Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-04-14 / 30. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 30. szám. Péntek, április 14. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Előfizetési fölhívás. Neoyecléves tisztelt előfizetőinket felkérjük előfizetéseik megújítására. Előfizetési ár: apr.—jun. % év.....................frt. 1.50. a pr.—szeptemb. 'Д év ... „ 3.—, apr.—decz. 3/4 év.....................„ 4.50, a z előfizetési öszvegek Kenyeres Adolf, felelős szerkesztői és kiadótulajdonos ügyvédi irodájába intézendők. Husvét után, 1871. A természet szép mosolygó arezot öltött Husvét ünnepére ; de a politika folyvást nagypénteki híreket terem. Tavaly a természeti időjárás volt makacs megátal- kodottsággal rósz folyvást ; most a politikai lett olyan. Francziaországban a polgárháború bámulatos kitartással dühöng. Mindkét rész a köztársaságot és a hazát élteti; mindkettő liősebb egymás ellen, mint voltak együtt a közös ellenséggel szemben ; mindkettő erős a védelemre ; de gyöng-e a támadásra. — Ha Németország állapota századokig volt tárgya a franczia elmésségnek, — rnosyf; a német egy év alatt dúsan visszafizehet minden gúnyt és lenézést. Vajon a mi nagy szájú hazánkfiai most is torzképet csinálnak e, ha eszükbe jut, hogy Deák Ferencz a szabadsággal egyenlő fontosságúnak nyílvánította az állami rendet ? Ha nyugatra szánalommal, keletre aggódva kell tekintenünk. A húsvéti innne- pekre egyszerre csak megindult több oldalról azon hir, hogy a muszka készen van és pünköst előtt már valószínűleg véd- níink kell magunkat ellenében. Egyelőre Gallícziát kívánja és talán Moldva-Oláhor- szágot. Utóbbiban, igaz, csaknem azt a szánalmas képet látjuk, a melyet Francziaországban. A nép forrong, elégedetlen ; a mostani minisztérium felségárulási pörbe akarja fogni a megelőzőt ; legújabb távirat szerint Károly herczeg kijelentette volna, hogy nyomára jött, miszerint a Ghica-kabinet Cousával alkudozott. A török már rég fenyegetődzik, hogy ha igy tart, be kell vonulnia. Most már együttes bevonulásról beszélnek, a mely valószinüleg annyit jelent, hogy a muszka is megy a törökkel. Hogy még ékesebb legyen a kép, megemlítjük, hogy egyik bécsi lap épen most fedezte fel az osztrák államjogot, a mely — szerinte — az osztrák örökös tartományoknak a német császárságtól el- válhatatlanságában áll. Gyönyörű kilátások valóban ! És hogy talál a sok fenyegető veszély bennünket ? Sok tekintetben vigasztalólag. Ha azt tekintjük, hogy országgyűlési pártjaink mily könnyen értenek egyet a veszélynek már hirére is ; ha számba vesszük román polgártársaink hazafias nyilatkozatait : azt kell mondanunk, hogy ritkán találta veszedelem annyira erősnek ezt az országot, mint most a milyen ; biztatólag kell emlékeznünk azon igazságra, hogy : „Hányszor egy volt lelke a magyarnak.“ — „Mindig ellent állott a viharnak.“ Most csak ez a szerencsétlen catho- likus vallási viszály, illetőleg az ultramöntánok uralomra jutó erőlködései fenyegetnek megosztással. Mi azonban bízunk nemzetünk józanságában : hogy a természetellenes papi uralom helyett a megpróbált hazafiak szabadelvű lobogóját megoszlás nélkül fogja követni. Adja isten, hogy úgy legyen ! Adjon isten örvendetesebb politikai helyzetet pünköstre a húsvétinál ! Az ideiglenes tanítóképző tanfolyamok érdekében. Az országos közoktatási kormány intézkedése szerint f. évi aug, és szept. hónapokban hat heti tani tó-képző tanfolyam fog tartatni, minden tanfelügyelő körében egy megszabott helyen. Ezen póttanfolyamok már a múlt év folytán is felettébb jótékonyoknak bizonyultak a részt vevő tanítókra és az egész népnövelésiigyre nézve. Most annyival szükségesebbek, mivel időközben a népiskolák legnagyobb részét olyan kitűnő taneszközökkel látta el az országos kormány, a minőkkel megismerkedni , kezelésüket betanulni épen nem volt alkalma eddigelő tanult néptanítóinknak. Midőn tehát nincs kétség, hogy ezen tanfolyamokra az állomásbán levő nem okleveles tanítók annyival bizonyosabban megjelennek, mivel kimondatott, hogy „meg nem jelenők semmi állami bene- ficiumra igényt nem tarthatnak“ : az előadási helyekre nézve következő észrevételemet akarom elmondani. A mint már említettem, minden tanfelügyelő körében csak egy helyen tartatik tanfolyam ; igy a f. fehér, brassó-fogarasi tanfelügyelöségben csak ffid- végen vagy Brassóban, — a három-udvarhely és csikszékiben csakis Sz. Kereszturon. Felfogásom szerint a néptanítók