Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-30 / 43. szám
Brassó, 1871. Kedd május 30. Első évi folyam 43. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. A magyar minisztérium. II. Habár rövid négy év alatt ennyire megváltozott személyeiben kormányunk, a Pester Ll. még is megnyugvással említi föl, hogy ma már ez a legöregebb alkotmányos kormány Európában. Valóban úgy van, s valóban ezt, habár személyeiben megváltozott, ugyanazon kormánynak tekinthetjük, a mely 1867-ben átvette ügyeink vezetését. Az ugyanazonosságot bizonyítja az elnöknek helyt maradása, a ki pedig nem olyan férfi, hogy elveiből társai kedvéért tágitson. Egy pánszláv, s igy gr. András- syra nézve ellenséges érzelmű lap, csak közelebbről nevezte őt „ridegen alkotmányosnak.a Az ilyen gáncsot mi csak megnyugvással fogadhatjuk. De még erősebben, mint az elnök helyt maradása, bizonyitja kormányunk ugyanazonságát programmjánakugyanazon- sága. Megtörténhetett volna, hogy a mely okok társait viszalépésre kényszaritették, gr. Andrássyt is arra kényszerítsék. Ez sem jelentene okvetetlen rendszerváltozást. Minő okból léptek 'fissza 67-iki minisztereink ? Átalában elmondhatjuk, hogy leginkább testi kimerültség folytán. Egyetlen egy eset sincs, hogy valamely nevezetesebb elvi meghasonlás szorította volna le valamelyiköket. 1866-ban és 67 elején, midőn a minisztérium helyreállítása valószínűvé lett, sok gondolkozó embertől lehetett azon véleményt hallani, hogy jobb lenne elébb ó conservátivokból nevezni minisztériumot, minthogy a megelőző sok ellenséges és gyorsan változott alkotmánytalan kormányzás által, oly nehézzé vált a helyzet, a mely okvetetlen elvisel egy rendbeli kormányt. Hadd viselődjenek el a régi emberek, s a népszerűség magaslatán álló alkotmányos férfiak jőjenek a tisztított térre! Utóbbiak azonban vállalkoztak s a tisztítást, a zűrzavarral való megküzdést is magokra vették. Természetes, hogy az óriási munka egymás után kimerítette a vállatkozó férfiak erőit s félre kellett vonulniuk, hogy másoknak engedjék át a folytatást. De az alkotmányos rendszert és az Ausztriával kötött kiegyezést meg nem rontották semmiben ; s utódaik nem uj lobogó hívei, csak ugyanazon munkának folytatói. Egy ekkora ország kormányzatát vinni magában nagy és kiváló teketséget igénylő munka. De mennyivel nehezebb, a kormányzat rendes folytatása mellett gyorsan átalakítani az egész rendszert, teremteni uj intézményeket, és a régieket úgy szüntetni meg, hogy a társadalmi rendben megrázkodás ne támadjon. Ilyen munka megviselhet akármely erőt, s mi nem azon csodálkozunk, hogy társai visszaléptek, hanem azon, hogy kormány-elnökünk birja még. Midőn az öreg Europa megrázkodott mindenfelé; midőn régi fejlődésü országokban rendszer rendszert vált, s egy sem tud állandólag gyökeret verni ; midőn az egyetlen régibb kormány, Bismarcké, az alkotmány kigúnyolásával kezdte, és csakis példátlan katonai sikereken alapíthatta fennállását: bizalommal kell tudomásul vennünk, hogy sz. István koronája alatt rendes lej- lődésnek indult az alkotmányos élet. Mi épen nem tartozunk azok közé, a kik hazánk üdvét egy vagy más személyhez vagy párthoz kötik. Ha úgy volna, igen gyengén állanánk. Magát a közjogi kiegyezést épen nem tartjuk okvetetlen és minden időkre lényegesnek. Úgy alakulhatnak a viszonyok, hogy változtatni kell azon. Lényegesnek tartjuk azonban, hogy Magyarország alkotmányos szabad ország maradjon állandólag, nemcsak azért, mivel az alkotmányos szabadság legfőbb java valamely népnek, hanem azért is, mivel ezen sok nyelvű országnak a körülte alakult fajbirodalmakkal szemben csak is alkotmányos szabadság adhat összetartást és erőt. Ebből a szempontból tekintve, a véghez ment miniszterváltozásoknak elvi jelentőséget nem tulajdonítunk ; legfőlebb a személyeket kiséri részvétünk, a mennyiben mindnyájunk munkájában fáradtak el. A fellépőkre nézve, tiszta alkotmányos érzület mellett, egyébb követelésünk nincs, mint hogy mentői tehetségesebb és tapintatosabb emberek legyenek, a tiszta alkotmányosság gyakorlati kifejtésére és megvalósítására. Ez okból nem haboznánk óhajtani akármelyiknek visszalépését és az egész kormányét sem, mihelyt eljárása nem nyújt elég kezességet az alkotmányos fejlődés gyorsasága és biztossága iránt. De indokolatlan és lelkiösmeretlen dolognak tartanók, a fennálló ellen izgatni, a mig az érintett elveink szerint halad. Szomorú példából látjuk, hogy