Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-11 / 55. szám
— 218 — dása tárgyában beadott interpelláczióra van szerencsém a hadügyminiszter ur nevében következőleg válaszolni : A Ludoviceumi alapoknak átadása a hadügyminisztériumban már a múlt delegácziók alatt elhatároztatott, s az akadályok, melyek az alapoknak tettleges átadását eddig gátolták, nem a hadügyminisztériumban rejlenek s azoknak elhárítása nem a hadügyminisztériumtól függ. Minthogy az alapitók az alapitó levelek által a hadügyi minisztériumhoz úgymint törvényesen kötelező szerződésben álltak, tehát ezen szerződésnek a tölök visszaadása előtt feloldatni kellett, mi végre az alapitók az alapítólevelek visszaállításáért megkérettek. Ezen megkérésre nem igen gyorsan következtek a válaszok, úgy hogy ismételt említések daczára is még most sem jutottak vissza valamennyi alapitó levelek a hadügyminisztériumhoz. Azonban, hogy az átadás további halogatást ne szenvedjen, a hadügyminisztérium a visszanyert alapitó levelek tökéi zárszámadását bevégeztette és igy tehát most a ludoviceumi alapítványok összegéből 1,555.060 frt. átadására készen áll, 195.270 frt. pedig függőben maradt. A ludoviceumi épület átadását illetőleg a fen- forgó nehézségek a t. bizottság tagjai előtt ismeretesek; e nehézségeket sem teremtette a hadügyminiszter, e nehézségek tisztán abban állanak, hogy a ludoviczeumi épületben jelenleg elhelyezett betegek befogadására nincsen a hadügyi kormányzatnak Bu- da-Pesten alkalmas helyisége. Hogy ezen akadályt is elhárítsa a hadügyi kormányzat egy uj kórháznak Pesten leendő építését elhatározta, s az erre szükséges költségnek első részletét a rendkívüli szükségletbe be is foglalta. Vidé к. BÁCSÍílIll, 1871-ik évi julius hó 5-én. Az erdő kímélés érdekében. A természet bájos ölén, mindenütt életjelenséget tapasztalunk. Amott füvek virágok ékeskednek, emitt a termő földeken viruló növényzet diszeleg, ott gazdag források fakadnak és csörgedező patakok folydogál- nak, itt a nagy hegyeken s a tágas völgyeken lomb- koszorús erdő terül el. Oh mi szép — és kincseiben gazdag a természet! S mily méltó, hogy terményeit gondosan megbecsüljük és okszerűen hasznunkra forditsuk. Ezeknek meggondolása hirt engemet is arra, hogy ez úttal az erdei fák kíméléséről s lehető hasznosításáról — nehány szót emeljek. A mily kellemesen megható látvány a szép erdeizöld lombos fák különféle nemeinek s változatos növésű alapjainak szemlélése: ép oly megdöbbentő jelenet, midőn az alig egy évtizedes túl élt szép növésű fa, ifjú élte korában kivágattatik. Hogy ezen állítás bebizonyitására csak egy tekintetből hozzak fel példát •— egy ősi szokás felderítésére, illetőleg a közel múlt ünnepekre hivatkozom. — Ugyanis, falvainkban szokásban van — a románok részéről husvétkor, a magyarok részéről pedig pünkostkor, minden évben, szépnövésü ifjú fenyőket vágatni ; s ezeket részint a templomi dísz földsziuén törésénél. A föld ugyanis kiilömböző nemű részekből áll, melyek közül némelyek a nedvességet inkább, mások kevésbbó vagy épen nem eresztik álfái. — A televényföld főként ha növények, fák borítják s a fövény könnyen át eresztik, az anyag nagyon nehezen a kőszikla pedig csak repedésein s lyukacsain bocsátja által. — Midőn már az eső rendes eső, hó