Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-11-03 / 88. szám
Első évi folyam 88. szám. Pontok, november 3. яиагж iPsSbjabjsLa Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . t ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Ken y er es A d о 1 f ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Politikái, közgazdászai és társadalmi la Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. fi—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Brassó, október 2ß-än. Az ingatag elv már magában oly lelki betegség, mely képtelenné teszi az embert a társadalmi élet keretében mozoghatni, mert mint epidemicus anyagtól undorral fordul tőle minden. — Bárhányszor csodálkozhattak már a „Kronstüdter Ztg.“ olvasói azon rohamos változásokon, melyek annak szerkesztőjén lázas állapotában mutatkoztak ;■ mely korjelekről, biztosan hisszük , hogy rég elitélték ő't saját emberei is. — De hogy ingatag elvű egyén még infallibilis is lehessen, no ez már az absurdumok legnagyobb foka; pedig lám a „Kronstüdter ur & Comp.“ azon rögeszmével is birnak, hogy csalhatatlanok lévén : tanaik égből nyert igazságok. Mily szép az öntudat, mily nagy boldogság a lelki vakság!............ T öbbször tettük azon ajánlatot, hogy levetkezve régi szokásait, dobja el korhadt orgánumait, kik csak siettetik irodalmi halálát; de a rögeszme gyógyithatlan nyavalya s baráti kéz szorítás helyett, nemtelen bojtorjánokkal illettettünk. Hogy a „Kronstüdter &Comp.“ uraknak ezen általunk rég proclamált lelki tehetetlenségét, s a jelen kor elő haladott szellemével merőben ellenkező hallgatag phrásisait saját nemzet felei is ösmerik : szabadjon hív fordításban kfjzölniínlr a „Sie- benbürgische Blätter“ 85-ik számában következő' czim alaatt „zu den J e r e m i- a d e n i n der Kronstüdter Zeu- t u n g“ megjelent figyelemre méltó ezik- ket : — „Evek óta megszokottá vált a hiedelem, hogy a „Kronstädter Zeitung“, mely bizonyos irányban haladba — a nyilt nézeteknek orgánuma lévén, egyedüli a maga nemében. Mig minden politikai lap kiesebb nagyobb mértékben sajátszerü jellemmel bir, egy alappal, honnan a politikai eseméuyeket szemléli és birálja : addig a „Krönst. Zeitung“ irigylendő hírre tudott vergődni az által, hogy elve valódi talány vagy jobban mondva nem bir semmi elvvel. Épen ez okból mellőzük is bíbelődni a szerkesztőséggel azon czikk felvételéért, melyet lapja 165 —166 számában: „Es gebt uns wirklich herzlich schlecht“ czim alatt tárgyal, és mely az elferdité- sekhen nagyobb jezsuitái fogasokat basznál, mint a „Siebenbürg, deutsch, Wochenblat t“ átható czikkei. Azomban, ha a szerkesztőséget, melynek ártatlansága elösmert tény mellőznők is: az igazság szempontjából mint őszinte hivei a fenn álló szabályoknak, e czikket megvitatás nélkül nem hagyhatjuk ; annál is inkább nem, mivel az a rósz lelküség jellegét annyira magán hordja, miszerint első tekintésére a bizalmas kedélyeket fölháboritani képes. „Es gebt uns wirklich herzlich schlecht unter der ung. Regierung“ lássuk mikóp variálja czikldró e mondatot. Mielőtt a voltaképeni vádak terére lépne, a magyar vallásügyi- ministernek bizonyítványt állit ki, mintegy captatio benevolentiaet, állitván, hogy az egyházi körülmények mind csak tiirhetők ; — azután a volt királyoknak kiván áldozni, a kik egész másként bántak a nemzettel; mind két megjegyzést mint loyalitásá- nak elő Örseit kívánja czikkiró bemutatni. A mennyiben utolsó felsobajtása egy alig fölösmerhető szemrehányást tesz a jeleni magyar király ellen, visszavonja ezen pkrasist a journalistikai térről, mivel alkotmányos országban meg bocsájthatlan tapintatlanság az uralkodó személyét polémiái harezokba avatni : meg elégszünk azért ezen helytelen megjegyzésekre utalni. Az egyházi és vallási ügyeinkben lett helyzet javulást osztjuk, habár minket kevésbé édékel is e s z a k, nevezetesen azért, mivel benne a bit szá- maíomba megy át. Kezdjünk tehát megvilágításához azou vádnak, mely a czikk zömét képezi. Előbb is felemlíti, hogy 1865-ben a tettek kezdetén az 1848-diki törvények hangzottak és sokan a szászok közül hívének a csábitó szavaknak : miszerint a szabadság s jogegyenlőség föltámadott, a ki szabadelvű e lobogóra kell hogy esküdjék ; s lám e törvényhozás után a nemes ember mint olyan az activ és passiv választó jogot nyerte, melyet másoknál az adó, és birtokhoz kötött tek. Meg történt ugyanis, hogy a szász parasztnak nemes ember cséplője a választó urnához mehetett, mig az ki neki kenyeret ád nem bocsájtatott oda.“ Nem tudhatunk magunknak — a democraticus elveknek megfelelő oly törvényes határozatot meg magyarázni; azonban meg kívánjuk jegyezni, hogy ezen a nemeseknek adott jog az 1847/8 törvény 1-ső §. V. czikkelyében gyökerezik, illetőleg erre támaszkodik, a hol áll: „miután a jeleni ország-gyűlés oly politikai jogok elvételére, melyet az illetők idáig gyakoroltak magát hivatva nem érzi ; azért is mind azok a kik eddig a vármegyék és szabad vidékekben képviselő' választási szavazattal bírtak, ennek szabad gyakorolhatásában továbbra is meghagyatuak. Ez egy átmeneti határozat volt, nem akarák a nyert jogokot s érteni ; és jog érvényes volt e kedvezmény az akkor jogosult nemeseknek ép úgy mint a szabad városokban pld. azoknak, kik akkor polgárok voltak. Ha ma azon czikk alatt még a választó képesség gyakoroltatik az nem egyébb mint visszaélés. Kiilömben a magas törvényhozó testület ezen kellemetlenségeken uj választási törvények alkotásával segitend. Hogy azomban, — daczára a fölhozott cséplő, és kenyér adó sikerült szóhalmaznak: mi sértő van ebben a szászokra nem érthetjük , miután a fennebbi határozat a szász területen nem vala érvényes, és igy a királyföld lakóinak érdekeit legkevésbbé sem érülté. Természetesen az most oly egyéneknél, kik a körülményeket nem tudják nagyon furcsa képe az elnyo matásnak, kivált ha oly élénk színben képzelik azt, hogy valamennyi cséplő járulhat az urnához, mig a kenyér adó uraknak mindnyájan honn kell, hogy maradjanak, s kivált ha — a mit világos értelem, s a tiszta igazság érdekében tenni kell vala — nem is említik, hogy ezen cséplők otthon Csik- meg Háromszéken választanak, mig azon szavazat nélküli kenyér adó urak, kiket czikkiró-jelölni kiván a Bar- czasághoz tartoznak. További sóhajtását szánalom költi fel, midőn czikkiró azon érzeleg, hogy a mi egyházi püspökünk nemül a felsöházban, s nagy pathos- szál a jog egyenlőségre hivatkozik, — midőn a felső ház egy főtényező a törvényhozásban, a hol fedig az egész szász egyház s egyátalában a protestáns és unitáriusok nincsenek képviselve. Egészen eltekintve a mi subjectiv nézetünktől, a mi abban nyilvánul, hogy mi előnyösebbnek látjuk püspökünket körünkben, az ö terhes munkájának áldozva magát szemlélni, miután a mi egyház mécsefám«*. A magyar egyházak üldöztetése Brassóban. (Folytatás.) Hogy a tősgyökeres magyarsággal a közizgatás terén miké&t bántak a jó szász urak, arról később, most beszélgessünk a magyar egyházakkal szemben viselt dolgaikról. Azok a magyarok, kik mint fennebb kimutatók a reformatió előtt itt voltak, bizonyosait bírtak egyházi szervezettel is. Bárha mint alább kimutatjuk e téren is a mások jogait tipró gőg vagy ennek kútfeje a nyers erkölcs, vagy ezudar önzés üldözte lépten- nyomon őket : mégis bírtak saját templommal és egyházi személyzettel. "Volt Brassóban egy még hihetőleg a belváros alapulásakor épült régi kőtemplom, melyet a Dönti nikánus barátok használtak. Itt ütötte fel sátorát legelőbb a magyar isteni tisztelet Brassóban, s ez volt a legelső magyar templom. В zen templomot 160 éven át birták, de midőn a katholikusok számára templom kellett, a magyaro két foglalták le, 9 ők kénytelenek voltak más templomba vonulni Az osztó igazságnak elvét, hogy épen úgy értették az elődök mint a mai szászok, bizonyítja az, hogy midőn a papi dézma 3/4 do a fiskus számára lefoglaltatott, a szász papok kárpótlást nyertek a nagy templom fundusából, a magyar papot pedig utasították saját hallgatóira ; sőt az'1762 előtti években magyar papnak még letelepedését sem akarták megszenvedni. Az akkori magyar protestáns egyház felekeze- tileg református volt. A reformatio korszakában ugyau- is a magyarokon kiviil sok szász megye a reform vallást fogadta el, s egész szász capitulumok a mellett nyilatkoztak, s csak későbbi időben tértek a lutheránus egyházba, miután a ref. püspök magyar volt, a lutheránus pedig szász. Noha a reformátusoknak papjaikat elűzték, templomaikat elvették : nemzetiségüket és vallásukat a ref. vallást elvenni nem tudták. így az 1598-ik évben a brassói magyar egyház mint reformált úgy tűnik fel. Ezen időben történt Feketehalomuak emlékezetes megvétele Bátbori Gábor által. Ezen idő emlékeztet a nagynevű Weisz Mihályra és azon kegyetlen tettére, miszerint ő azon porkolábokat és dara- bantokat, kik Törcsvárát Báthorinak átadták, részint lábaiknál fogya akasztatta fel, résziut felnyársoltatta. Ez az a Weisz Mihály kinek nevét a szászok arany- betűkkel Írták a történelem lapjára. De. hagyjuk őt ; menjünk tovább. Nemcsak temploma, papja, hanem paplaka is volt a ref. magyar egyháznak Brassóban. Igaz ugyan, hogy e papilak az akkori lelkész Bedő Ananias által épitetett saját költségén; tehát jól jegyezzük meg, hogy sem a város sem az egyházak egy fillérrel sem járultak annak építéséhez. Bizonyítja ezt egy az épület falaiban talált faragott kő és azon egy latin vers, melynek értelme magyarul ez : „Bárki légy te, ki az ur törvényében gyönyör ködöl, mint por é s rö- v i d - 1 é t ti árnyék, emlékezzél meg ama mondásról, hogy a munkák b 0 s s z n | unalmai után, a tett fáradalmat gyakran semmi jutalom nem követi. Ananiás bét esztendeig költött mig ebázat ily kitűnő ékessé tette Építette 1635-ben szept. 20-kán saját költségén. E felíratott bevakolták, bemeszelték 5 de hiába mert verba volant scripta manent. Midőn ily szilárd adat szól az épület birtokosáról, hogy mimódon került az a nagy szász templom birtokába : egyéb meg nem magyarázhatja ne- kőnk, mintha a szászok által követett osztó igazságra gondolunk. Az 1665-ik év korszakot alkot a brassói magyar egyházak történetében. Ez évben kezdődtek azon nevezetes küzdelmek, melyek csaknem félszázadon át tartva, több magyar ref. papnak elíizetése, s végre a ref. egyháznak lutheránává átváltoztatásával végződtek. Ez ideig a magyarok a ref. egyház kebelébe tartoztak, de ekkor a szászok részéről történt minden oldalróli terrorizálás átvitetett nagyobb mértékben az egyházi térre. Böszörményi János akkori ref. pap. volt vallásának ernyedetleu és tántoritliatlan védője mindennemű ellenséges megtámadások ellen, melyek az önző érdek, pártfelckezetesség, ármány és hatalmaskodás részéről jöttek. Teljes avatottság, nem személyeskedés, de tárgyilagosság s szenvedély nélküli higgadt s nemes modor a védelemben mit sem használt : őt üldözték híveivel együtt. A küzdelem 40 éven át szünet nélkül folyt ; melynek czélja volt a magyarok lutberánusitása. A küzdelem vég eredménye lett, hogy a ref. magyar egyház több mint 100 évi fennállása után megszűnt
