek oly hevével, hogy elragadólag volt képes hatni mindnyájunkra. A megnyitó beszédet követte egy öszhangza- tos ének, mire a választott tanító mutatta be magát és 31 tauonczát alkalomszerű csinos beszédben. Ezt követte újra egy öszhangzatos ének- és szószékre lépett tanfelügyelő és királyi tanácsos Ré- tlii Lajos ur. Szólott úgy, mint kormány hivatalnok, mint nép- és nevelésügy barát, szokott alapossággal és logikai renddel, mindenkitől legmegérthetőbb mo­dorban a népek álláspontjáról szemben az alkotmá­nyos kormáuynyal és a társadalommal ; szóllott ar­ról, hogy mivelődési és politikai tekintetben mi ne­vezhető jogos követelménynek az állammal szemben, mi nem? hangsúlyozta, hogy a szabadság a gyen­gének ma halál, csak az erősnek élet, és a szabad verseny e korában csakis a miveltségben a versenyt kiállni tudó számíthat életre és fennmaradhatásra. Szólljon ez intő például mindnyájunknak. Bezárta az ünnepélyt a „Scithia vitézek“ nem- zeties induló és következett a társas ebéd. A pohárköszöntésekben nem volt hiány ; volt akárhány, lelkesnél lelkesebb. Volt a királyért és kormányért, tanfelügyelő Réthi Lajos űrért, kinek közreműködése nagyban elősegítette iskolaügyünket ; kinek köszönhetjük, hogy iskoláink és tauitóink két év alatt megkétszereződtek, kinek körünkben léte egy nagy reményre jógositó uj korszak kezdete re­ánk nézve. Volt pohár köszöntés Molnár Viktor űrért, mint ki páratlan ügy buzgalommal, akkora önfeláldo­zással csüngött ez iskola létrehozkatásán, mig eny- nyire elővihette; ujfalusi lelkész Köpő János űrért, mint egy veterán úttörő bajnokjáért körünkben a műveltségnek-; a bodolai jó érzelmű atyafiakért, sat. Képviselve volt ottan mind a liét falu ; voltak szász atyafiak többen, és románok közül is. Adja isten, hogy a szép kezdethez méltó legyen a folytatás ! Bartha Károly. Ezen ünnepély alkalmából az alábbi táviratok küldettek csángó hétfalusi Baronyi Benedek és gróf Mikes Benedekhez, mint* az intézet első alapítóihoz. Baronyi Benedek bankár urnák Pesten. Brassóvidéki népnevelési egylet tegnap nyitá meg ünnepélyesen Réthi Lajos tanfelügyelő elnöklete alatt hosszufalusi felsőbb népiskoláját, mely alkalom­mal üdv, öröm, hála és jóllét hangzók a jelen voltak ajkairól: nagyságod nemes, tiszta önzetlen tettéért; mit azon forró érzettel tolmácsol az egylet, hogy ne­mes tette tisztatükörként ragyogjon vissza nagysá­godra örök időkön át, a hétfalusi csángó magyarság, haza és nemzet előtt. Fejér István, titkár. Gróf Mikes Benedek urnák Zabolán. A hosszufalusi felsőbb népiskolának ünnepélyes megnyitása alkalmával, forró érzetből támadó hála- nyilatkozatok hangoztaták méltóságodnak — mint neve­zett iskola első alapítójának — nagy nevét. Üdv és forró köszönet kisérje nemes tettét. A brassóvidéki népnevelési egylet nevében. Fejér István titkár. Baronyi Benedek viszonozta a hétfalusiak jó kívánságát egy táviratban, mely igy hangzik : Fejér István titkár urnák Brassó. Meghatva a távirati üdvözlettel szívélyesen viszonozom kivána- taikat. A csángó hétfalusíak ezen ünnepélyes meg­emlékezése, ismételve csak azon őszinte kívánságot ébresztette bennem, hogy virágozzék oskolájuk a haza és az összes csángó lietfalusiak örömére és diszére. Baronyi. Osztrák ügyek. Jelen hó 4-ikéu Prágában a csehországgyiilé- sen a válaszleirat felolvastatott. Az országgyűléshez intézett ezen császári leirat nem ismeri félre, hogy a cseh országgyűlés feliratában igyekezett, saját ál­láspontjából, a császár óhaját teljesíteni ; a császár­nak azonban határozottan ki kell emelnie, hogy a közösügyek tárgyalására a törvényhozó testületek ál­tal alkotott és szentesített törvények az összes mo­narchiára nézve teljes jogerővel keletkeztek s csak a megegyezésben kijelentett utón változtathatók meg. — Miután továbbá az osztrák tartományok állam­jogi vizonyai az állami alaptörvények áltaüszabályoz- tattak, azok megváltoztatása