Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-06-06 / 45. szám

Brassó, 1871. Eis« évi folyam 45. szám. Kedd. június 0. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft, — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyom­dájában. Honvéűemlékünnep Sepsi-Sztent-Györgyiiii, junius 4-dikén. Sepsi-Szent-György mellett, az olt fe­lett, a szép mezőn 400 honfi alussza örök álmát három sírban. 1849-ben julius ötö­dikén 8000 kozák rohant ezen 400 hon­védre. Ilyen aránytalan küzdelemben lelte ott sírját a hős 400 hazafi. Ezek emlékére Sepsi-Szent-György pi- aczán szándékoznak díszes szobrot állítani. Addig is azonban, mig az elkészülne, állí­tottak sirkövet ki a mezőre, a sirokfölé. Ezen sírkő áilitása alkalmából tartottak innepélyt f. hó 4-ikén. A tanácsháztól indulva d. e. 10 óra körül, fejérbe öltözött szép hölgyek nyi­tották meg a menetet, koszorúkat vivén az alvó bajnókok sírjára. Hölgyek után a vá­ros főbírája m. Daczó János és Tuzson hon- védörnagy ur vezették a pár ezer lélekre becsülhető résztvevőket. Ott volt az egész honvédtisztikar ; azokkal együtt a S.-Szt.- Györgyön állomásozó közős tisztek. Sepsi- Szent-György testületéi , magán polgárai teljes számban állottak ki. Voltak sokan Háromszékről és valami húszán Brassóból. Kiérve a sirhoz, a vetések közé, kar­dal után fölált az ifjú ev. ref. lelkész Gö­de Károly ur, és mindenkit mélyen meg­ható, emelkedett szellemű, szónoki nyelve­zetű beszédben emlékeztetett meg a nem­zeti szabadságharcz nagy koráról, — an­nak hőseiről, áldozatairól és megilletődve az itt nyugvó 400 bajnokról. Beszéde után a sirt ifjú nők borították el koszorúval, miközben a taraczkok folyvást dörögtek. Következett a rom. katk. lelkész ha­zafias, ájtatos imával ; azután a gör kel. fálflá. Poroszország* létre jövetele és terjesz­kedése. (Történelmi correpetitió,) irta a Denevér. (Folytatás). II. (a nagy) Frigyes 1786-ban következett ha­lálakor, örökösére, öcsse Ágoston Vilmos fiára II. Frigyes Vilmosra 2515 Q mértföldnyi területet 6.000. 000 lakossal, 200.000 embernyi hadsereggel és 70,000.000 tallért meghaladó állam kincstárral hagyott, melyeknek a könnyű szerrel öröklö tékoz­lást közelitö fényűzésé által nem csak hogy hamar nyakára hágott, sőt a szép összeggel szemben még 28.000. 000 adóságot is szerzett az állam részére; — de mindennek daczára államai területét mégis gya­rapította „Anspach és Baireuth hercegségek“ meg­szerzése által, továbbá Lengyelország második fel­osztásakor Danzig és Thorn városok mellett 1,060 О mértföldnyi és a harmadik felosztáskor 977 Q mértföldnyi területet kapott, Poroszországnak kezdettől fogva mindig azon különös szerencséje volt, hogy gyenge sőt könnyel­mű fejedelem alatt inkább gyarapodott, úgy látszik a sors még mindig kedvezett neki még ziláltabb visszonyok és oly körülmények közt is, midőn más állam inkább hanyatlásnak indult volna. A szelleme fejlődésnek II. Frigyes Vilmos rortfán imádkozott magyarul elébb, utóbb beszentelte- a sirt egyháza román nyelvű szertartása szerint. Lelkészek után a 48-iki hős őrnagy, most Háromszék főjegyzője, Vida Dániel festette a harezos napok képét, melyeknek zaja, küzdelme, trombitaszó, ágyudörgés, a győzelem s a veszteség mintha most is szemei előtt volna. Ezzel vége volt az ünnepélynek s ta- raczkdörgés és karének közt vonult vissza a közönség Sepsi-Szt.-Györgyre. Ebédelni legtöbben együvé gyűltek a város vendéglőjébe ott a városi főbiró kez­deményezésére megindultak a felköszönté­sek és emelkedett hangulat közt egymást érték. — A főbiró átalában köszöntötte meg a brassai vendégeket ; Császár Bálint képvi­selő azok közül Felirentheil Vilmost, a brassai német comité elnökét. Fehrentlieil felelt, kívánva Sepsi-Szent-Györgynek sok jót s mentői hamarább vasútat. Majd Sep- si-Szent-Györgyért, Daczó, fobiráért, Tuzson őrnagyért és Vida Dánielért, Császár Bá­lintért, Sepsi-Szent-György szépeiért, Há­romszék hőseiért, a Nemereért, Donáth Jó­zsefért, Gödé Károly lelkészért s atb. kü­lön poharak ürittettek. Császár Bálint •— a ki átalában ve­zérszónokként szerepelt ez alkalommal — köszöntötte a jelenlevő Zaminer Edét, mint szabadelvű szász embert. Zaminer választékos nyelvű német be­szédben válaszolt, lelkesen éltetvén a „nagy magyar nemzetet“, mely- ily lelkesen üli meg hősei innepét. Azon alkalomból, hogy az innepélynél különböző lelkészek, azok közt a román is, együtt szerepeltek, — Kenyeres Adolf mindenféle gátot vetett, a szollás és sajtó szabadság sőt a vallás szabadság is az 1788-ban kiadott val­lási edictum által a protestantismussal meg sem férő módon korlátoltatott, — holott az előtte uralkodott alter Fritz kimondotta elvét. „xÁllamaimban kiki kedve szerint üdvözöljön.