mire vezet a szabadság, állami rendnélklil. Az miciá. Poroszország* 1 létre jövetele és terjeszkedése. (Történelmi correpetitió,) irta a Denevér. (Folytatás). Mig a fennebbiek iránt Bécsben az értekezlet szokott lanyhasággal folyt, a poroszok 1740. December havában Alsó-Siléziába bevonultak, a midőn pedig az értekezletnek sikere nem lett, kiütött a „silé- ziai háború“, melynek az 1742. Junius 28-án Berlinben kötött béke, „Alsó-Sileziának csaknem egész Felső-Siléziának és a Glatzi grófságnak“ poroszor- ezághozi csatolása által vetett véget. A porosz fegyverek sikere az osztrák örökösödési háborúnak még 1741-beni kitörését tetemesen siettette, melynek folyamán II. Frigyes mint XII. Károly francziakirály, a pfaltzi választófejedelem és hessen — homburgi gróf szövetségesét találjuk, midőn^ 1744-ben Augustus havában a második siléz hadjáratot megkezdi. A béke azonban közte és Austria közt 1745- ben helyre állott, s Poroszország Silézia birtokában megerősittetvén a szövetségből, mely őt többé nem érdekelte kilépett, és az 1748 ig tartott örökösödési háborúban több részt nem vett, hanem belviszonyait rendezte es allarnait Keleti-Friziával gyarapította. Minthogy Austria Silézia elvesztését sehogy se feledhetvén az orosz és szász kormányokkal e tárgyban érintkezni kezdett, II. Frigyes 1756 Augusztus havában tette az első lépést a „hót éves háború“ megkezdésére. A poroszkirály t. i. látván, hogy a diplomati- cai értekezleten, melyet Kaunitz vezetett, Austria, Sileziának, Poroszország általi jogos birtokoltatását kétségbe vonni igyekezik, indulásra készen tartott 60.000 embernyi harcképes sergével Szászországba nyomult, Wittenberg, Torgau, Lipcse és Drezda városokat elfoglalta és az utóbbiban a „cabinett levéltárát“ hatalmába kerítvén, mindazon irományokat melyek lépése igazolására szükségeseknek mutatkoztak „lefoglalta“, a sebtében egybegyült 17.000 emberből álló szász hadsereget pedig Pirna körül sánczolt táborában ostrom zárolta. A háború változó szerencsével és nagy elkeseredettséggel folyt és az 1763. Február 15-én „Hut- ternsburgban“ kötött béke által fejeztetett be. Nagy Frigyes király ezen nevezetes háborút „Ceuores posthumes“ cimü munkájában maga irta le, azon kivül Tempelhof által forditott Lloyd valamint Ketzow és Archenholtz munkáik érdemelnek figyelmet. A hétévesliáboru Poroszországnak tetemes áldozatokba került; — haszna az volt, hogy Silézia birtokában újból megerősittetett és political jelentőségét ténnyé emelvén Austriától tökéletesen függetlenné tette magát. Nagy Frigyes mindenek előtt oda törekedett, hogy az országnak a háború okozta sebeit beheg- gessze, mely cél elérésére példás eréllyel javította a tanintézeteket, az igazságszolgáltatást és a balhitnek útját szegvén ő volt az első király, ki nyilván mondotta ki, miszerint „a fejedelem az állam első tisztviselője és a nép nincs a fejedelem kedvéért, hanem a fejedelem a népért.“ — Magasztos eszme! szép igen szép sententia ! — de a vájjon gyakorlatban hány fejedelem követte ezen mai napig ? — 1764 évben Nagy Frigyes a muszka czárral kötvén szövetséget az 1772-ben célba vett és a varsói ország gyűlésen 1773 September havában a „béke fenntartása és megszilárdítása ketvéért“ megerősített Lengyelország első feldarabolásábani részvényességre nyitott magának utat és a „Marienburgi, Kul- mi, Pomerellai és Emerlandi vajdaságokat valamint a lengyel királyság (królewtwo) „Necvize melletti részét Danzig és Thorn városok kivételével“, összesen 631 [П mértföldet kapott osztalékul. Oroszország 1975 Ц) mertfóldet, Austria 1280 I I mértföldet kapott; ez alkalommal kerültek vissza — ámbár nem vissza váltás utján — hazánkhoz, a Zsigmond király által elzállogositva volt szepesi városok.) — Valamint II. Frigyes tulajdon államra és családja terjeszkedését minden szép sententia daczára szerette, éppen oly kan csal szemmel nézte minden más államgyarapodását ; —midőn tehát Austria „Károly Tódor“ pfaltzi választófejedelemmel 1778. Január 3-án örökösödési szerződésre lépett volna, II. Frigyes fegyverre kelvén 1779. május havában a Teschenben kötött békesség nyomán Austria terveit megsemmisítette és 1785. Julius 23-án Berlinben, Porosz és Szászország valamint Hannovera és más később csatlakozó kissebb német uralkodók közt a „németfejedelmi szövetséget“ azon czélból hozta létre, hogy Austria Bajorország felé való terjeszkedési szándékának útját álja. (Folytatása következik.)