Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-18 / 66. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam Öli. szám. Péntek augusztus 18. Megjelenik ez a lap heten kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtaláskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Szlávi miniszter Brassóban. Szlávi miniszter látogatása valóságos eseményt képez városunk történetében az által, bogy ezen kiválólag kereskedő és iparos várost épen az ipar és kereskedelem minisztere látogatta meg. Különös jelentőséget kölcsönzött annak ez alkalommal a városunkban egy idő óta kifejlődött politikai élet is. A miniszter f. hó 14-ikén este érkezett és csakis 17-dikén reggel utazott tovább. Ennyi idő alatt sok alkalma volt látni, hallani, tájékozódni és tájékozni. S elmondhatjuk, hogy fáradhatatlanul után ’látott teendőinek. Most leírjuk rendes krónikásként itt mulatása eseményeit, s ha netán egy vagy más megjegyzésünk lesz, — azt elmondjuk későbben. F. hó 14-én háromszéki és f.-fejérmegyei előkelőségtől kisérve megérkezett Brassóvidék határához, a botfalvi hídhoz. Ottan a városi képviselet küldöttsége várta, és annak élén Roll senator üdvözölte. A miniszter válaszában agy nyilatkzott, hogy vágygyal jő Brassóba és óhajtja megtalálni mindazt a szépet, jót, a mit távolból hallott Brassó felől. Ezzel elbúcsúzott gr. Káin oki Dénezs főkirály bírótól, a kivel addig egy kocsiban jött, s Roll senatort maga mellé véve folytatta útját. Botfalván a díszesen felöltöztetett oskolák gyerekek élén az evang. lelkész üdvözölte, a gyerekek pedig daloltak és bokrétát nyújtottak át. Sz. - Péteren hasonlókép ki volt állva az evang. és g. keleti lelkész több községi polgárral. Mindkét lelkész köszöntötte, egy hajadon pedig hoszoruval ajándékozta meg. Alig jött ki a menet Sz. Péterről, ott állott a brassai magyar-román-német t e s tvér iségi bizottság küldöttsége Strevoiu ügyvéd vezetése alatt. Strevoiu román nyelven üdvözölte a minisztert a testvéresült nemzetiségek nevében ; mire az, kifejezve sajnálatát, hogy ugyanazon nyelven nem válaszolhat, — lelkesen üdvözölte magyarul a testvériség tényét és kitartást kivánt a megkezdett nemes. utón, Ezzel Strevoiu urat maga mellé ültetve berobofí’ott Brassóba, kisérve a két- féle küldöttség hosszú sor kocsijától. Pontban estéli 7 órakor érkezett Brassóba és elfoglalta kirendelt szállását a Schneiderféle házban. A tisztelgések azonnal megkezdődtek. Távozván a tanács és képviselet, Gött János ur az iparkamarát vezette elé. A testvéri ségi bizottság is tisztelgett a német elnök Fehrentheil vezetése mellett. Majd katonák, egyháziak, magyar kaszinó stb. hosszú sorban. Az ideiglenes tanfolyamon jelenlevő néptanítók is megjelentek mintegy 80 anon, elmondani ezen miniszter előtt is, hogy csakugyan érzik az alkotmányos korszak jótékony hatását. A miniszter igen melegen és nagy méltánylattal szólott a néptanítókhoz és itt, a testvériség ösmeretes földén különösen azt kötötte leikökre, hogy valódi mi- veltség terjesztése által legyenek terjesztői a népek testvériségének. Kitűnt a küldöttségek közt főtisztelendő Metian esperes ur Zernestről, a ki zernesti lakosokból álló küldöttséggel arra kérte föl a minisztert, hogy látogassa meg a közel fekvő Zernestet, mint jelentékeny gyárhelyet, és látogassa meg azért is, hogy lássa, mily Őszinte lelkesedéssel fogadja a román köznép is, a mely ha elégedetlen, azt sem szokta elrejteni. Mi is sajnáljuk, hogy ezen kérést a miniszter nem teljesíthető, mert valóban meglepő, hogy rövid idő alatt mennyire ment a jó román nép a magyarok iránti szeretetben, ragaszkodásban. Szlávi miniszter urnák van alkalma megtudakozni, hogy mikép fogadták a románok államfér fiainkat az ez előtti években. Ha utánkérdez, át fogja látni az örvendetes nagy különbséget. — Ugyanazon este a főbiró Dück György ur által rendezett vacsorára ment a miniszter, melyen mintegy 30 hivatalos vett részt a „Zöld fa“ helyiségeiben. 15-én d. e. 11 óráig egyesekkel érintkezett a miniszter, jelentékeny tapasztalatokat szerezvén itteni viszonyokról. Különös elösmeréssel kell följ egyeznünk, hogy nemcsak kérelmesként fogadta a magán feleket ; hanem igyekezett olyanoktól is nyerni felvilágosítást közügyek felől. így például Kászoni István kovácsmesterrel tovább beszélt egy óra hosszánál, derék polgártársunk felvilágositásait nagy érdekeltséggel hallgatván. 11 órakor a temesi szorosba indult, kisérve több hivatalnoktól és К á s z о n i- t ó 1 , a kit maga szólított tel kíséretül. A Temesben átmetek a román határra is s nem messze voltak azon kolozs- tortól, melyben Károly herczeg egy idő óta tartózkodik. Alkonyaikor érkeztek vissza a városba, a hol a miniszter legelébb is meglátogatta Ludwig Leopold barsnyaszövő gyárát s onnan szállására térve, a testvériség! bizottságok elnökeit, Kenyeres Adolfot, Ferentheil Vilmost és Strevoiu Miklóst fogadta, kikkel hosszason és behatókig értekezett. 15-ik este a m a g y a r-r о m á n - n é- met testvér iségi bizottság által rendezett lakomán vett részt a miniszter, Némely emlékeim a régi jó időből. (Folytatás). Bürgözdi Bányaival és Flepszszel dolgozik egy szobában. Egy délután valami trikás számadás nagyon izasztotta miért ki ment a friss levegőre. Az alatt oda megyen Flepsz és a számadásba egy megnyála- zott pennával különböző számokat ir bele és megporozza. Bürgözdi vissza jön, számit, izad, morrog, káromkodik sehogy sem talál a számadás. A más két collegát öli meg a kaczagás. Végre nem tudván Bürgözdi a számadással tisztába jönni, bemegyen exactor Mátefy után, hogy kihívja segítségre. Ez alatt Flepsz a pennatollával letörli a rézport miáltal a számok eltűnnek. Matéfy kijön nézi a számadást, Bürgözdi bü- ledezik, hogy a bizonyos számokat nem látja többé, esküszik a menyre-földre hogy itt 9-es ott egy hetes volt s. a. t. Matéfy megcsóválja a fejét és azon megjegy ezéssel, bizon tréfás ember Bürgözdi uram, ott hagyja a megbúvóit számolót. Bürgözdinek megállóit az esze a különös tünemény felett. Egy félóráig meredten nézte a számadást, azután körülnézett mindenütt, hogy az ördög nem húzódott el volahova, 8 miután azt nem tudta felfedezni, vette pálezáját, kalapját os ezen felkiáltással: ilyent még nem ettem ! elindult a csoda eseményt hirdetni. Az öreg posta mester nagyon nevetett a Bürgözdi tréfás esetén. A postamester inegkert, bogy a szekrényből némely Írásokat keressek ki, a minek mindjárt neki is fogtam. A mig én az írásokat nézegettem, a postamester és báró csendesen ültek egymással szemben , csak közbe-közbe hallottam Bálint bátyám rekedező hangját. Jól élünk báró ! Jól bizon volt a báró felelete, a poharak csendültek, és két pohár borvizesborral kevesebb volt ez világon. Reggel elbúcsúztam Bálint bátyámtól. Szegény öreg búsan vált meg. Az isten áldjon / meg öcsém, ha egyhamar nem jársz erre, csak Abrahám kebelében látjuk újra egymást. Vigasztalásomra, azt felelte nevetve, hadd el öcsém, semmi munkám sem marad félbe, mert semmihez sem kezdettem. — Ot vagy hat hónappal azután, hogy elhagytam a postaházat, levelet kapok fekete pecséttel. A hajdani postamesternek szép felesége irta, egyszerre Bálint bátyám és a báró halálát jelenté, férje már pár hó előtt elnyugodott csendesen az urban, szemeit a mellette könyező báró fogta be. A báró a postamester halála után többet nem ivott. Az elhunytnak papírjait rendezte. Jegyzeteket készített minden tudni valókról, Miután ezen munkáját is bevégezto, naponta kilátogatott a mezőre. Mint mondá az ősz az év legszebb része és neki jó barátja. Egy délután a báró korábban tért vissza a sé- tálásból mint rendesen, halványan tántorgott be a kapun, zsebkendőjével nehéz verejtéket törlött homlokáról. A lépcsőzeten túl nem birták lábai, leült és arczát tenyerébe mélyesztette. Kevés idő múlva nyugtalan nézett maga körül, kezeivel mellét szorította, mire száján hatalmas vérroham tört ki. Pár perez múlva hátra hanyatlott feje, és arcza vidám kinézést nyert. Az oda siető postamesternének barátsá: goson nyújtotta kezét, és kérdésére állitá, hogy igen jól érzi magát. Kevés idő múlva a p os t a m es ter n éh e z emelte bádgyatt szemeit, egy kérésem vau : tétessen a sírboltba férje mellé. A szépasszony megígérte kívánságát teljesíteni, a báró mosolygott és szemei örökre lecsukódták. (Folytatása következik.) Női élet Svájczban. Mit tudnék csevegni róluk, midőn úgy madár távlatban annyi szép szemekből tündöklik előttem áldott leiköknek túlságos jósága. Ok nem érzik azt, sőt igenis feledik : hogy ők a szép nem bájos virágai. A helyett tudják azt, hogy a társadalmi élet által eléjök szabott kötelmeket miként kell teljesíteni, és magukat miként képesíthetik méltán a társadalom legtisztelre méltóbb tagjaivá. Nem azon önámitás által, hogy ők közelebb állanak az ég kegyéhez mint mások ; sőt még azt sem tudnák elhitetni, a legmerészebb pbantaziával se hogy ők valami szépek. Bókok osztásához, mit az eperajkakról úgy lesnek a fiatalok- legkevésbbé se értenek. Regényekből magas diktiokat mondani, — mely előtt mint a női zseniség szüleménye előtt az udvarlók százanként teszik magukat C alakba, ez előttük viszont ismeretlen. Érzékük átalán sok szép és nemes iránt hiányzik. Daczára ezeknek, mégis ki tudják érdemelni maguknak a legnagyobb tiszteletet. Igen, mert ők nem tartják magokat a tenné-
