Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-06-20 / 49. szám
194 — egyetlen jelentősége csak az, liogy az a te országod fővárosa, melynek szépítéséhez szabad is áldoznod, de hol egyébb kereseted nincsen. (Vége következik.) Magyar delegaczió. A hadügyi és külügyi albizottságok Bécsben, június 12-én d. e. 11 órakor ülést tartottak. A hadügyi albizottság, melynek elnökévé Bittó helyébe Trefort választatott, általánosságban tanácskozott a hadügyi budget fölött és megérintette azon czimeket és tételeket, melyek iránt a hadügyminiszternek tüzetes fölvilágositásait ki fogja kérni. A kormány részéről Lónyay volt jelen. Az albizottság elhatározta, hogy naponként d. e. 9 órától fogva ülést tartand. A külügyi bizottság, melynek elnöke gr. Szé- chen Antal, előadója ifj. Szügyényi-Marich László, a hozzá utasított költségvetést átalánosságban végig tárgyalta, föntartván a végleges határozást azon tételekre nézve, a melyek az idő szerint kiváló politikai jelentőséggel bírnak, a milyenek egyebek közt a római s német képviselet. Ezek iránt maga a külügyminiszter fog fölvilágositást adni. Az osztrák Lloyd tétele hasonlólag függőben maradt, mig a magyar kir. kereskedelmi miniszter kilátásba helyezett és személyesen adandó fölvilágositása elő lesz terjesztve. A kormány részéről b. Orczy volt jelen. A pényiigyi albizottság tudvalevőleg f. hó 19-én fog ülést tartani, a tengerészeti is csak ez idő körül fog egybegyiilni ; nyilvános ülés pedig 20-dika előtt nem várható. Ezek alapján a delegácziók befejezését julius hó közepére teszik. A delegáczió elnöke, gr. Majláth Antal, a nyil váuos ülések kezdetéig, egészsége helyreállítása végett, Pöstyénben időz. A delegáczió tagjai még nincsenek teljes számmal Bécsben, s az itt levők közül is egynéhány megyéjébe távozik a közelebbi szervező gyűlésre. A kültigyérsógi budget elöleges tárgyalására kiküldött albizottmány 11 órakor reggel gyűlt össze. Jelen voltak : az elnök, gr. Szécsen Antal. A jegyző Szögyényi és 8 bizottmányi tag. A külügyérségi budgetuek mind azon tételeit, melyek ellen kifogás nem tétetett, az albizottság elintézettnek jelentette ki, vagyis elfogadásra ajánlani fogda. 5 pont függőben maradt, úgy mint a rendel- koK«ai „alap az albizottmány által nőm javasolt GO.000 írttal való fölemelése, — a német kisebb államoknál levő követségekre, a csász. és kir. párisi nagykövet fizetésére, — a római követség megtartására vagy megszüntetésére, — végre az osztrák Lloyd segélyezésére vonatkozólag. Haynald érsek érdekes fölvilágositásokat nyújtott. a Rómában levő osztrák-magyar „Üdítőre di Rótta“-ról, továbbá „Silvestri bibornok piatto cavdi- naliczio“-ja tételéről. Az uditore a római legfőbb egyliáz-biróság tagja, a mely bírósághoz minden ka- tholikus hatalom egy-egy uditoret nevezett ki és mig e téren újabb határozatok nem hozatnak, az osztrák-magy. uditore fizetése további húzására jogosítva van. E törvényszéknél szokás, hogy mindig annak legidősb tagja bibornoknak neveztetik ki és azon hatalomtól, mely öt uditore-jévé kinevezé, 4000 csudi zük meg, hogy habár Austria veresége, némileg az 18G7-diki osztrák - magyar kiegyezkedést tényezte, — de Poroszország győzelmének nagy részét Austria zilált sőt forrongó bel — és Olaszországi viszonyainak köszönhette, — köszönheti évszázadok óta követett céljának a német birodaloinbani fensöbbsége és vezér szerepe elérését. Az 1870 — 71-diki franczia — porosz (vagy mint az Austriával folytatott testvér elleni harc megkü- lömböztetése kedvéért nevezni szeretik) szent harcz lefolyását láttuk. Poroszország Sedanig bezárólag nagy volt és bámulatot érdemelt, de bekebelező vágya és Tschin- géskhán módjára folytatott későbbi harcza undort keltett minden józan gondolkozó népbarátbau. — Hogy német országnak a bekebelezett tartományokhoz mily joga van a Nemere 15. és 16. számaiban eléggé fejtegettük. Vilmos német császár magasan lobogtatja a német egység három szinti zászlóját ! vájjon befog-e következni azon idő melyben ezen zászló 1832-ben kitűzött és 1848-ban megindított czéljának fog megfelelni ? — A szabadság, egyenlőség és testvériségen alapuló nemet köztársrságot rokonszenvvel fogjuk üdvözölni 5 — — — de előzményekből következményeket kiki vonhat. Denevér. külön