csak a reichsrath mind­két házának megegyezésével töaténhetik. A leirat felhívja az országgyűlést, hogy reichsrathbeli képvi­selőinek kiküldése által a nagy kibéküléai műben részt vegyeu s a császár annál biztosabban várja, hogy az országgyűlés e felhívást teljesiti, miután a biro­dalom s a polgártársak előtt azok viselnék a felelősség súlyát kik távol maradásuk által az általános ki­békülés müvét meghiúsítanák. K ii i f ö I <1. FRANCZIA ÜGYEK. Francziaországban nagy tevékeny­séget fejtenék ki a had- és oktatásügy szervezése körül. — A franczia hadsereg hir szerint kilencz had­testre osztatnék fel ugyanannyi ujonezozási kerület­tel, melyeknek központjai Páris, Versailles, Rouen, Cha­lons, Lyon, Marreille, Bourges, Lille, ás Rennes len­nének. Mindegyik hadtest három szakaszból s ezek mindegyike két dandárból fog állani, egy-egy dan­dár két ezredet foglal magában egyenkint 3000 em­berrel. — A franczia hadsereg összes gyalogsága tehát 324,000 főre menne e számhoz arányított lovagság- gal és tüzérséggel. A csapatok nem feküdnének többé őrségekül a nagyobb városokban, de a kerületi központok kö­zelében felállított állandó táborokban. A 'tanítási és gyakorlati idény leteltével aa összes létszám egyhar- mada szabadságra bocsáttatnék. Az oktatásügyre vonatkozólag erősen harczol- nak a franczia lapok a kötelező oktatás mellett A „Débats“ ajánlja, hogy a vicinálás úti pénztárok min­tájára is iskolai pénztárok állitassanak fel, melyek­ből az iskolák kellően ellátassanak iskolai tanszerek­kel, s a tanítók méltányosan díjaztassanak. Ugyan ezen lap constatálja egyszersmind, hogy 150 millió frank lenne sziiksóges arra, hogy iskolák állitasanak fel mindazon községekben, a melyek még semmi iskolát nem birnak. A kapitulátiókat vizsgáló bizottság legköze­lebb fontos okmányok birtokába jutott, melyekből az tűnik ki, hogy Napóleon Sedánnál a legvégső pilla­natig maga vitte a fövezérséget s ő tűzette ki a par- lameutáris lobogót, a midőn tábornoki keresztiiltüré- sét szorgalmazták. Mac-Mahon nagy lovagiassággal enyhíteni igyekezett Napoleon sedani szereplésén, ez okmányok azonban teljes világitásba helyezik az ügyet. ­Thiers jegyzéket intézett Bismarckhoz a fegyel­mi kihágások miatt még mindig német fogságban levő franczia foglyok ügyében, és kéri, hogy a bé­keszerződés következtében átaláuos amestia adassék e foglyok számára. A bonapartista párt folytatja izgatásait. Napo­leon herezeg legújabban az „Ordre“ czimü lapban egy levelet tesz közzé, melyben sürgeti a plebisci- tumot, és leirja, mikép vitessék ez ki. Három kér­dés intézendő az országhoz, a vörös herczeg szerint : vájjon a republikát, egy bourbon monarchiát vagy a császárságot akarja-e a franczia nép V NÉMET ÜGYEK. Német kormánykörökben naponta szilárdul a meggyőződés, hogy a Francziaországgal való jó vi­szony erősbödni fog idővel. Tanúskodik e meggyő­ződésről a félhivatalos „Prov. Correspondenz“ leg­újabb kijelentése. „Nemcsak a franczia kormány iparkodik őszintén ápolni a két szomszédállam kö­zötti barátságos viszonyokat, hanem főleg a legutób­bi conventió megkötése alkalmából maga a franczia közvélemény is jobbádára oly megelégedetten és el­ismerőleg nyilatkozott Németországgal szemben, hogy nehány hó előtt alig lehetett várni ilyesmit. Minél inkább fog csökkeni a Németország el­leni gyűlölet, annál inkább elismerendi a franczia nép, hogy előbbi nagyságát és régi dicsőségét nem fegyveres hatalom es veres boszu által seerezheti meg, hanem a benső állami rend fölépítése s a béke müvei által.“ A németországi püspökök jelenleg sorra kez­dik zengeni a jezsuiták dicséretét. Előbb a pad er > borai, most a regensburgi püspök száll védelmére a gyönyörűséges atyáknak, a kiknek érdekében egyéb­iránt a Péterfillérek magyar közlönye is czikkezik ezidöszerint. A regensburgi püspök megbotránkozik azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom