Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-22 / 67. szám
Első évi folyam 67. szám. Brassó, 1871. Kedd augusztus Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : kenyeresAdolf ügyvédi iródája, JVagypiaczon. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. fi —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Brassó, augusztus 21. A királyföld törvényhatóságainak szervezését illetőleg a „ Siebenbürgische Blätter“ úgy van értesülve, miszerént a nemzeti egyetem majoritásának munkálata irányadó kormánykörökben kedvezőleg fogadtatott volna, és bogy a törvényhozás e te- j kintetbeni tanácskozásainak a vétetnék1 alapjául. Hogy a közelebbi szász nemzeti egye- j tem összehivatott, és hogy ezen testület ta- ; nácskozásainak tárgyai közé a királyföld ; törvényhatóságainak miként leendő' szerve-1 zé§e is felvétetett, csak is a históriai jog- j folytonosság maradékainak tartottuk, sőt ebből kiindulva még azon sem bámulunk: Ы a törvényhozás az az által készített j ymnkálatot tanácskozásai tárgyává teszi. Azt, hogy a majoritás munkálata irányadó körökben kedvezőleg fogadtatott, csak abban az értelemben vehetjük, hogy ezen munkálat mégis valamivel korszerűbb és szabadelvűbb, mint a milyenhez az említett egyetem a világot szoktatta volt. De ; hogy irányadó körökben egy olyan munkálatot, a mely a haza, habár csekély részének, különleges az országos alkotmánynyal nem azonos szervezését czélozza, kü-1 lönös örömmel fogadtatnék, nem tartjuk feltehetőnek. ? A magos kormánynak nem lehet czel- ja az alkotmány egyöntetűségének megcsorbítása, hogy ha azt rendkívüli körülmények nem parancsolják. A királyföldi és székelyföldi viszonyok között távolról sincsen akkora különbség mint a székelyföld és a Tisza Duna között fekvő megyék között és mégis az ország többi részei közül egy sem kiván külön állást, és lia ezt tenné, nem binnők, hogy a magos kormánynak Ínyére cselekednék. Külön törvény alatti állást a királyföld lakósságának legalább három negyede j nem óhajt, sőt ellenkezőleg az általános hazai törvényeknek a haza ezen részére leendő kiterjesztését minden erejéből kívánja. — Hogyha a törvényhozó testület meg- felelőleg kiván eljárni, egyebet nem tehet, mint hogy a szász nemzeti egyetem majoritása munkálatát, mint történelmi adatot, valamely múzeumba örök nyugalomra tétesse, és az általános országos törvénynek a király foki re való kiterjesztését elhatározza. — Ezen eljárást követeli a haza jövő boldogsága, mert a szászföld kiváltságos állása a többi nemzetiségekre eddig elő is elég keserítő hatással volt, és jövőre azokban a törvénybe iktatott egyenjogusák fenntartása iránti bizalmukat végkép megtörné, és ez által egy oly precedens állíttatnék fel, a mely bizonyára a haza kárára nagy területeken utánzásra vágyókra találna. Az egyenjogúság elve egyenlő törvényeket kiván, minden helyen és irányban, az ettőli eltérések és privilégiumok osztogatása a lakosság est к egyik részének lehet előnyös a másiki ak pedig hátrányos, 4L mi a hava !, hvsto ooak káros hatással lehet. A miért is figyelmeztetjük az illetőket, hogy a szabad kéz mielőbbi megszüntetésével, hazánk ezen keleti részére is terjesztessenek ki az országos törvények. Azon törvények, a melyek Királyhágón túli testvéreinkre üdvösek, ne vonassanak í meg tovább tőlünk se. Ha egyesültünk, részesüljünk mindnyájan közös sorban ! Alapelvek és nézetek a néptornászat felől. Miutáu a magos magyar kormány gondoskodása folytán a jelen tanitói póttanfolyam alkalmával a tornászat is tekintetbe vétetik , szükségesnek látjuk némely alapelveket felállítani, liogy miként lehessen a néptornászatot hatásossá tenni és elesmerés- ben részesíteni. Gyakran hallja az ember, hogy a falusi fiatalságnak testgyakorlatra nincsen szüksége, mivel a szabadban úgyis eleget mozog, mászkálszökik s. a. t. hogy már korán nekóztmunkákat kell hogy végezzen, a melyek a testet úgy is eléggé erősítik. De rendszeres testgyakorlat hiányában a koráni nehézmunka a falusi ifjúság mozdulatait idétlenné teszi, a testet egyoldalulag képezi ki, a mig a tornászat változatossága és sokoldalúsága által a testet minden irányban öszhangzólag képezi ki. Az iskolai tornászat, a melyet itt főként szemügyre kell venni, a fiatalságnak egyszersmind a legtisztább örömek forrásává válik, és az azokban már korán társasági erényeket költ, például az önakarat féláldozását az összes érdekében, megfeszitett tevékenységet, kevésbbé tehetséges tanulótársuk segélyezését s. a. t. A tornászainak rendszeres folytatása a legjobb előkészület a későbbi katonai szolgálatra. A tornászainak nem szabad oknélküli mester- sógességgé fajulni, vagy köteltánczos fogásokká változni, a mikre kezdő tornatanitók gyakran igen nagy előszeretetet mutatnak. A néptanítónak legkevésbé kell ilyen irányban haladni. Az ő czéljának az egyszerű és szükséges felel meg. Tanítvány amik személyes biztonsága szivén- kell hogy feküdjék, mivel gyüVfair u ^-А rencsétlenségek, különösön a falvak lakóinál a tornászat ellen hamar nagy ellenszenvet költenének. Hogy az oktatás tervszerént kell hogy beosztva legyen, magától értetődik. Terÿtelen kísérleteknek csak is szomorú következései Jehetnéuek. A nép ereje emelése, a kor magaslatán álló honvédelem alakítása s. a. t. mind addig üres szavak maradnak, a mig a tornászat e nemű meghatározott czélok felé nem szabad, és a nép minden rétegeiben gyökeret nem ver. Nagy eredményekre csak akkor lehet számítani, és a jövőuek nyugodtan szemébe nézni, ha a néptanítók ezen ügyet lelkesen felkarolják, és oly nemzedéket létesítenek, a mely engedelmességhez és Némely emlékeim a régi jó időből. (^Folytatás). 2. A prókátor. Torda városa pouyás kis város volt hajdan is. Epen olyan kedvesen folydogált a Varga pataka, mint most, az egész városba üde jó levegőt .erjesztve. A piaczon, a mely most derekason ki van kövezve, akkor szép tavacskák voltak, a melyekben a legkedvesebb malaczkák, a mikor a Varga patakában megunták a mulatságot, szeretetre méltó játékaikat folytatták, a mig valamelyik hentes bácsinak eszébe jutott a napon siitkölödző kutyákból vagy egyet közékbe uszítani, és az ártatlan j > manzsie ama világhírű tordai pecsenyévé átváltoztatni. A gazdaság jól folyt : nyáron minden ember földmives meg szőlős gazda volt, télire megoszlottak vargákká és mészárosokká ) de pálinkát tóhu-nyáron főztek. — Ha tudományok dolgában nem is állott olyan magosán, mint Kolozsvár, meg Maros-Vásárhely -, de egy két kitűnő embere mindig volt. Különösen az unitáriusok collegiumából jóra való fiuk kerültek Kolozsvárra. Persze mikor haza mentek, egyik másik nem kevéssé henczegett, a miből különböző tréfás históriák kerültek szőnyegre. így mondotta egyik a csizmadia a másiknak, a kolozsvárról feriáta jött fiáról : „higyje meg komám, úgy beszél az én fiam, | hogy szót sem értek belőle.“ Micsoda — mond a másik — a mind semmiség • de az én fiam úgy beszél, hogy maga magát sem érti.“ — De voltak olyan polgárbácsik is, a kiken a déák nem könnyen kapót ki. Egy szabónak tudós fia disputáit az öregivei és tűz be jőve azt mondja : „Hiszen táti mit tud, táti szamár, táti azt sem tudja, hogy mi az a duó ablativi.“ De erre aztán az öreg is megfelelt neki. Jaj kutya a májod, láncz hordta varasbékája ! a magam virágjában olyan magyar nadrágot teremtettem, hogy a hitvány duó ab- látivid még folt sem lehetett volna rajta.“ Egy más diák meg a számtanból examinálta az öreget, és kérdezte, hogy egy meg egy mennyi. Az öreg mondotta „kettő“ ; de a diák azt állította, hogy három, mert a hol kettő vau, ott egy is van, és kettő meg egy annyi mint három. Az öreg hirtelen nem tudott felelni, azért egyet séritett mérgesen a bajuszán és kiment a malaczokat kergetni. — A felesége épen egy surcz tójást szedett az istáló liiján össze s a pitvarban számlálgatta. A mint az öreg nézi a tojás-számlálást valami jó ötlete jött, mert elkiáltotta magát. „No meg állj te kollegium- kerülö, majd meg tanítalak én téged számolni. A diák ugyan naphosszát a tudós pajtásokkal töltötte, de asztalhoz mindig pontosan compariált, így a számtani examen napján is. Szépen ülnek bár rnau az asztalnál : az öreg varga, a felesége meg a tudós diák. A szolgáló egy asztalkendővel betakart czintányért tett az asztal közepére ; de mielőtt az evéshez fogtak volna, kérdi az öreg a fiát, hogy hát ugyancsak a hol kettő van ott három is van. „Természetesen“ — erősítette a diák. „No hát én is elhiszem“ mond az öreg és kitárja a czinntányért; itt van két tojás ; egyik áz enyém, a másik az anyádé, a harmadik meg a tied. Hogy a diák milyen pofát csinált, azt lehet gondolni, mert az öreg varga addig kaczagott, mig a csuklás utói érte. Az én prókátor urambátyám is annak idejében Tordán a vargapatak szomszédságban, és az ottani kollégium forrásából merítette a bölcsességet. Később által-jött Kolozsvárra ; ott végezte a logikát és filo- sophiát. Hogy milyen volt az a logika, meg filoso- phia, a mit akkor tanítottak, nem tudom megmondani • szerencsére elfeledtem. Végül a juris pruden- cziának is neki keseredett, és azon is, mint a féreg a tormán, átrágta magát. A Királyitáblánál meg olyan czenzurát tett, hogy maga is elhitte volna, hogy tudja a hazai tör- uényeket, ha nem lett volna kiderítve, miszerint hogy azokat volta képpen senki sem tudhatja. Annyi tagadhatatlan, hogy Tordára kutyabőrt hozott, és annak, a ki nem hitte rögtön meg is mutatta. — A prókátorság akkorban gyenge mesterség volt, kivéve ha valamelyik nagyurnak jurium inspectera volt. — Hanem Cs. barátunk nem sokat törődött a mesterséggel : az öreg anya élt még s valami Kuko- ricza földek maradtak az alapjáról ; de mind erre nem lett volna nagy szükség, mert Cs. barátunk formás ember volt, és azért öt jó szívvel látta mik-
