Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-06-16 / 48. szám
Brass«, 1871. Eis« évi folyam 48. szám. Péntek, június 16. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Áru: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztőiskiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. A román-nemzeti politika. — A brassói testvéresülés. (A Telegrafulu Románuluból.) (Folytatás). A szerdahelyi határozatok Erdély autonómiáját az 1863-beli törvények alapján mint történelmi jógot követelik. Mint elvitázhatlan igazságot előrebocsátjuk itten, hogy csak azon történelmi jog érdemli meg áldozatokkali kivivását, mely magában életerőt és oly eszközöket íoglal, melyek által, ha megnyertük, azt meg is óvhatjuk. Nyujt-e Erdély autonómiája az 1863- beli törvények alapján ily garantiákat? Bármily alkotmányos országban az alkotmány alapja a választási törvény, mivel az alkotmány alakja közvetve a választók politikai jellemétől, közvetlen a megválasztott követektől függ. Erdélynek melyik a választási törvénye ? Az 1791-beli választási törvény a feudal elvet képviseli, mely egy románnak sem lesz óhajtott, mivel ezen törvény által a románok, egy pár szegény nemest kivéve, ki vannak zárva a választásból. Az 1848-beli választási törvény csak ad hoc a pesti országgyűlési választásra volt közrebocsátva. 1863-ban a választások nem történtek valamely törvény, hanem csak ad hoc kibocsátott rendelet alapján, a meddig t. i. az országgyűlés maga készitend választási törvényt. Az ezen törvénygyülésben megvitatott törvényjavaslat nem volt más, mint a fennebbi rendelet igen csekély módosításokkal, mely azonban nem lévén szentesítve, nem nyert törvényi erőt. így tehát az erdélyi országgyűlésnek nincs választási törvénye ; az ország autonómiája az 1863-beli törvények szerint alap nélküli épület. Tegyük fel, hogy a mai magyar kormány beleegyeznék az Erdélyi országgyűlés összehívásába ; ez esetben a volna a legelső kérdés, hogy mely törvény szerint történjenek a választások? Ha a történelmi tér alapján az 1791- beli törvények szerint történnik a választás, akkor könnyen kitalálható egy ily országgyűlés eredménye. A Erdélyi országgyűlésnek más választási törvényé nem létezik. — Ennek következtében a magyar kormány, ha meg akar felelni az idő szellemének, kényszerülve lenne hasonlóan, mint Schmerling alatt, az Erdélyi országgyűlés választásai végett egy ad hoc rendeletet bocsátani közre. Hihetjük-e, hogy a magyar kormány rendelete által úgy fogja szabályozni a választásokat, hogy mi románok képezzük az országgyűlési többséget ? Ezt még a leg- nagyobb optimista sem fogja hinni. He tegyük fel azon esetet, hogy a magyar kormány egészen ki akarja elégiteni a románokat és megadja épen azt, a mit kérnek, t. i. az 1863-beli országgyűlésen a román többség által megvitatott és elfogadott Schmerling rendelete szerinti választási törvényt. Mondottuk már, hogy а го-1 mánok épen ezen évben, midőn az akkori | kormány kedvezett nekik, és a magyarokkal szemben ellensúlyul használta, valóban csak azért voltak többségben, mivel a magyar követek nem vettek részt az ország- gyűlésben. így tehát, ha a fennebbi módor szerint összehivatnék az erdélyi országgyűlés és a magyarok is részt vennének, akkor minden bizonynyal a többség nem lenne román, hanem magyar-szász. Hogy mit tenne ezen többség, tudjuk 1865-ből, az 1848-ban kimondott unióra mondaná, hogy nincs mit keresnie az Er-, délyi, hanem csak a pesti országgyűlésen. Tudni akarnék most, hogy minő eszközökkel és történelmi joggal kényszerítené a román kisebbség a magyar-szász többséget, hogy maradjon az Erdélyi országgyűlésben és tárgyalja az ország dolgait ? Tegyük fel, hogy épen a magyar-szász többség is azon véleménynyel lesz, hogy az 1848-beli unió nem érvényes, és ezen esetben is készek lehetünk egész bizonyossággal, hogy ezen többség újra, a romának előtt és fejük felett kimondja Erdélynek Magyarországgali unióját, s aztán még azon vigaszunk sem marad, l ogy ezen unió de nobis sine nobis jött létre. így tehát a Szerdahelyt kezdeményezett politika épen akkor csalódnék legke- serübben, midőn a követelt autonómiát megnyerné. Keserűen csalódnék, mondom, mivel a román nemzet ekkor győződnék meg, hogy oly hosszas és átalában és