tiszteletdijat húz. Jelenleg Silvestri bibornok, az osztrák-magyar uditore, van e helyzetben és innen ama tétel a külügyérség budgetjóben, mely tételnek eleget tenni az osztrák-magyar monarchia mintegy becsületbeli kötolessége. Az albizottmány el is határozta e két pont elfogadását ajánlani. A pári nagykövetnek eddig 20.000 írttal több fizetése volt a londoninál. E nagyobbfizetésnek értelme nem lévén már ma, hogy Francziaország köztársaság, a bizottmány kérdést fog intézni a kormányhoz e különbség megtartása iránt. A berlini nagykövetség költségei 47.000 írtra rúgnak. A kormány ez összeget megtartani óhajtván, az albizottmány, bár kevesli azt, a mellett teend ajánlatot. Báró Orczy Béla kijelenti, hogy a konzulátusi hivatalok betöltéseinél a tavali delegácziónak ez irányban nyilvánított óhaja szerint már az idén is tekintettel voltak és tekintettel lesznek is mint azelőtt, úgy ezentúl is a magyarajkig vagy legalább magyarul tudó egyének alkalmazására. Azt is Ígérte, hogy a keleti akadémián a magyar nyelvnek is fognak tanszéket állítani. V i il é k. S.-Szenl-Gyögy, 1871, Junius 12-án. A „Nemere“ 39-ik száma egy közleményt hozott tőlem a S.-Szeut-Györgyöu állítandó „honvédszobor“ ügyében. Ezen közleményre ugyan az Ön becses lapjában kevéssel az előtt megjelent szemerjai czikkecske szolgált alapul, mert abban nem tudom szándékoson e, vagy a tényállás nem ismerése miatt — a szoborügy Gábor Áron emlékével össze lévén zavarva, szükségesnek láttam a valót híven nyilvánosság elé hozni, nehogy a szoborbizottság hallgatása által egy évtizedes mulasztást magáévá tegyen. Megvallom egy perczig azon önző hitben éltem, hogy levelem a szemerjai búslakodó honvédet is megnyugtatandja ; de csalódtam, mert Újvárosi ur hazafi búja nem ily fajta forrásból szokott magának vigasztalást meríteni. Legalább erre mutat a „Nemere“ 44-ik számában újabban megjelent májusi sohajtozás. Azonban ez ellen sem lenne kifogásom, ha iró tárgyilagos marad s aggodul mi önzetlensógi rovására, i-vovigü íiauguir^u,.,.. télén személyem jogosultsága felett mosolyt gerjesztő kérdőjelül nem görbül ; de igy bár tollharczot folytatni sem időm, sem kedvem, miután fel vagyok híva, hangzatos bölcselkedését megjegyzés nélköl nem hagyhatom. Azt hiszem, hogy mint a szoborlétesités eszméjének egyik igénytelen elő harezosa, s az e czélra alakult bizottmány jegyzője, nem hívatlanul léptem fel, midőn a bizottmány működésének s a pénztár állásának eredményét röviden jelezni kívántam. Sőt ellenkezőleg az ügy mikénti állása felöl közvetlen tudomással bírván — ezt épen kötelességemnek ismertem. S ha levelem által Újvárosi ur reményt merített énjét a búkór bilincseiből a haza számára megmenthetnem nem sikerült, annak oka én nem vagyok. Mind az által bámulnom kell azon törekvést, melyei Újvárosi ur a pénztár állására vonatkozó adataimot tönkre tenni igyekszik. Mert felfogásának üvegharangja alatt az általam közlött számok buvár- latába merült, s a rémletes mélységből oly hiányokot hozott napvilágra, melyeknek felfedezésére legalább is Oolumbusi lángész kivántatott ! Holott egy tekintettel a közlött számokra a bennfuladás veszélyének aggodalmai nélkül is meggyőződhetett volna arról, hogy az a hosszadalmas, majdnem négy éven keresztül vonuló számadásnak csak egy rövid kivonata, melynek czélja nem a pénzek mikénti s hová lett elhelyezésükre való rámu- tatás, hanem a főösszegnek kimutatása volt, mint ezt a közleményemet kivonatilag átvett tekintélyes napi lapok a „Hon, Magyar Polgár“ s. t. b. helyesen felfogták, értelmezték. Ennyit kívántam a 44-ik szánni turbékolásra megjegyezni s evvel egyúttal az ügyet befejezettnek is tekintem, De záradékul nem mulaszthatom el, Újvárosi ur utóbbi levelének helyes irálya felett elismerésemet nyilvánítani, mit összehasonlítva előbbeni czikkecs- kéjével — nagy haladásra mutat. Csak előre ! sok szerencsét kívánunk irói pályájához ! Elekes Endre. Laboi'lalva, 1871. Junius 15-ike. Tekintetes szerkesztő ur ! A Nemere 36-ik számában „Vidék“ rovat alatt megjelent közleményemet (a szentiványi examenről) ugyan ezen lap 40-ik számában az érdekelt plébános ur megczáfolni akarván, nagyon is a szarva közt kereskedők, mert hát az igazság elhajított köve evvel az úttal nem az én, hanem az ö fejére talála koppintani. No de a ki rövid fegyverénél rövidebb látásával az ülii helyet saját tyúkját is megtudja lőni, annak az efféle csalódások könnyen megbocsáthatok . . . Azt mondja a plébános ur, „ki hívta és miért jött K. L. az examenre“. — Juj, plébános ur ! hát nem tudja, hogy egy tanítót mindig van mi vonza az examenre? Engem az érdeklődés hivott látni és hallani, mértén a csalhatatlanságban nem hive, azt gondolom : a tanítónak szűnt kötelessége nem ismerni a netovábbot, s a más eljárásával a maga tapasztalatát összehasonlitgatva uj ismereteket szerezni. Hát a plébános urat az effélék nem érdeklik ? „Baj r>ó ! nagy baj“ hogy egy tanitó, — kit nem is hívtak az examenre — a plébános ur eljárása ellen, ha mindjárt okkal is — száját föl meri tátani. Hogy is romlott a világ úgy meg ! Ezelőtt efféle nem történhetett. 0 tempóra, о mores ! Megbotránkozásomért az irás szavaira utal. „Ha a szemed megbotránkoztat vájd ki azt“ igen, de tessék tovább olvasni. „Ha mást megbotránkoztatsz, köss egy malomkövet a nyakadra s öld a vizbe magadat.“ Kérdésemre : mellyik törvény ad kiváltságot a Szentiványi iskolának a többiek felett később kezdeni s előbb végezni, kár volt oly hetykén aval a köpeny forma „szükséggel“ felelni ; mert hát az a mentség meg is csak olyan szükséges köpönyegnek látszik, mely a mentegetődző vállairól oly idétlenül lóg le. Aztán az indulatoskodás káros is, nem is lelkészi elhivatás, mert a béke és szeretet törvényét nem doronggal terjesztik. Hogy a nevelésügy haladásának gátjait lerombolni óhajtom, az igaz, — de evei még nem a van mondva, — hogy annak végrehajtására vállalkoztam volna. De hogy a plébános ur rósz hasonlatosságára: „Könnyebb egy töltéssel két kutyát lőni“ megfelelhessek, azt mondom : szerencsésnek érzem magam, hogy töltésem illyen jól talált. Kik akarták eleitől fogva a felekezeti féltékenység gátjával az egész vizet saját malmokra vezetni, utalom a plébános urat az Orbán Balázs „Székelyföld leiratára“, melyből megtanulhatja, kik és hogy vezették nem csak a vizet, de a malmot is a magok részökre. Van tehát hol őröljenek s legyen is, de azért mi sem szabad hogy meghaljunk. A népiskolai törvény eleibe, az erőszakos ön- rendelkezés csak az ón vérmes képzelődésem szelént áll, tellát arra elég felelet a laborfalvi bíróhoz irt levele (melyet állítása szerént) liivtelenül idéztem, de melyen a plébános urnák, ha „czédola“ volt is, lelke is, neve is rajta van. A mi helyzetemrei gúnyos megjegyzését illeti, alázatosan azt felelem : ha nincs oly gazdag szellemi aknám, melyből az aranynál ezüstnél drágább kincsek szórva szóródjanak, minden esetre annyival birok, mennyi elégséges egy néptanítót, kitartó szorgalom mellett, a nevelésügy gátján jó napszámossá tenni. Végre pedig aval végzi be czáfolatát „rontsak, bontsak, zakatoljak éjjel és nappal, mert munkásságomra rá se kederint“. Én még eddig úgy zakatoltam, hogy azért gyülölséget magamra, mint más, nem vontam. Tudom nem veszi jó szivén, de cserébe én is egyet ajánlok a plébános urnák. Ha még valaha efféle terhes munkára vállalkozik, melynek oly ide megszokott papi kényelmét is felkeli áldoznia, — vigyázzon arra, ne ide nézzen s tova vágjon, mert ha én nem is, de az igazság minden esetre a plébános urat érdemesíti saját koponyája betörésére. Kádár Lajos m. p. Külföld. FRANCZIA ÜGYEK. A versailles-i nemzetgyűlés költségvetés-bizottsága előterjesztette javaslatát a hadikárpótlás törlesztésére fölveendő 2 milliárdnyi kölcsönre vonatkozólag. Ezen törvényjavaslat két első czikke következőleg hangzik. Első czikk. A pénzügyminiszter fölhatalmazta- tik 2500 milliónyi kölcsön fölvételére, mely kölcsön egyenlő kamatlábbal fog birni, s oly föltételek mellett fog realizáltatni, mely az államkincs érdekeivel s az alkudozások könnyűségével leginkább megegyezik. — Második czikk. Ezen 2500 millióba azon ösz- szeg is beszámittatik, mely a kölcsönfelvétel, váltóveszteségek, küldések és alkudozások födözésére szükséges. Azon legitimista peticziók és klerikális iratok mellett, melyek most elárasztják Versaillest, oly föliratok is forognak aláírás véget közkézen, melyek Tkiersnek köszönetét mondanak a fölkelés legyőzéséért, s a köztársaság védelmezéseért. Az elsőket,