“ (In meinen Staaten möge Jeder nach seiner Façon selig werden ) — De még any- nyira is vetemedett ezen az érzékek rabjává lett fejedelem, hogy — különösen egy Cagliostro Sándor nevű hires csaló által félre vezettetve, — a legba- darabb balliitnek, a lélek idézés és mágiái szemfény­vesztésnek eszközéve sülyedett. 1787-ben egy 25.000-nyi poroszsereg nyomta el a német alföldi hazafiak szabadság utánni törek­véseit, 1792-ben Austriával szövetséget kötvén Austri- ával közösen lépett fel a franczia köztársaság ellen, azonban csak hamar kimerülvén II. Frigyes Vilmos 1795. April havában Basclben kötött béke értelmé­ben poroszország a „Rajna bafpartján levő birtokait“ a franczia köztársaságnak adta át, sőt az 1796. Augustus 5-én kötött titkos szerződésben a „franczia köztársaságot ezen birtoklásban végkép megerősítette“ ha hogy Francziaország közbenjárása által a Rajna jobb partján levő német birodalmi részekből kárpó- toltatik, — és azonnal semleges állást foglalván Po­roszország el, a többi nemet kormányok zokon eső szemrehányásait vonta magára. II. Frigyes Vilmos 1797-ben hekövetkezett ha­lála után, III. Frigyes Vilmos által követtetett az országlásban, — kiis a fenuemlitett Rajna balparti birtokért, mely összesen 46. Q mértföldet tett az 1802. május 23-án kötött szerződés következtében, kapcsolatban az említett titkos szerződéssel, Fran- cziaországtól 240 gj mértföldet kapott kiegyenlítés­ként (t. i. Hildesheim, Paderborn, Münster, Erfurt területeit, a Kurmainzi birtokot Turingiaban továbbá felköszöntött a románokkal való egyetér­tésre és egészben a román nemzetre. Hazafias és lelkes választ adott erre rögtön románul egy jelenlevő román úri­ember, kifejezve, bogy a mi Brassóban tör­tént, arra mindenütt vágyik a románság országszerte s bogy ők valóban egyek kí­vánnak lenni velünk a haza szeretetében. Mondani sem kell, hogy ezen felkö­szöntés kitörő lelkesedéssel fogadtatott. Átalában az egész innepély. hazafias lelkesedéssel folyt le, méltán az elhullott derék hősök emlékéhez. Az elhunytak emléke legyen áldott miközöttünk ; s az élők legyenek méltó utó­dai a derék elhunytaknak ! Brassó 1871, junius 5. Egy részt vevő. Magyar képviselőház. Mindkét házban hosszabb ülést tartott május 31-én a törvényhozás. A főrendek — átvevén a képviselőház izeneteit az általa módosított törvény­javaslatokról — a földhitelintézetre, az első folyamo- dásu bíróságok rendezésére, azok életbeléptetését ille- ' tő intézkedésekre és a kir. ügyészekre vonatkozó törvényjavaslatokat elfogadták az alsóház szerkezeté­ben. Ez ülésben a képviselők sürgetése — a bot­büntetés megszűntét illető törvényjavaslat dolgában — elintézést nyert Cziráky gróf. a főrendi bizottság elnökének azon kijelentése által, hogy az igazság­ügyéi- még nem szolgáltatta azon bűnügyi adatokat, melyeknek megítélésétől a bizottság határozatát fel­függeszteni jónak látta. A kv. ülését megelőzte egy interpelláczió az állam- vasúti szolgálat magyartalansága ügyében. Gforove ur válasza tanúskodott arról, hogy a kormány részéről ez ügyben nem hiányzik a törekvés, vagy nem elég­gé erélyes, vagy nem elég ügyességgel érvényesül mert az eredmény elégtelenségét maga a minister ur is kénytelen beismerni. Kielégítőbb volt a bel­Goslár és Mühlhausen birodalmi városokat terüle­teikkel.) Poroszország további eseményei az azon időben lefolyt franczia hadjáratok történetében különféle szerzőktől olvasható, — annyi áll, hogy Poroszor­szág a mint igényei kívánták semleges, vagy egyik másik hadakozó féllel szövetséges állást foglalt. Vég­tére is 1812-ben I. Napoleon franczia császár hatal­mas sergét a muszka hadjáratban egy hadtesttel gyarapította York tábornok vezénylete alatt, — mi­helyt azonban Napoleon csillaga homályosodni kez­dett Kalischban 1813 Február 28-án az orosz czár- ral titkos szövetség köttetett és azon év martius 16-án III. Vilmos, I. Napóleonnak hadat izenvén, (az ugyan azon időben Schwarzenberg tábornagy alatt basonlólag cselekedett osztrákokkal és oroszok­kal szövetkezett) a francziák ellen arcot forditván szövetségesből ellenséggé lett, — és martius 17-én intézte a germán népekhez azon hathatós felhívást mely a német nemzet legszabadelvübb fiait va- rázsolá a momentán feltüzött szabadság zászlója alá. Ekkor alapittatott a vaskereszt rendje és vet­tetett meg a porosz honvédség alapja. Francziaország megaláztatása és az 1815. No­vember 20-án létre jött párisi béke a hosszas liarcz- nak véget vetvén Poroszország 373 Q mértföld területtel ismét szaporodott a szász királyság ro­vására. — A német nemzet pedig nemsokára kijózanodott azon szabadság mámorból, melyet a porosz kormány gyullasztóit és egyideig céljai elérésére szitván el- isoltott. — (Vége következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom