Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-10-20 / 84. szám
Brass«, 187!. Péntek, október 20. Eis« évi folyam 84. szám. CTSJB-Kaï Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . • 6 ft. — kr. Félévre . • • • 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi íródája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy obi) hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. A magyar és szász protestánsok középiskolái Erdélyben. IL Ugyanaz a reformatio és ugyanazon időben terjedt el az erdélyi magyarok és az erdélyi szászok közt. Ugyanazon szükség érzete inditotta mindkét nemzetet, bogy akármely erő' megfeszítéssel is iskolákat állitson. A rom. kath. egyetemes egyház hatalmas szervezetével szemben abban kerestek a protestánsok biztosítékot egyházaknak,ha híveiket értelemben teszik erőssé és alkalmassá a küzdelemre. El lehet mondani, hogy az első protestáns intézeteket nem annyira az önálló miveltség utáni törekvés, mint az egyház szükséglete hozta létre. Ugyanazon országos törvények biztosították a vallás-szabadságot magyar-, mint szász protestánsok számára. És Bocskai, Bethlen, Bákóczy ha elveszhették volna ügyöket ; az elnyomást ép úgy kellett szenvedni a szász, mint a magyar protestánsoknak. Ösmereteket öregbíteni ép úgy Németországra jártak a magyar, mint a szász protestánsok. Itt azonban azzal a lényeges különbséggel , hogy míg a szászok, mondhatni, csak Németországra , — a ma- gyarok egyaránt igénybe vették és veszik német, holland, schvajczi, angol és scot hitrokonaik intézeteit és szivességét. Tehát a kiindulás, a czél egészen ugyanaz ; erősíteni értelmi fejlesztés által a protestáns egyházat. Természetes, hogy a szervezet megfelelő volt a czélnak s igy mind a magyaroknál, mind a szászoknál egészen alá volt rendelve az iskola az egyháznak ; el- annyira, hogy iskolákat csakis egyház-községek állítottak fel, tartottak ferm és igazgattak. Rendre azonban, a fejlődés természetes menetén, mind jobban eltértek egymástól a két nemzetiség; protestáns tanintézetei és ma már igen sok pontban különböznek. A két nemzet természeti tulajdonainak és társadalmi intéz vényeinek különbfélesége bizonyossá tették az eltérést. A szász makacs conservativ ; hallani sem szeret arról, hogy máskép is lehet jó valami, mint a hogy atyái találták jónak. A magyar ellenben Európa-szerte el- ösmert fogékonysággal bir az újabb eszmék iránt. Ebből következett, hogy a magyar prot. intézetek gyorsabban indultak fejlődésnek, mint a szászok. Azon körülmény pedig, hogy, az erdélyi prot. magyarország az összes Európa protestánsaival szellemi összeköttetésben állott és áll folyvást, — tágasabb látkört, szabadabb mozgást biztosított ezeknek, mint minővel a kizárólag német cultura után ballagó szászok bírhatnak. Magyaroknál végül a hííbér-rendszer uralkodott; és ebből kifolyólag mind az egyház, mind az iskola ügyei a nagy patronusoktól függöttek első sorban. Míg szászoknál az akkori kort és állam- rendszert megillető patronusi jogokat maga az egyház kerítette hatalmába nagy részben, és határozottan az rendelkezett és rendelkezik a iskolák felett is. A miveltség történetében leghatározottabb korszakot, legszembetünő'bb haladást ezen középkori elv elvetése képez ; Philo- sophia est ancilla theologiae. Ennek elvetésével okvetetlen összefügg az is, hogy az iskolák szabadulni törekedtek az egyházi gyámkodás alól. Szivessen elösmerjük, hogy ezen szabadulás az erdélyi magyar protestánsoknál könnyebb volt, mint a szászoknál. Köny- nyebb volt pedig azért, mert mind az egyház, mind az iskola élén álló nagy pátro- nusokra nézve mindegy volt, hogy azok elválnak-e egymástól vagy nem ; rájok nézve lényeges csak annyi, hogy mindkettő felett megtartsák befolyásukat. Ezen előnyt a haladás iránt fogékony magyar tanintézetek nem is késtek felhasználni ; s hova tovább mind függetlenebbekké tették ma- gukat az egyháztól. Az eddigi magyar protestánsok középiskolái csak annyiban függenek össze ma az illető egyházközségekkel, a mennyiben ugyanazon felekezetről neveztetnek el és ugyanazon legfőbb kormányzati hatóság alatt állanak. Mint például a közgazdasági miniszter tárczája körében a postaügy és az iparegyletek. Szászoknál pedig ha változott valami e tekintetben csak annyiban változott, hogy az egyház még kizárólagosabb ura az iskolának, mint ez előtt volt. Ezen meghatározás alapján biztosan hasonlíthatjuk össze már a kétféle intézeteket ; a mit a jövő czikkünkben fogunk tenni. — Addig is megemlítjük, hogy a királyhágón túl levő magyar protestáns középiskolák szervezete sokkal inkább hasonlít az erdélyi szászokéhoz , mint az erdélyi magyarokéhoz ; a minek oka abban keresendő, hogy az ottan uralkodó A szabadkőmivességről. (Folytatás.) II. Sokakat szerfölött bánt a kíváncsiság: vájjon mi történhetik a szabadkömivesek gyűlésein. El gyűléseket borzalmas, titokszerü dolgokkal hozzák kap csolatba. Az illetők nagyon csalódnak s ki pusztán azért lep a testületbe, bogy a gyűlések „titoksz.erii- ségével“ megismerkedjék, bizonnyal nem fogja kíváncsiságát kielégitbetni. Semmiben sem különbözik az más társulatok gyűléseitől : a ma°’uk üerveivel foglalkoznak. ° 0,У A kómivesi szertartások sohasem mennek végbe a nyilvánosság előtt. Mit is érdekelnék ezek a nagy közönségét ! E szertartások csupán a kömives előtt lehetnek érdekesek.^ Ha egy testvér hal meg , gyászpáholyt tartanak. Evenkint két nafïy ünnepük van: keresztelő sz. János napján, melyet nyári Já nosünnepnek — s János evangélista napján, melyet téli János ünnepnek neveznek. E két János t. i. régebben a kömivesek védszentje volt, és pedig: ke resztelö sz. János azért, mert a világnak a megváltó eljövetelét hirdette s igy hitt egy uj, jobb világrendben; János evangélista pedig azért, mert egyéniségének legszembeötlőbb vonását a kőmives tanok alapja — a szeretet képezi. Újabban e két ünnep csak összejöveteli társasünnepnek tekintetik. Minden kőmives-gyüléseri alamizsnát gyűjtenek, melylyol részint a szenvedő és szerencsétlen testvéreket, részint a meghalt testvérek szegény árváit, vagy más segélyt szükséglő egyéneket iparkodnak nyomott helyzetükből kiemelni. A kőmives foglalatosságáról Dräseke igy ir : „Foglalatosságunk — építeni. A világbau sok minden épül, mert sok a rombolás. Mi nem építünk oly sokat mint a világ.; Mi az épületek épiiletjét akarjuk fölépíteni: az emberiség templomát. Építjük magunkban, másokban, öregben, fiatalban, alant és magasan, közel és távolban. Tanítva és tanulva, fogadva es osztva, az Ínséget enyhítve s az örömöt sokszorozva, a külső életet ékitve, a belsőt pedig erősítve és nemesítve — építjük épületünket!“ A kőmives anyagi előnyökben nem részesül társulatától. Előnyei inkább szellemiek, mert maga a kőmivesség nem egyéb szellemi fogalomnál. Ez előnyök közé tartozik : a nyugodt lelkiismeret, benső béke s a kötelesség teljesítésének tiszta öntudata. Nem egyszer halljuk hangoztatni : a kömives- ségnek jelenleg már nincs semmi értelme, múltjának hatalma megtörött s alapeszméi az emberiség közös javaivá lévén, teljesen fölöslegessé vált. — De ha a társulat oly fölösleges lenne valóban, akkor nem álhatna ily virágzásban még napjainkban is; terjedése, hatásköre fogyna, mintsem növekednék; nem rendelkeznék egész irodalommal, nem védhetné s vigasztalhatná a szerencsétlenek ezreit, nem alapíthatna annyi jótékony intézetet. Tévednek, kik azt hiszik, hogy a kőmivesség leélte idejét ; oly jövő áll előtte, mely nagyobb és magasztosabb elviharzott múltjánál. — _ Térjünk át a kőmivesség történelmi részleteire. A kőmivesség oly régi mint a világ. Jelenlegi alakjában azonban, ugyszólva, még fiatal jelenség. A kőmivesség fogalmát már a hajdan kor különböző társulataival kapcsolatba hozzák: igy az aegyptusi titkos társulatokkal, Pythagoras szövetségével, a római építkezési testülettel stb. Továbbá a középkorban a hatalmas máltai lovagokkal. Ama társulatok közül, melyekkel a szabadkömivesek csakugyan összefüggésben állanak, meg kell említenünk a kömivesek és kőfaragók társulatát, melyek kizárólag Német- és Angolországban virágzottak. Az emberiség eszméje az ókor legműveltebb népénél, a görögöknél lélegzett fel először, hol a legtisztább pliilosóf szellemek, mint Sokrates, sejteni kezdték azt. De az eszmének nem volt ereje a világ elé, az életbe lépni, mert még nem volt megérve. A görögök nem ismertek más embert, csak görögöket és barbárokat, a rabszolgák iránt pedig — kik a népesség nagy részét képezték — kegyetlen, zsarnoki érzülettel viseltettek. A rómaiak sem ismertek — egyes tisztább szellemeket kivéve — más embereket, mint Róma polgárait és alattvalóit. Először is a keresztyénség érvényesítette az emberiség eszméjét, a krisztusi tan kezdte először megbontani a népek közt fennálló válaszfalakat. De a keresztyéni eszmék sem hatolhattak át minden néprétegen. Csak az újabbkor testesíthette meg a humauismus eszméjét, midőn a nagyszerű fölfedezések és találmányok (könyvnyomtatás, iránytű stb.) öszszébb hozták a népeket. Angolországban — az akkori világ legműveltebb s legszabadabb népénél — találkozunk a humanistikus testülettel, az uj szabadkömivesek társulatával először. — A kömivesek történetét három részre szakítjuk. Szólni fogunk az üldöztetésekről, melyekben a társulat részesült; a tévedésekről, melyeket elkövetett, és a művekről, melyeket teremtett. ( Folytatása következik).