részletesen oly sok áldozatokkal egybekötött küzdése által kivívott követelt joga nem egyéb, mint egy chimera, egy élet nélküli jog, egy nyert tökéletes semmi; mig a többi együtt lakó nemzetiségek nem követelik ezen autonómiát. Azt hiszik, egész lelkiismerettel megmutattuk, hogy kivívása a románok egyenjogúsága végett Szerdahelyt választott eszköz t. i. Erdély autonómiája nem megfelelő vagy legalább nem biztos, azért nem cselekesznek helyesen azok kik követelik, hogy legyen elismerve és elfogadva minden romántól mint egyedüli csalhatatlan eszköz. *— Ha mi is elkerülhetlenül szükségesnek tartanók Erdély autonómiáját nemzeti érdekeink biztosítása és előmozdítása végett, akkor mi is egész erőnkből küzdenénk érte, habár lehet más fegyverekkel. Nem az alaptalan 1863-beli törvények, hanem Erdélynek autonómiája 300 éves tartalma által képezett történelmi egyénisége s magyarországéitól különböző viszonyai sokkal hatalmasabb hanggal követelik autonómiáját nem a román külön-, hanem a haza összes lakói érdekében. Ezen küzdésnek legalább lett volna belső értelme, nem izgatta volna fel, nem töltötte volna el a magyarokat bizalmatlansággal ellenünk minden haszon nélkül, hanem a magyarok és románok közt kölcsönös jó egyetértés által helye lett volna egy kedvező eredmény reményének is. De ha a Szerdahelyi politika az 1863 beli törvényekre hivatkozással kereken kimondja, hogy a románok inkább akarják Erdélynek Bécs mint Pest allatti állását, akkor nem csoda, ha a magyarok el vannak telve Lizcilmallcmöággcil ellciilliik és nem akarnak az Erdélyi autonómiáról mit sem tudni. Ha ma Erdély autonómiája visszanyeréséhez oly kevés reményünk van, meg kell vallanunk, hogy nagyon sokkal járult hozzá annak védelmezési módora is. A szerdahelyi politika az 1863-beli törvényekre hivatkozásán kívül, mely által Erdély alávettetik a bécsi központi parlamentnek, az ország autonómiája kiküzdése végett a passió eljárást fogadta el. A passivitás sok áldozattal van egybekötve, miként ezt más nemzeteknél is láttuk gyakorolni. Gazdag, hatalmas nemzetek eredménynyel használhatják ezen politikai módort, sokat tudnak áldozni és mégis marad még annyi, hogy ne legyenek tönkretéve. Mielőtt ilyen politikát utánozunk, meg kell mérnünk erőnket és megvizsgálnunk, ha bírunk e mi is oly erővel, mint azon nemzetek, kik eredménynyel használták ezen politikát, mivel csak hasonló erővel nyerhetünk hasonló eredményt. Ismerjük meg egymást ; ne ámítsuk ne csaljuk, magunkat, és mert az Önámi- tás keserű csalódást, ha nem valami még rosszabbat, szokott hozni. A politikát nem lehet ábrándképekre alapítani, hanem csak erőnk és eszközeink reális számlájára. Ezen tekintetben meg kell vallanunk, hogy bármily szívesen akarnánk is gazdag polgársággal vagy a legrosszabb esetben egy érvényes nemzeti aristokratiával bírni, — sem egyik sem a másikkal nem vagyunk felszerelve. A statistikával kézben meg kell vallanunk, hogy Magyarországban és Erdélyben a román nemzet par excellence földmivelő, jó munkás, az előhaladásra fogékony nép, mely veszély idejében sok erőteljes kar felett rendelkezhetik a haza megvédelmezé- sére ; de kevés vagyonnal biró, mely nem áldozhat sokat a nélkül, hogy magát tönkre tenné és előhaladását gátolná. Ennek következtében a passiv politika nem igér nekünk olyan eredményt, minőket más gazdag és hatalmas nemzetnek hozott. (Folytatása következik.) Magyar képviselőház. A képviselőház junius 10-ki ülésében Pauler közoktatási miniszter felelt Simonyi Ernő итак a Jekelfalusy-ügyre vonatkozó interpellácziójára. A válasz osztatlan megelégedéssel fogadtatott, a miből önkényt értetődik, hogy az nem volt egyéb, mint világos kijelentése annak, hogy a minisztérium az ország törvényeinek és a korona jogainak érvényt fog szerezni. Válasz interpelláczióra. Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter az interpelláczióra a következőleg felel : Hivatalos fölszólitásom folytán a székesfehérvári püspök hozzám intézett Írásbeli beadványában kijelentette, hogy a vatikáni zsinat ápril 24-én és julius 18-án hozott dogmatikus határozatait f. év január 18-án Rómából püspöki helyettesének megküldötte azon meghagyással, hogy azokat a plébániákkal közölje, és hogy ennek folytán a kihirdetés megtörtént.