csakis arra kötelezhetők, hogy valamely tanfolyamon megjelenjenek, — és épen nem arra, hogy okvetetlen a saját kerületökbelin jelenjenek meg. Ellenkezőleg mig némelyeknek felette terhessé tennők a megjelenést, sokat el is zárnánk teljesen a távolság által. TÁRCZ.A. Történeti, földrajzi és statislikai jegyzetek a Barczaságrol. Teörök Károlytól. (Folytatás.) A „királyföldi“ közjogi és politikai állapotok átalános vagy részletes ismertetése nem tartozván jelen tárczaczikkünk szükkeretü feladatához, e helyen csupán oly ipari, kereskedelmi és társadalmi jelenségekről teendünk nehány rövid főijegyzéseket, melyek kizárólag a brassói municipium, illetőleg a Barczaság hajdankori kiváltságai és más kebli ügyei és viszonyaira vonatkoznak. Első sorban emlitésre méltó itt azon kiváltságos állapot, mely az ipari és kereskedelmi lendületet megalapítván, azt hatalmasan biztositá. Ezen kedvező állapotra nagy befolyást gyakorolt az úgynevezett „vámszabadság vagy vámmentesség“ élvezete, mely abból állott, hogy a brassóiak a belföldi czikkekkeli kereskedést nemcsak Erdély- I ben, hanem Magyarországon is szabadon űzhették, annélkül, hogy valakinek valamivel adózni tartoztak volna, kivévén „Budát“, hol egy kis adózás fizetésere küteleztettek ugyan, de ez is oly csekély volt, hogy alig érdemel említést. Ezen szép kiváltságra „Zsigmond“ király 1391 és 1395-ben, „Mátyás“ király 1481-ben és második „Ulászló“ 1490-ben adták meg az engedélyt és illetőleg a jóváhagyást. De még a szomszédos Oláh- országból hozandó portékákra nézve is vámmentességgel birtak a brassóiak, mire „Nagy Lajos“ király adott szabadalmat, mit később „Zsigmond“ király 1395 és 1419-ben szintén helybenhagyott. Az oláhhoni forgalmi tárgyak némely különös ámezikkei, valamint azok is, melyekkel kiválóan „Nagyváradon“ űzetett a kereskedés, az ottani káptalan különös kiváltsága folytán, ki valának ugyan véve a vámszabadság alól, de valahányszor a brassóiak a kirótt vámilletmények iránt a „vajda székéhez“ folyamodtak, ezek többnyire mindig, vagy mér- sókeltettek vagy pedig el is engedtettek. Ezen feltűnő előnyökhöz hozzájárult még a „szabad üzlet és kereskedés kiváltsága“ is, mely nemcsak a Bodzára és Prakovára, hanem egész Erdélyre nézt kiható érvénynyel birt, mit „Zsigmond“ királynak 1395, 1408 és 1411-ben kiadott levelei biztositottak, és Il-dik „Lajos királynak 1515-beu kelt egyik rendelvénye annyira kiterjesztett, hogy még a „királyföldön“ kívül lakó nemes emberek is határozottan el voltak tiltva azon kiváltság élvezetétől, hogy ők Brassóban valamely kereskedelmi vagy ipari üzletet maguknak tulajdonithattak volna. Nagy befolyással volt továbbá a brassói ipar emelésére a raktáriszabadság (Niederlagsfreibeit), mely szerint mind azon portékák, melyek Oláhország- és Moldvából Erdélybe, vagy pedig innen a nevezett két tartományba szálittattak, elébb Brassóban tétettek le és csak azután küldethettek innen ismét tovább, lia előbb azokból a helybeli iparos társulatok — czéliok — magukat kellőleg ellátták. — Ezen különös kedvezmény biztosítását hathatósan támogatták „Nagy Lajos“ királynak 1369-iki Zsigmondnak 1395, Mátyás királynak 1468, második Ulászlónak 1496, János királynak 1537-iki és a későbbi időben Báthori Istvánnak 1583 és Báthory Zsigmond fejedelemnek 1590-iki kegyelemlevelei. A raktáriszabadság alá eső forgalmi czikkek egyik legnevezetesebb ágát régebbi időkben a „vi- a s s z a 1 i kereskedés képezé, mivel az akkori isteni szolgálatok gyakorlatai igen nagy mennyiségű viaszgyertyák használatát vették igénybe.. A bölcs brassóiak azonban erre nézve is tudtak kiváltságot eszközölni ki, még pedig Zsigmond királytól oly formát, hogy a dunafejedelemségekböl szállított viaszai előbb Brassóban kellett megolvasztani, tisztítani és bélyegezni, és csak azután lehetett azoknak tovább küldetését eszközölni. Nemcsak a viasszal, hanem más tárgyakkal is nagyban űzetett a kereskedés, és hogy a forgalom még annál élénkebb lendületet nyerjen, a brassóiak a „sokadalmak meghonosítását kezdék életbe léptetni, melyekre nézve ok szép kiváltságokat nyertek. Az „őszi“ vagy is az ugynevett „mindszenti“ sokadalomra (Allerheiligen-Jahrmarkt) 1364-ben és a „tavaszi“ (áldozó csütörtöki) sokadalomra pedig 1556-ban nyerik meg az engedélyt ugyan azon jogok gyakorlása mellett, melyekkel a „budaiak“ birtak. Valamint ezek, úgy azok is, váramentésséggel birtak az oda és vissza való utazásra. (Folytatása következik)