vagy harmat alakban főként erdős hegyes vidékeken földre jut, a felső televény földön át szivárog mind addig, mig áthatlanabb földnemhez jut ; ekkor alább nem hatolhatva, ennek felszínén mind addig terjed tovább, mig útjában valamely gátra akad. Most már tovább nem mehetve, mintegy medenezébe össze gyűl s a földfelszínére feltör, így állanak elő a források, a hegyes havasok és erdők körében bővebben, az erdőtlen vidékek és lapályokon sziikebben. Néha megtörténik kösziklás vidékeken, hogy a viz az őt földalatti szivárgásában gátló sziklában repedést talál s ezen át vesz messze távolba utat magának, — a mikor is aztán részint sok ezredeken általi mosása, részint felolvasztó ereje által abban kiilömböző ereket, kisebb nagyobb mélyedéseket, barlangokat támaszt. Ez az egyik a mit tudnunk szükség. — A másik a lég nyomása. emeléséül — részint pedig az egyházi és világi elöljárók megtiszteltetéséül — amott a templomokban benn és az ajtók előtt künn, emitt — az illetők utsza kapuja és ház ajtaja elé — felállítva elhelyezni. — En részemről sem az előbb, sem az utóbbi ezé- lok lényegének ellenzője nem vagyok ; de mégis erdőgazdasági szempontból az illető rendelkezőknek teljes tisztelettel ajánlanám — sőt kérve, kérem is — a takarékossági elv és népünk érdeke tekintetéből, hogy szíveskedjenek ezutánra megbízottjaikat oda utasítani, miszerint a legszebben fejlődő és szép egyenes növésű fiatal fenyő fák helyett — amaz ősi szokás valósítására : a templomokat s az ajtók elejét, ugyszinte az illetők kapu és ház elejét — szép zöld fenyő ágakkal —• vagy akár azokból font ékes koszorúkkal diszesitsék fel! Ezen eljárás, a réginél ugyhiszem czélszerübb, mort a templomi díszt és az illetők megtiszteltetését épen úgy, vagy talán még jobban fogja emelni — s mi több, akkor nem veszne el annyi szép növésű fa, csak nehány napi, diszemelés után. Vegyük csak például azon esetet, hogy nálunk ama körülirt czélokra az idén körülbelül negyven darab szépnövésü fenyőfa fordittatott. Tíz falunkban van körülbelül busz vallásfelekezet, már most a húszszoros czélra kellett ez évben 20 X 40, azaz 800 fiatal fa. Ha most azon körülményt vesszük, hogy ezen ősi szokás még 50 évig fönn áll, akkor erdeinkböl ki pusztul 40.000 oly fa, mely népiiuknek sok ágbeli faigényét s majdnem egyetlen jövedelem forrását jelentékenyen csonkítja! De lenne bármily nagy terjedelmű és bármily gazdag erdőnk, még akkor is az okszerű takarékosságot és népünk életfenntartási érdekét szemelőtt kell tartanunk. Es pedig : f) Azon oknál fogva, hogy az erdei fák évről évre nagy mérvben — és folytonosan fogyasztatnak, részint épület fák és egyebek feldolgozására, részint pedig — eladásképen — jövedelem források nyerésére. 2) Azért, mivel az erdei fák, nem úgy nőnek, mint a gombák, hanem teljes kinövésüknek hosz- szu évtizedek, sőt késő század lefolyása is igényel - tetik. —• 3) Azért, minthogy a vasúti hálózatok folytonos terjedésével a kereskedelmi mozgalmak élénkülnek, fokozódnak — s ezzel együtt maga a faforgalmi üzlet is évről évre — értékében emelkedni fog. — 4) Végre azért is, miután a józanész ajánlotta okszerűség elve és a késő jövőben utódaink életérdeke — egyaránt megkívánja, hogy erdei fáinkkal lehetőleg czélszerüen gazdálkodjunk. Azért tisztelt uraim! lelkes barátai a közügyeknek : becses figyelmükbe s szives méltánylatukba ajánlom a fönnebb körülirt intézkedési módozatot — és az ennek folytán felhozott érveket, nem csupán a fenyőfákat illetőleg, de általán véve, az egyébb erdei fákra vonatkozólag is. S meg vagyok győződve, hogy önök, kik, népünknek hű vezérei, jó tanácsadói, — kik a szép, jó, nemes tettekben érdemeket szőröztek maguknak: ezen anyagi jólétre ezélzó eszmét is, honfiúi készséggel fogják támogatni — és egyszersmind valósítani. — Fejér Gyula, tanító. S.-Szl.-GyÖI'gy, 1871. Julius 2-ik. Szeut-Györgyön most egy hét alatt sok nevezetes dolog történt, a melyekből egyet kettőt elmondunk; most azonban úgy kell tennünk, hogy az utolsót tesziik elsőnek, csak azért, hogy minél előbb szabaduljunk tőle. Ezelőtt három, négy héttel az a hir járt itt, hogy színészek jönnek a nyári idényre, s hogy Sz.- : György az ilyen hírektől nem szokott megijedni, azt már ezelőtt 33 évvel is bebizonyította, mikor mélt. D. ur, akkori nyilvános épületében a karzat lesza kadt a nézőközönség, a szinpad pedig a színészek lelkesült, s buzgalom teljes játék terhe alatt: evvel csak azt akarom mondani, hogy Sz.-György már ezelőtt 33 évvel, a mikor még a két magyarliazában csak nem mindenütt a bukfencet hányó, csepüt nyelő, s bábokat tánczoltató mesterséggel egy néven — azaz komédiának nevezték a sziuészetet, értette jelentőségét, méltányold becsét; és hogy az újabb időkben is mennyire teljesítő a téren kötelességét, azt azon társulat igazgatói tudják legjobban, kik itt megfordultak ; de annyit én is tudok, hogy Szent - György közönsége kiváló mértekben birja azon elemeket, a melyek a színészet megértése és méltánylásához szükségesek, sőt ennél többet is, többet mondom azért, mert alig múlik el év Szent-Györgyön, hogy műkedvelő előadás vagy concert ne lenne ; a mi világosan azt mutatja, hogy érez a közönség ön magában erőt e téren is tenni, s ily körülmények között mi lenne természetesebb mint az, hogy ha színtársulat jön bzent-Györgyre, még ha oly gyarló lenne is az, mint jelenben a Györffy-é, azt is pártolja és méltányolja, de fájdalom most ezen eset elő nem állhatott, mert Györffy ur, mielőtt igazgatói minőségében Szent-Györgyön megjelent volna, már Brassói működéséről egy ajánló levél jött a Nemerében, s elmondta mind azt Györffy úrról, a mit som Sz.- György sem más józangondolkodásu város közönsége nem várt, és Györffy ur hallgat;*) a török példa beszéd pedig Magyarországon nem mindig áll : hogy hallgatni arany. Hogy mi van még Györffy ur és eljárásáról mondái \ az^isrhéíJílni nem akarom, nekünk elég az, liogÿ Györffy hr „Janku Abrohamot“ a Brassói egyesült párt magyar képviselői részéről jött figyelmeztetés és kérés daczára is adta: itt,^ két eset lehet, vagy tudta Györfíy ur, hogy Janku Abrohám ki volt történetileg, és mi az előadandó darabban, vagy nem, ha tudta és az ottani viszonyokat ismerte, eljárása polgári szempontból kárhoztatandó, s erkölcsileg a legjobb hangzású szóval is rósz; s ha nem tudta az igazgató gyengeség, s történeti ismeret hiány . . . Tudta biz azt Györffy ur, hogy Janku A. ki volt, s a darabban mi, sőt azt is tudta, hogy az előadás a Brassói jelen viszonyok tekintetéből veszélyes s becsületes és hazafias gondolkodással