Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-07-04 / 53. szám

— 211 a magas kormány évről évre tetemes anyagi áldo­zatokat hoz a népnevelésügy magasztos oltárára. Hála s köszönet a magas kormány nagy lelkű, nemes gondoskodásának, mert mi is ezen örülök és szerencsések sorába tartozunk: Ugyanis, a múlt évben brassóvidéki tiz magyar falunk összes iskolái a tanköteles gyermekek létszá­ma arányában nagymennyiségű iskolai tankönyvet, kegyadomány képen nyert. Ez évben pedig még teljesebb lett örömünk, még nagyobb lett szerencsénk, minthogy Felsö-Fe- hérmegye, Fogaras és Brassóvidékónek népiskolái vallás és nemzetiség különbség nélkül — mindegyik kapott — több értékes taneszközöket. Legyen szabad ez úttal a tekintetes szerkesztő ur szives engedelméből több ilyen taneszközt előso­rolnom. — Birtokunkban áll Europa térképe, a magyar korona országainak fali abrosza, földgömb, számoló­gép. Hü rajzokban kezünknél: a távirda, vasúti moz­dony, világitó gázgyár, légszivattyú, vizsajtó, tüz- fecskendő. szivattyú kút, üveg lencsék. Ezek mellett színes rajzzal bírunk tizenhat da­rab vastagpapirra vont terményrajzi ábrákat, az ás­vány, növény és álattan köréből. Végül — természettani eszközeink: a villany­telep minden részleteivel, kautschuk lepény — lei- deni palaczk és róka fark, villanyfogó, iránytű, de­lejpatkó, hévmérő, Herólaptája, egyenkarú emeltyű, haj csövek, mérleg stb. stb. Mindezen taneszközök fényes bizonyságai an­nak, hogy a magas kormány, nemcsak komoly szán­dékkal, hanem egyszersmind nagy áldozatokkal tö­rekszik emelni népiskolai oktatásunkat, s ezzel együtt magát az általános közmivelődés ügyét is. íme most áll módunkban s hivatásszerű köte­lességünkben nekünk tanitóknak, hogy a népnevelés ügy ezelőtti, — körülményszabta sok mulasztásait, hiányait — a lehetőségig kipótoljuk, kiegészítsük. Azért is én igen czélszerünek s hasznosnak vélném, ha a tanítók vasárnaponkint — isteni tisz­telet után — a felnőtteket — különösen a közép és ifjú korosztályt — saját körükbe gyűjtenék s ott ama fönnebb elősorolt taneszközöket egyenkint elő­véve felmutatnák, megmagyaráznák — s az egyes kísérleteket is végre hajtva — a természettan tör­vényeit igazságait felderítenék. Oh akkor, nem lenne oly falu — s nem ta­láltatnék a népköréből oly honpolgár, a ki eme ferde nézetet hangoztatná : „az egész földet nagy czetha­lak tartják“ ; akkor nem lenne oly egyén, ki a va­sutat: „ördög szekerinek“ ; a távirdát: „boszorkány játékának“; a villámot: „isten haragjának“ nevezné. Azért, tisztelt uraim — lelkes barátai a nép­nevelésnek ! Hivatott bajnokai a tanügynek ! egyen­kint és együttesen hassunk közre, hogy a népneve­lés magasztos ügye — minél inkább emeltessék. Mert midőn a magas kormány ezreket fekte­tett taneszközeinkbe, midőn a kor igénye s népünk szüksége intenek : akkor — méltó az ügy, hogy há­lánk zálogaként s szoros kötelességünk lerovásául — ama nagy tőkét — évről évre az iskolán kívül is gazdagon kamatoztassuk! Fejér Gyula, tanító. Hétfaln, 1871, Junius 15. Ha nem láttam volna saját szemeimmel, sen­kinek sem hinném el, hogy 60, mond hatvan ma­gyar fiú és leány tanuló élete forog veszélyben még pedig nem egy szegény magyar falu, hanem gazdag magyar Brassó-bolonya lutheránus iskola-termében. Pedig szegénykék nem érdemlik meg a halált, mint amaz ótestámentombeli 40 csintalan, kiket, mert Eli- zéus prófétát kopasznak gunyolák, az ur szavára két borzos medve mind egy lábig összetépett. Midőn a magyur hazának-e nagy reményű ser- gecskéje s Brassóvárosának egyik virág koszorúja reggeli imáját a mindenhatóhoz bocsátja, dobogó szív­vel és könyes szemmel tekintget fel a derék tanító tanítványaival együtt a meghasadozott téglaboltozat­ra, honnan koronként biblia — nagyságú mészda- rabok hullanak alá, ezer szerencse, még eddig gond- viselésszerüleg kerülve a hazának leendő oszlo­pait. — Nem csoda, ha az egész épület bomlásnak in­dult, nem azért, hogy igen régi s teteje zsindelylyel van födve, melynek ronygyos részein kénye kedvére foly be a csörgő eső a hiúra, hol is csöbrök és te- kenyök állnak készen az árviz felfogására, hanem azért, mert a tanitót és a gyenge csemetéket kivéve, itt igen furcsa suliiméi lakósok ütték fel sátorfájokat; azért is, mert bizonyos körmös kezek megakarják öt fosztani régi birtokosától, azért is, mert az a hi­res Korcsosdi 1 ránézi itt látott napvilágot s itt szopta nem édes anyja, hanem egy hétfalusi magyar me­nyecske emlőit. A múlt napokban csak az ég oltalmazta meg a tiszteletes urat, hogy iskolalátogatása alkalmával egy darab vakolat agyon nem iitte, én azt hiszem, hogy ha az iskola felekezeti nem lett volna, meg is üti vala, de igy a felekezeti szentség villámhárítóul szolgált, pedig könyen beteljesedhetik vala rajta a jeruzsálerni tanács amaz elve: „jobb egy embernek, én nem mondom, szörnyűség is volna ép a papnak kívánni — elveszni, hogy sem az egész népnek, már t. i. az egész iskolának.“ A ki nem hiszi, látogassa meg ama borzalmas állapotú iskolát, tudom, nem leend nyugalma egy egész hónapon át, én már többször riadtam fel álmom­ból a beszakadás ijedelmének miatta. Uram ! mig a borzasztó szerencsétlenség meg nem esik : Drotozta- sák meg ama hasadt boltozatott, ha nem is a 60 ta­nulónak életéért, de ama megbecsülhetetlen esemé­nyért, hogy itt született Korcsosdi Fránczi, ki Bar- czaságon Isten kegyelméből liivatottságot érez ma­gában, Bismarck országát fólépiteni s a budapesti hazai kormány édes álmait megzavarni. Oh emlék­tábla, hol késel az éji homályban.“ Az igaz, az öreg Homérust hét város vallotta magának, megérdemlette ! Hát ez a bolonyai Hercu- leske kié legyen. Ne sírj kedves Bolonya! Hétfalu nem ett még bolondgombát, hogy e sajátos dicsősé­get el vitázza árva fejedtől. Romlásnak indult haj­dan ... no de viszontlátásig víg kedvvel a mun­kára! az iskola épüljön s viruljon. A bolonyai magyarság legyen ezentúl is a többi Brassói magyarsággal a hazának szemefénye, a barczasági magyar községek valódi magyar koro­nája, magyar Mekkája, hol nem farizeusi felekezeti szenteskedés, hanem tiszta magyar liazafiság vigye a főszerepet. De fájdalom, mig Brassóban a magyar nép szétforgáesolódva lutheránus májális-pápista má- jális, református májálisokat tart; mig a három fele­kezet magyar papjai az utszákon egymásnak nem köszönnek, vagy ha igen, ez igy hangzik: geden Maren“ (jó reggelt) ; mig a magyar kereskedők és iparok nevűket németesen begyeztik lakásuk homlo­kára; mig tanuló gyermekeiket uem egyesitik egy nagyszerű községi iskolába; mig egyesülten nem szerveznek egy közös leánynöveldét ; mig több gon­dot forditnak gyermekeik német nyelvére, érzelmeire öltözetére, mint az édes saját magyarra: addig jó éjszakát neked brassói magyar önállóság ! Mig a magyar papság saját tűzhelyénél idegen nyelven értekezik családjával s nemzete érdekeit alárendeli hasatkizlaló innen onnan hulló morzsák­nak : addig józan vezénylet nélkül nem csuda, ha a bolonyai iskola bánatában összeomlik és a Korcsosdi Fránczik napról napra szaporodnak. Bagoly. Külföld. FRANCZIA ÜGYEK. A franczia pótválasztások képviselőjelölt-lisz- táin újabban két névvel találkozunk: Gambettáéval és Garibaldiéval. Gambetta, mint egy déli távirat jelenti, elfogadta a párisi jelöltséget, kinek hazajöve- tele elé a franczia kormány kétségkívül semmi aka­dályt sem fog vetni. Garibaldit az Alpes-Maritimes- depaitementben léptették föl ; de a jelöltséget nem fogadta el, mint egy, általunk alább közlendő lako- nikus levélben adott választóinak tudtára. Az agg guerilla tábornok kétségkívül szivére vette a bor- deauxi nemzetgyűlésben vele történt jelenetet, s nem akarja szóval védeni a franczia köztársaságot, me­lyet a poroszok ellenében karddal meg nem ment­hetett. — A Bouches de Rhone-departement képviselője­löltjei közül a következőket emlitjük föl: marquis de Foresta, Magnaco, Poujoulat, Ch. de Ribe legitimi­sták; Clappier s Dufour köztársaságiak. Páris még a választások alatt sem mentetik föl az ostromállapot alól. A szavazóknak teljes szó­lásszabadságot enged ugyan a kormány, de prokla- mácziókat nem szabad kiragasztani. Az ostromállapot teljesen elégséges lesz arra, hogy a párisi választók közül azok, kik legkevésbé is kompromittálva van­nak, ne mutassák magukat a szavazási urnáknál, s igy a túlsúly a mérsékelt elemek kezébe adas* sék. Hogy azonban ez megegyezik-e a választási szabadsággal a joggal és méltányossággal, az egé­szen más kérdés. A „Figaro“, egy déli távsürgöny szerint, a neki adott fölhatalmazásnál fogva kijelenti, hogy az Or- leansherczegek mind Frochsdorfba mennek, s hogy a Bourbon ház tagjai mind készek meghajolni, azon államforma előtt, melyet Francziaország adni fog magának. Ha a nevezett lap közlésének csakugyan komoly alapja van, ez esetben a trónkövetelő urak akcziái jelentékenyen leszállhattak, vagy legalább távolabb látják magukat a kitűzött czéltól, mint csak pár héttel ezelőtt is. A royalista lapok újabb időben szintén leszáll­tak eddigi magas paripáikról, s mintha csak össze­beszéltek volna, erkölcsi predikácziókat tartanak a franczia népnek. Legközelebb siralmas hangon pa­naszkodtak, hogy az utszán sok itas katonát láthat­ni, s fölhivták a parancsnokokat ennek megakadá­lyozására. Mintha Francziaországnak most egyéb baja sem volna, mint hogy néhány katonája többet iszik kelletinél ! A royalisták, úgy látszik, előbb meg akar­ják téríteni a frauezi népet, különösen az istentelen Párist, mielőtt a kegyes Chambord gróf oda, mint V. Henrik, bevonulását tartaná. A versaillesi képviselők egyébiránt teljesen jól érzik magukat az istentelen Párisban, mely mindin­kább visszanyeri régi élénkségét. A képviselők leg­nagyobb része áttette lakását Párisba, s csak igen kevesen vannak, kik az éjét az unalmas Versailles - ban töltik. A „Gazette de France“ jelenti: Bourbaki tá­bornok a lyoni hadsereg főparancsnokságával bizatik meg. — Pietri nem sokárá vissza fog térni Fran- cziaországba. A „Liberté“ Írja: Most inkább, mint valaha van szó róla, hogy a Párist környező erődök kiegé­szíttetnek, s az enceintetől nagyobb távolságra épít­tetnek ki. A Vanves- és Issy-erődök a chatilloui és hautes brugeresi magaslatokra (a porosz ütegek innét főleg lőtték a déli erődöket, s Párist. A szerk.) helyeztetnek át. Az Orgemont - hegyen is szándékoznak egy erődöt építeni. Egy másik erőd pedig az uj Issy és a Mont-Valerien közt fog épi- teteni.“ — A Rue de Laval utszában egy asszonyuál J. Valles, a commune agyonlőtt tagjának következő fon­tos levele találtatott: „Kedves Vésinier-m! A nagy harcz döntő pházisába lépünk. Arra elitélve, hogy vagy mi nden eszközzel győzzünk vagy tönkre menjünk, mi és a dicsőséges jövő, melynek apostolai vagyunk, kése- delmezzünk-e ? Ha köztünk puha .... vannak, vonuljanak vissza, és a nép legyőzhetetlen férfiasságában gya­koroljon rajtok igazságosságot. Pyat-val, Delescluzez-zel és Cluseret-vel egyet- értőleg ma este a titkos bizottságnak gyökeres és rettenetes rendszabályok elfogadását szándékozom ja­vaslatba hozni, hogy végre valahára a reakczióval végezzünk. Vesszen Páris, vesszen Francziaország, ha úgy kell lennie, csakhogy az emberiség mentessék meg. Sokkal jobban ismerem forradalmi vérmésékletét, semhogy beleegyezésén kételkedném. Egyébiránt, a mit mi tenni késedelmeznénk, azt a központi bizottság, mely bennünket szakadat­lanul figyelemmel kisér, fogná végrehajtani; oz rósz volna, és mi elvesztenők az erkölcsi előnyt. Eudes, Ran vieres és Johannard nagy terveink tényleges kivitelére készek. Midőn önnek irok, egyidejűleg bizalmas embe­reinknek Raincyben (?) is írjuk, hogy siessenek ne­künk a szóban forgó jegyeket megküldeni. Látogattassa meg Grousset-t és mondja meg ne­ki, hogy azon „parancsok“ szerint, melyeket neki Cluseret küldeni fog, magát készen tartsa a „Ba­ron“ (?) után nézni. Üdv és egyenlőség. Floréal 28-án, 79. évben. I. Vallès. Már ezen levél is bizonyítja, hogy Páris föl- perzselése még a döntö harcz kezdete előtt elhatá­rozott tény volt és hogy a commune tagjai nem egy kétségbeesett harcz exaltácziója által indíttattak ama borzasztó tettekre. De hogy az eszme, hogy Fran­cziaország fővárosa azon napon semmisittessék meg, melyen a fölötte való uralkodás reményét föl kellett adni, már régen el volt határozva, talán uj. Ezen fölfedezés érdeme a „Journal des Débats“-é. Ugyanis 1870. junius 22-én az „Internationa­le“ 38 tagja egy titkos társaságban való részvétellel vádoltatott és a fenyitő rendőrség elé vitetett. Az 1870. év 38 nevének többsége 1871-ben is figuráit a commune és a központi bizottság lisztáján, igy Variin, Malou, Johannard, Pindy, Combault, Avrial, Passedouet, Assy, Theisz, Landeck, Duval, Franckel stb. A büntetések, melyeket ezen hősök a fenyitő- rendőrségi törvényszék előtti elitéltetés által kaptak, viszonylagosan csekélyeknek voltak nevezhetők. Az ex-császár természetesen nem veszhetett össze czin- kostársaival. Akkor az Internationale egyik meg­bízottjánál megtalálták a kulcsot ehiffrirozott levele­zéseikhez. Ebben egyebek közt jegyek foglaltattak a következő szók számára : fegyver, lőpor, lőszer, nitro-gliczerin, hamuzsir-pikrat. Sőt Pindy-nél utasí­tást találtak a nitro-gliczerin készítésére, mely kén­ből, szénből, halvány-lőporból és hamuzsir-pruzsszia- téból álló keverék. Némely utasításon azon záradék volt: „Az ablakokon és a csatornákba beadni.“ Legújabb. Bécs, junius 28. A képviselőház el­fogadd a telekkönyvi törvényt, tárgyald a

Next

/
Oldalképek
Tartalom