Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-10-24 / 85. szám

lirassó, 1871.

lilső évi folyam 8.3. szám.

Kedd. október 24.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken.

Ara:

Egész évre . • 6 ft. — kr. Félévre . • • • 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon.

Politikai, közgazdászati és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért -1 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában.

Az én szerelmetes kollégámnak, a „Kron- städter Zeitung“ operencziális szagu dolgozó társának.

(Folytatása és vége.)

A német nyelv idétlen ajáulgatása és untalani dicséretére, szükségesnek látom megjegyezni, hogy sokkalta jobban ajánlja nekünk azon nyelv saját értéke által önmagát, mint az ön fogadatlan prokáto- roskodása. Az igazság sóba sem nyer, hanem ellenkezőleg veszt az idétlen oltalmazással. Az ön szavai a bornyu meséjét juttatják csak eszünkbe, a mely a sót nyalva, csodálkozott, hogy miért nem szegődik méllé társul minden állat, s a méheket minden képen példája követésére unszolta.

A több európai nyelvek között kiváló becsben van előttünk magyarok előtt a kétségen kívül sok drága irodalmi kincsekkel gazdag német nyelv, s valamint nemzetileg aligha valamelyik szorosabban vonzódik és csatlalkozik Európában a némethez, mint a magyar ; épen igy a német nyelv is legnagyobb elterjedésnek bizonyosan a magyaf nép közt örvend; azonban érdemes kolléga uram engedelmével mi maradunk még is csak a magunkéval s az európai népcsaládban levő nyelveket, mint az ételben a fűszert saját szellemi épületünkre, kegyes elnézéséből ezután is haszuálni fogjuk akkor és ott, a hol czélsze- rünek látjuk, — só nyalást hagyjuk annak, kinek az az ő gustussa. — Érdemes kolléga uramnak pedig figyelmébe ajánlanám, hogy ha ön német emlékezzék meg ottan-ottan azon német mondásról „Eigenlob stinkt.“ —

Ha pedig nem német, ne feledje az emberi természetet, a mely szerint a józan érzésű ember azt, a ki őt szüntelen olcsárolja és rágalmazza, végre megveti és kikerüli ; de attól a ki untalan és szp.m- be dicséri, végre meg csömörük, úgy nézi mint a török a renegátot, t. i. kevésbé bízik benne, mint a becsületes keresztyénben.

A póttanfolyami előadókra szórt rágalmának visszavonását örvendetes tudomásul, s e nemű javulásának jeléül vettem. Csak arra kell itt is figyelmeztetnem, hogy a retiráda nem egész rendben történt. Annak elején azt állítja ön ugyan is, hogy marad eddigi véleménye mellett, s végén meghazudtolja ezen állítását. Rövid emlékező tehetségének segédül kell jönnöm.

Először azt állította volt, hogy a póttanfolyami

előadók közül némelyeket (manehe-némely, néme- j lyik, nem kevés) kétségbe ejtöleg eléggé ismer a] végett, bogy a póttanfolyam sikere felől kételked- j Lessen. —

Most pedig mellőzve merőben a póttanfolyam j terét is innen hallgatva vissza lmzodik, és át csap egy egészen másra, midőn azt mondja, hogy tudományos , értekezletek végett a póttani elöadóknalf sokkalta, még tizszerte alkalmasabb egyéneket is lehetne találni. —

Ej érdemes kolléga uram ez már egészen más ! Azt mi mindnyájan igen jól tudjuk, hogy az ! alkalmas voltnak különbözői gradüssai vannak; vannak alkalmas, alkalmasabb és legalkalmasabb emberek ; vagy, bocsánat a nyelv botlásért : ez

utóbbi fajtából csak egy -példány van a mi vidékünkben. Hogy az ki légyeu, a kollega uram eget hasogató szelleme megfogja ’ önmagáuak súgni. Azok a szegény póttanfolyami előadók meg vannak elégedve az ő positivus gradusokon, s nem várják öntől még a comparativust sem. — Hanem szeretném tudni mi köze van a tudományos értekezések (wissenschaftliche Vorträge) tartásábaui magosb és leg- magosb tökélynek a képezdei póttanfolyamhoz. Та Ián csak nem gondolja érdemes kolléga uram, hogy a póttanfolyamra jött népiskola tanítók abban akarták magokat tökélyesiteni, bogy majd a népiskolákban tudományos értekezéseket tartsanak. Na mert igy csak ugyan mégis helyesen cselekedett a kormány, hogy a póttanfolyam vezetőire nézve nem öntől kért tanácsot. Vagy kolléga uram azon ambervel tart taláu, a ki az asztalosmesternek mesterségébeuni j jártasságát azon czim alatt akarta kétségbe hozni, hogy más hangosabban tud fütyölni nálláuál ? ! — Es már az ilyeténi alléffálászait ön í&vGao, olwU