káros, mert külömben nem titkolta volna a magyarok előtt a; szinlapot is titkon nyomatta, s színészei az nap 11 órakor tudták meg, hogy estve mit játszanak, — úgy látszik, hogy az ön színészei is nem a szivében, de zsebében vannak, — de mindezeknél jobban tudta Györffy ur azt, a mit a becsületes Jágó, hogy pénzért mindent lehet tenni ; ön azzal védi magát, hogy cassa darabja volt, ugyan megmeruó mondani, hogy mennyivel jövedelmezett többet, mint a többi előadás jegyek utján, — mert a mellékes vagy láthatatlan jövedelmet titkolja ön. s igy én so számithatombe, — ugy-e bizony semmivel, még annyit sem, s ön még is jutalom játékául választó ; csudálatos hogy épen ön, miért nem valamelyik elsőrendű színésze? azért, mert annak nem lett volna titkos jövedelme, de nem is választotta volna; Schakespearo mondja valahol, hogy a becsületes tettet csak ángliába fizetik jól, de a gaz tettet mindenütt. Ez csak úgy véletlen jutott eszembe: vájjon, hogy hívják az olyan embert, a ki a békességet s barátságot mesterségesen megzavarja, bizonyosan mesterséges valaminek . . . azért halogatta Janku eleádását Györffy ur, mert félt, hogy a józan gondolkozásu egyesülés emberei erkölcsileg és fináncialiter is megboszulják, de véglegesen el nem hagyhatta, mert szavát adta valakinek; ugyan csináljon egy jó viccet, mondja meg kinek és mennyiért? Ha már csakugyan pénzt akart keresni, és nem a szokásos módon, azt mondhatta volna a magyar comitének: urak, Janku nekem jövedelmezett eleá- dásnélkül ennyit, eléadva jövedelmez ennyit ; ti azt akarjátok, hogy ne adjam, mennyit adtok? igy legalább a két nem szépközött, a kisebbiket választotta volna. — Én nem tartottam elégerösnek a Nemerében több színházlátogatók aláírásával megjelent dicsérő útlevelet arra, hogy Györffy ur Brassói eljárásáról, szóljak, Írtam a szerkesztőséghez felvilágosításért, s a felvilágosításban többek közt ez is áll: Györffy há- ládatlanul s rosszul viselte magát a Brassói magyar közönség irányában. Azt csak elhiheti Györffy ur, hogy azon urak a kik önt kérték a darab elő nem adására, jobban ismerték az ottani viszonyokat, mint ön, s erkölcsi eredményét is biztosabban látták, s még sem hallgatott rájok, ez ok nélkül nem történt. De Györffy okát is adja, segitse az Isten . . De lássuk a társulatot : az első előadást megnéztem, megakartam győződni arról, hogy Györffy ur vakmerő bátorsága eredménye mi lesz, és nem csalódtam, alig volt 40 személyből álló közönség, ezek között volt 17. gymnasialista, kik örömökbe, hogy jól feleltek a vizsgán — be mentek, 8 vagy 9^ városi, a többi vásáros idegen. — Az előadás valóban megindító volt, én is egy felvonás után jöttem le a vendéglőbe, hol olasz zengerek enekeltek, fenyes és szép közönségnek; igaz, hogy ezek testileg s lelkileg épek voltak; innen látni való, hogy az „egérfogó“ mert e volta darab czime, —közönséget nem fogott; s kapja magát Györffy ur, hirdet ajtó nagyságú plakáton ingyen előadást, de nagy bölcsen a *) Györffy ur küldött ugyan egy nyílttéri rovat alá iktatandó nyilatkozatott, de saját érdekében nem közöltük, hanem visszaküldtük azon megjegyzéssel, küldené „kofalapnak“, a mint о maga még ittlétekor nyilatkozott többek előtt, hogy t. í. kap ö kofalapot, mely válaszai felvegye. g z e r k.
