Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-10-13 / 82. szám

Félitek, Oktober 13.

Brassó, 1871.

Első évi folyam

szám.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken.

Ára:

Egész évre . • 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 kr.

Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon.

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Ruiner és Kamner nyomdájában.

Barczaság, 1871 október 10-én.

Tiszelt szerkesztőség !

Midőn régi hézagot töltő lapja megjelent, prog- rammjában többek közt az is volt olvasható, hogy a visszaélések, a jog és alkotmányos törvények megsértésének felderítése és polgári jogaink védelme lapjában mindig tért találand. Miután e programmiez htíu, bár sokak nemtetszését is vonta sokszor magára, mindeddig a méltányosság és igazság mellett emelt szót a „Nemere“, nem kételkedem, hogy kormányunk hoz intézett következő nyílt kérdésemnek is készséggel fog helyet adni hasábjain :

Magyar ki.rályi honvédelmi ministerium !

Miután az 1868 XL. törvényczikknek 1. §-a igy szól : „a védelmi kötelezettség átalános és minden vedképes állam polgár által személyesen teljesítendő“ azon hitben vagyunk, hogy e szerint a védelemi kötelezettség alól egy honpolgár sincs kivéve, a ki azon korosztályban van, és testileg alkalmas. Miért történt tehát, hogy 1869. októberében, mi vidékiek 5 korosztályt áldottunk elő t. i. az 1844-től 1849- ig születetteket, kik közül a szolgálat képesek részint a sorhadhoz, részint pedig a honvédséghez ki is szedettek; holott Brassó városa ugyanakkor csak a legifjabb két korosztályból állított védköteleseket három idősebb korosztálya pedig sem akkor sem azután többé elé nem vétetett ?

A vérreli adó drága adó melynek megfizetési keserűsége csak akkor múlik a szülőknél, midőn mindenki meg van győződve arról, hogy a véderőről szóló törvény nem hazugság, hanem igazság és hogy e törvények értelméban állás és rang külömbség nélkül minden ki nemcsak köteles előállítani védköte- les fiát, de azt valóban elő is állítja

Nem akarjuk hinni, hogy hazánkban a királyságok uj életre ébredhessenek, ugyanazért azt sem akarjuk hinni hogy egy városnak a védkötelezettség ke- vésbéi teljesítésére kiváltsága lehessen a vidék fölött ; miért is aggályaink eloszlatása tekintetéből és kedélyeink megnyugtatására újra kérdezzük a m. k. honvédelmi ministeriumot : miért történt az hogy i860 októberében hazaszerte 5 korosztályból soroz- tattak a hadképesek, Brassó városa közönségéből csak két korosztály vétetett sorozásra a más bárom pedig mai napig elmaradt?

Egy vidéki!

ismertetése a nép között Háromszéken és Csikszékben uralkodó járványnak.

1869-ben figyelmeztetve voltak a Dunafejede lemségek felöli szólbeli hatóságok és orvosok arra, hogy Oláhországban közéi a határszélhez Gura Jalo- miczi vidékén egy igen veszedelmes járványos torokbaj uralkodik, és hogy ezen járvány annyira ragályos, hogy e miatt Oiáhországban a járványos községek zárlat alá tétettek és azok lakosságával minden közlekedés beszüntettetek.

Ezen járvány Oláhországban 1869-ben Gura Ja- lomiczi vidékéről tovább is elharapódzott és mindig a határszélen húzódva Moldovára is elterjedek s eltartott még 1870-ben is., a midőn szélbeli községekre hozzánk is átszivárgóit, és először is Csikszékben a Gyimesbe és Kászon fiuszék községeibe ütött ki, Ditrót pedig nagy mértékben elborította ; — azután mutatkozni kezdett még Ojtozban, Bereczkben, és Háromszéken a határszélen Csomortányban, Kézdi- Almáson , Kézdi-Martonosban , Sárfalván , Osdolán, Gelenczén, Haralyon és Zágonban is, honnan irányát az ország belsejébe véve Háromszéken a Sepsi- Szentgyürgy felé menő vonalon Telekre, Uzonba, Kökösre és Szemerjára, innen pedig Miklósvászék felé Bölönbe, s végre Csikszékben Várdotfalvára, Cso- botfalvára és Zsögödre is elhatott és már Nagy-Aj- tára is elterjedek, — és igy jelenleg Erdővidékét, Gyergyót és Felcsikot is fenyegeti ; minél fogva ezen ragályos járványnak bővebb mogismertetése szükségessé vált.

Ezen járvány a roncsoló toroklob (diphtheritis), melyet a szomszédos dunafejedelemségi lakosok „csumá- nak,“ a moldovai magyar ajkúak pedig „torok-pestis“- nek és „ torok-fene“-nek is neveznek, egy ragályos természetű, és még a felgyógyulás után is egy ideig veszélylyel fenyegető gyuladásos torok-baj, mely nálunk eddigelő sem honos, sem ismeretes nem volt, hanem a keletnek sok más egyéb ragályos járványai közé tartozván, ott ma is gyakran felmerül, és egyike lévén a legrettegettebbeknek és veszélyesebbeknek, lábra kapása alkalmával oly pusztításokat szokott okozni, begy annak tovább terjedése meggátlá- sa végett a keleten még a mai napig is zárlatok vétetnek igénybe,

Ezen betegség ragály utján hurczoltatott bé hozzánk és ragály útján terjed tovább is, és ha ez

egy családba béüt, képes nem csak a meglepett családot minden gyermekeiből kifosztani, hanem az azzal érintkezésbe jövő szomszédságos, baráti vagy rokonsági családokat is hasonló gyászba borítani és a meglepett községben a jövő nemzedéket felére vagy harmadára is leapasztani. — Meglep ugyan kicsit s nagyot egyformán és még az agg kor sincs tőle biztosítva, de mindazonáltal, inkább csak a fiatalok és kiválólag a gyermekek között uralkodik és azok között pusztít leginkább mig az élemedetteknél nem annyira veszélyes és könyebben gyógyítható.

A betegség maga egy sajátszerü gyuladás, mely a torok lágy részeire ál hártyákat rak le és csak hamar üszkösödésbe megy át, a torok mélyebben fekvő lágy részeit is megtámadja s elpusztítja és a felgyógyulás időszakában hüdéseket és más ideg-tüneteket idéz elő.

Fellépte és lefolyása nincsen szövődve semmi más heveny bajjal, henem mint önálló betegség lép fel, és az első jelenségei látszólag oly jelentéktelenek, hogy a veszély a betegség kezdetében csak a hasonló esetek szomorú kimeneteléből gyanítható.

A betegség a jelen járvány alkalmával csak ritkán köszöntött bé még eddigelő valami nagyobb fokú rázó hideggel vagy más nagyobbszerii közérzé- si zavarral, hanem egyszerűen csak bádjadtsággal és nyelési nehézséggel kezdődött, a midőn is a torok takhártyája meggyuladva találtattak ; erre a daganat csak hamar az ál alatti mirigyekre és a nyak mirigyeire is átment, a torok takhártyája pedig egy terjedelmes uj hártyával vonódott bé, mely csak hamar megüszkösödvén, rothadt szétbomlásnak indul úgy, hogy ilyenkor a betegek torkában szenyes fej er szürkés roncsolódás volt látható és hányás vagy köhögés folytán hártyadarabocskák is köpettek ki, azután a beteg ereje csak hamar kimerült ; a betegek hirtelen összeestek, a nyakmirigyek erősen felduzzadtak és a betegek szájából átható rothadási szag kezdett terjedni, mire a betegség ö-ik vagy 6-ik napján átalános küdési tünetek között halál következett, mi azonban még előbb beállott ha a gyermekeknél a gyuladás a gégére is átment, a midőn is a kifejlődött üártyás torokgyik a halált heveny gégesziikület folytán idézte elő.

Ezen járvány oly öldöklő, hogy Bölönben a községi elöljáróságnak idei jnlius 31-kén 192 sz. alatt kelt tudósítása szerint ezen betegségből idei jaSzéchenyi, Kossuth, Deák.

(Látogatás Kossuth Lajosnál.)

Túri n, szept. 7. (A Reformból.)

(Folytatása és vége.)

Kossuthnak halhatatlan érdeme, hogy ezt belátta, hogy kitörését, előmozditá s hogy élére állt a forradalomnak. Akkor 1848-ban igen sok „okos ember“ kárhoztatta Kossuth eljárását. A jövő igazolta. Vannak idők, midőn hiba az, a mit a közönséges józan ész bölcseségnek tart. Ily időt nem lehet megérteni, elemezni, latra vetni ; azt érezni kell. Nagy reformokat csak olyan ember lesz képes keresztül vinni, kiben korának szelleme, iránya, eszményei élnek. Es hogy Kossuth ezek közé tartozott, bizonyítja a forradalom története. Magyarországon bensöszükség nélkül lehetetlen volt forradalmat csinálni. De a forradalom minden előföltételei meg valának, s Kossuthnak épen annyi érdeme van benne, mint van Luthernek a reformáczióban s Cromwellnek az angol forradalomban. A nemzeti átalakulás két első előhírnöke letűnt a színpadról, Wesselényi megvakult, Széchenyi megörült ; — Kossuth lett egyetlen vezére a nemzetnek : s vezérlete alatt a nemzet oly erőt fejtett ki, hogy a világ elámult e csekély nép hatalmán, s elámult maga Magyarország is, mely egy századon át ép úgy megfeledkezett Magyarországról, mint egész Európa.

Utóbb, 1849-ben az eredmények tulmentek Kossuth, túl az 1848. év czéljain; s a tulhnjtásban

súlyos politikai hibák követték egymást. Vannak, akik azért vetnek követ Kossuthra ; de vájjon nem ugyanez volt-e sorsa Széchenyinek is ? nem azért támadt-e oly keserűen Kossuthra a kelet népében, mert látta, hogy az általa kezdett mozgalom föltar- tózhatlanul tör előre? Luthernek, midőn 95 tételét megszerkeszté, ép úgy nem volt fogalma a protestán- tizmusról, mint nem volt Széchenyinek, midőn a hitelt irta, izgatásai végeredményéről, mint 1848. már- czius 3-án Kossuthnak nem volt 1849. ápril 14- éröl. Nem egy ember hibája volt az, hanem az eseményeké melyek a forradalomban magokkal ragadják vagy elgázolják még azt is, a kinek keze jelt adott a mozgalomra.

Két évtized tölt el, s a forradalom, melyet Széchenyi készitett elő izgatásaival, s Kossuth vezérlett, Deák vezetése alatt befejeztetett. Magyarországon is az történt, a minek oly sok példáját látjuk a történelemben, hogy nagy forradalmak rendesen nem azok által fejeztetnek be, kik által megkezdettek. A liarcz embere nem mindig az alkuvás, az alkotás embere. Az 1867-iki törvények meghozattak, s a béke müve a harcz embere által elitéltetett ép úgy, mint egykor az izgatás embere a forradalom emberét elitélte. Rám legalább Kossuth 1868-diki támadása Deák ellen ugyanazon hatást teszi, melyet Széchenyinek 1847-ben Kossuth ellen intézett támadása tett. ügy vagyok meggyőződve, hogy sem 47- ben Széchenyinek, sem 68-ban Kossuthnak nem volt igaza, — és az események meg is czáfolták mind kettőt, — de azért úgy hiszem, sem Széchenyit nem szabad 47-iki, sem Kossuthot 68-iki tévedése után megítélnünk.

Magán kivül e három embernek köszöni Magyarország mindazt, ami jelen helyzetében kielégítő, vigasztaló, reménytadó van. A jelenkor szenvedélye

ellentétbe helyezheti őket, istenítheti vagy kárhoztathatja egymás rovására; de az igazságos Ítélő egymás mellé fogja helyezni e három nevet, három ragyogó csillagként, mely Magyarországot a középkor setétéből kivezette.

Ily gondolatokkal eltelten közeliték ma Kossuth lakásához, nem azon gandolattalan hunyászko- dással, mely prófétát lát benne, nem azon sértő ki- váncsissággal, melylyel némelyek „érdekes égyénisé- gekhez“ furakodnak' hanem azon tisztelettel, mely egy tévedésektől nem ment, de nagy képességű s halhatatlan érdemű embert megillet. Kossuth Turulban a Via Sottoripa-ban lakik első szám alatt. Épp tegnap este érkezett meg egy gyógyhelyről Flórencz mellett, hova rheumatikus fejfájását ment gyógyítani s mint mondá sikerrel Bemutatóm neki magamat, mint hivatalnokot, azaz, mint tizenhárom próbás Deákpártit s ő szívesen fogadott. Igen természetesen sokkal türelmesebb a más véleményüek iránt, mint azok, kik otthon nevét zászlóul használják, mert eszmék hiányában szimbólumokra szorulnak. Sokat s érdekesen beszélt azon monsummatói gözbarlangról, Fló- renczliez közel, melyet főfájása ellen használt, s melyből egy csomó ásványt hozott volt haza magával, s kirándulásáról a karrarai márvány bányákba, melyeket ez alkalommal meglátogatott. Nem érzek magamban elegendő reporteri ügyességet, hogy a társalgás egész menetét birjam ; s meglehet, ha érez nék, sem tartanám helyesnek egy magán beszélgetésnek, bármily hétköznapi tárgyak körül forogjon is, részletes leírását.

Kossuth testileg ép, egészséges; ifjúi ruganyossága, mely kellemes ellentétben áll ősz hajával s szakállával, egészen meglepett ; azon lelki szenvedések elől pedig, melyek a számki vetéstől, — legyen az bár önkéntes — elválhatlanok, a természet kar-