kali vitatkozásnak ? ! —

Valóban érdemes kolléga uram, in paronthesi mondva, én midőn ezeket olvastam az ön egyénisége felöl meglehetős zavarba jöttem. Már előbb is, ha németnek vettem, úgy is rósz volt, hanem annak, úgy is az. Most pedig, miután a férfiasság önmaga által felállított bélyegének sem felel meg, s okok helyett ferdítésekkel vitatkozik, férfi volta felől is nagy bizonytalanságba kell hogy siilyedjek, s mind ezek koronájául végre, az uj popánok, a községi iskola felmutatásakor, protestantismussát N úgy mutatja bé, hogy az nemzetiségével együtt csak olyan

ingatag lábon áll, melynek a községi iskolától le kell dűlnie.

Isten szánja meg önt szerelmes kolléga uram.

Barátságos örvendezés és a testvériségnek egy újabb jelensége.

Brassó, pktober 23-án.

Lapunk szerkesztője mint kinévt tt királyi ügyész a tegnapi postával Pestre utazott. Most már mi, a kik még itthon az ő felelőssége alatt beszélgetünk, — elmondjuk, hogy mikép fogadták Brassóban iigyészszé kineveztetését.

A minden nemzetiségű egyes üdvözlőkről hallgatva, ott kezdjük, hogy f. hó 22-ikén d. e. nagy számmal összegyűltek a magyar kaszinó tagjai ; azokhoz tömegesen csatlakoztak német ajkú polgártársaink is : igy együtt kereste föl egy 85 főnyi díszes testület a ki nevezettet lakásán, a hol elmondották, hogy szívből örülnek kinevez- tetésén , mert baráti érzéssel viseltetnek iránta mindnyájan, és örülnek különösen azért, mert meg vannak győződve, hogy rendületlen becsületessége és jelentékeny ösmeretei által nagyban fogja előmozdítani egy részrehajlatlan igazságszolgáltatás létre jöttek

Komán barátai is testületileg Kerestek föl, s szónokuk, Puskariu ügyvéd, csak olyan szeretettel és bizalommal üdvözölte, mint elébb a magyarok és németek.

Ugyanaz nap estére Gyertyánffy József barátunk kezdeményezése folytán barátságos lakoma rendeztetett a Nr. 1-nél, a mely váratlanul ütött ki, a mennyiben szokatlan nagy számmal , 140en vettek

részt benne.

g>

A szabadkőmivességről.

(Vége.)

II.

Az üldöztetések a társulat megalakulásával kezdődtek. Gyors terjedése nem csupán a protestáns, de a katholikus tartományokban is — a szent szék figyelmét rögtön magára vonta. XII. Clemens pápa egy bullát adott ki („in eminenti“) mely e társulatot a katholikus államokban látszólag megsemmisítette s egy más ilynemű testületet az úgynevezett mopsz- rendet. A kömivesek azonban nem sokára újra fellélegzettek ; hatalmas emberek álltak tagjai közé, mint N. Frigyes, I. Ferencz ; e gyors virágzás arra készteté a római Curiát, hogy a tudós és humánus XIV. Benedek pápától —- ki maga is szabadkömives volt — egy uj sujtó-bullát csikorjon ki a kömivesek ellen. De e második bulla („Providas“) hatását csak Spanyolország s közép Olaszország érezte meg; Fran eziaerszágban, sőt magában Nápolyban senkisem vette figyelembe. VII. Pius s XII. Leo átokkal sújtotta a Oarbonarikat ; a mostani pápa IX. Pius pedig körülbelül nyoelzszor tette ezt. Az ultramontan párt sohasem szűnt meg e társulat hitelét népe közt megrontani, istentelen, ördögökkel czimboráló embereknek nevezte őket. Számos irat s könyv jelent meg róluk, többnyire gyalázó modorban ; ez iratok nagy- része annyira elfogult és szenvedélyes, hogy a sza- badkömivesek méltónak sem tartották azokra elleniratokkal válaszolni.

De nem csupán az egyházi, hanem a politikai hatalmak szemében is szálka volt a kömivesok tár

sulata. Oroszország, Ausztria, Nápoly, Róma, Spa-| nyolország Portugálba, Velencze, s jakobinusok (1793) , az északamerikai nép egykép üldözte őket. Ezen üldözések legkiválóbb szinekeket öltenek Spanolyolor- szágban és Portugálliában. V. Eülöp XII. Clemens 1 bullájánának következtében a madridi páholy tagjai közül többet börtönbe vettetett, inepuisitió elé állíttatott s gályarabságra kárhoztatott. A kömivesek azonban titokban még mindig működtek. XIV. Benedek bullája megújította az üldözéseket. Az inepuisitió egyik hivatalnoka, Torrubia nevű szerzetes álnév alatt, mint idegen beíratta magát a kömivesek társulatába s miuőn a spanyol kömivesek teljes jegyzéke kezében volt (körülbelül száz páholyé), akkor bevádolta s följelentette a páholyokat az inquisitió ellöt. A papok iszonyú mészárlásokat vittek végbe.

Nemcsak az inquisitió börtönei, a franczia forradalom sem kegyelmezett a kőmiveseknek. A guillo tineon százan és százan vérzettek el. A rémuralom bukásával újra működni kezdtek s Napoleon pártolókét. E pártolás azonban — bár külsőleg nagygyá tette — bensöleg megrontotta a testületet. Napoleon nagyravágyó tervei számára használta fel a kömive- seket. Az emlitett éjszakamerikai támadás úgy keletkezett, hogy azt biresztelték, miszerint a kömivesek bizonyos Morgan egyént, ki titkaikat elárulta, a Niagara-zuhatagba vetettek. A páholynak e vihar átvo- nultáig szünetelni kellett.

A mi tévedéseiket illeti ezek nem a társulati alapeszmékből eredtek : okát inkább számos tag emberi gyengeségeiben kell keresni. A tizennyolezadik század, melyben a szabadkőmivesek fölléptek, az ellentétek és ellenmondások százada volt. A fölvilágo- sultság mellett ott volt a legsötétebb vakbuzgóság, a haladás legszabadelvübb eszméi mellett ott volt a'lé- lekölő zsarnokság.

Az idők áramlata semmit sem hagyott meg békés szervezőiében ; az uralkodni vágyó hatalmak eszközöket kerestek, s megesett, hogy a szabadkőmive sek egy-egy felekezete is ily pártérdekek eszközévé aljasait. Reactiót szült a vallási s politikai téren, több Ízben létesített forradalmakat ; az illuminatorok s a carbonarik története eléggé ismeretes. Egy oly korban — melynek legkirívóbb vonása a rajongás — nem lehet e tévedéseket elitélnünk.

Most már más szellemet öltött az egész társulat, s e szellemet műveiből is láthatjuk. Miből állnak e müvek? Jótékony intézetek, iskolák, árvahá- ! zak, szegény- és betegápoló egyletek, süketnémák és ; vakok számára alapított intézetek, dologbázak stb. A pártérdekek szelleme — mely hajdan egy-egy különvált felekezetet, mint pl. a carbonarikat jellemzett — végkép eltűnt s a társulat lényegét a hu- mamemus érzelmei, az örök szeretet képezik újonnan.

Nagyou természetes, hogy e humánus eszmék nem elégednek meg korlátozott, szükterekkel, hanem naponta tágasabb kiterjedést vesznek maguknak. Brit- taniában mindhárom ország: Anglia, Skótbon, írbon

egy-egy nagypáholylyal bir. A nagypáholy magában Angliában 650 kisebb páholyra oszlik. Londonban 160 páholy van; Ázsiában 80, Afrikában 20, Ausztráliában mintegy 100, összesen véve körülbelül 7100;

! Skótlwnban 237, írbonban 249.

Francziaországban 292 páholy van ; 50 magá- I bau Párisban. A „Suprême Conseillet“ 1804-ben alapították : ennek 41 páholya van, közülök 22 Párisban. Ennek főhatósága alá tartoznak a magyarországi skót szertartási! páholyok is.

Belgium 60 páholyt számlál.

Németalföldön körülbelül 64 található.

Németországban nyolez nagypáholy van. Ezek közül bárom Berlinben. Egyike „Németország nagy