Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-04-04 / 27. szám

Brassó, 1871.

Első évi folyam 27. szám.

Kedd, április 4.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken.

Ára:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon.

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iglatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kumner nyomdájában.

Román barátainkhoz.

Nehéz volna leírni azon hazaim örömünket, melyet akkor éreztünk, midőn értésünkre esett, hogy önök közül számosán az itteni rómán caszino és értelmiség igen tekintélyes tagjai fölkeresték vidékünk tan- felügyelőjét, s nevezettnek minden nemzetiség emelkedéséért egyaránt buzgó törekvéseit is elősmeréssel említvén, — kifejezést adtak főként azon meggyőződésüknek, hogy a románoknak helyzetük és érdekeik ép úgy mint rokonszenveik a magyar fajjal való őszinte egyetértésre utalják.

Ez a meggyőződés a miénk is elejétől kezdve. Hazánk fennálása és boldog országgá fejlődése iránti hővágyunkat kellett volna eltemetnünk, a mikor föladtuk volna azon reményt, hogy a nemzetiségi érzület elébb utóbb vissza fog vonulni a politikai tényezők közül ; s mig a családi és társadalmi körben a természet által neki szánt talajt találva valódi diszben virágoz- hatik föl, — a politika is megfogja találni helyes vezetőit : a hazafiságot és alkotmányos érzést.

Ezen reményünkre támaszkodva biztosan hittük azon napnak eljövelelét, mikor magyarország is az lesz minden polgárának, a mi az amerikai polgárnak Amerika : az egyaránt féltett, egyaránt szeretett, egyaránt őrzött édes haza.

Ha egy ideig osztozók voltunk, a kik közül mindenik legnagyobb részt igyekezett zsebre tenni a közös örökségből, — tudtuk, hogy egykor jó akaró testvérek leszünk, a kiknek mindenike egész erővel munkál a közös örökség fölvirágzására. —

Történeti, földrajzi és statistikai jegyzetek a Barczaságról.

Teörök Károlytól.

(Folytatás.)

Azon regényes völgyteknöben, a hói Brassó fekszik, egy félgömb alakú hegy emelkedik ki a belváros és az úgynevezett O-Brassó és Bolonya külvárosok között, melynek csúcsán áll Brassó „fellegvára“. E hegy mintegy 270 lábbal magasabb Brassónál és igen jó védfalúl szolgál a Háromszék felöl süvöltő „nemere“ szele ellen, mely gyakran megszokta látogatni és recsegtetni a brassói házak fedeleit is.

A fellegvár oldalai meredekek és a város felöl csak lépcsözet segélyével juthatni fel reá. Déli részén lévő szekérutja nagyon lejtés és nehézkes. A vár alakja négyszögletet képez és meglehetős kemény kőfallal van körülvéve, melyet kivülröl jelentékeny fölhányások s itt-ott mély sánczolatok környeznek. —

A várfalak egy-egy oldalának hossza 100 — 120 lépés, magassága 3—4 öl. Négy szegletén négy várfok áll, mindegyik egy üteg ágyúra készítve.

A várnak csak egy kapuja van délfelől, melyhez fából épült állóhid vezet. Belsejében egy emeletes nagy épület nyúlik fel, mely az udvart olyan szűkre szabja, hogy tőle köröskörül a várfalig alig marad 3—4 ölnyi térfogat. Ezen épület hadi készületek raktárául szolgál s külön udvarral bir. LegCsak azzal nem kecsegtettük magunkat, hogy ezen mindent fölülmúló örömben saját magunknak egy hasznos részünk legyen. Láttuk a nehézségeket és elenté teteket, a melyeket multüuk hagyott reánk ; és a sikert minden erőfeszítés mellett is* csak maradékaink korára reméltük. «

Nagy események azonban gyorsan érlelnek egyént és eszmét egyaránt ; s ha önökhöz való viszonyunkat tekintjük, úgy tetszik, mintha egy év alatt egy emberkort éltünk volna keresztül.

A történelmek azon örök törvénye most is betelt, hogy világra szóló eseményeknek mindig lesznek oly eredményeik, a melyekre az események indítói nem is gondoltak.

íme egy dicső nemzet leveretve fekszik ; de eszméinek és törekvéseinek társai ugyan akkor szorosabban fűződnek egymáshoz : hogy fenntartsák a kiütött lobogót ; s mikorra a levert is főikéi, együtt hordozzák meg világszerte !

Ha különböző fajú polgárai egyet értenek, Magyarország ép úgy bajnoka lehet a szabad eszméknek, mint volt és mint lesz még Francziaország.

Köszönjük önöknek, román testvérek, a nyilatkozatot, melylyel hazafiságunknak és szabadságszeretetünkuek szereztek örömünnepet.

Nem vagyunk feléjogositva az összes magyarság nevében, —• beszélni, valamint önök sem beszélhettek minden román helyett ; de alkotmáfiyos országban szabad törekvések összegéből áll elő a köz akarat. Midőn reméljük ez okból, hogy az önök által kifejezett érzelmek mentői áta- lánosabbakká válnak román ajkú polgártársaink között, — részünkről is kijelentnevezetesebb a várban egy igen mély kút, mely 1623-ban, Bethlen Gábor idejében ásatott. Mélysége meghaladja a 270 lábat.

Nem messze a várkapútól, kint a hegy oldalában, egy bomladozó sötét boltüreg tűnik fel, mely, mint mondják, a piacz közepén lévő tanácsháznak földalatti helyiségeivel titkos folyosóval áll összeköttetésben : A rege sok mindent mesél e titkos folyóséról. —

Az 1848-előtti időkben igen kedves mulató helye volt a fellegvárhegye a vigkedélyii brassóiaknak. Különösen tavaszi időszakokban, ünnep- és vasárnapokon, százankint tolult ide ki a játszi gyermeksereg s a mulatni vágyó ifjúság, most azonban minden megváltozott. A várba, hol régentén jó italokat mértek pénzért a nép számára, most az ember csak a várörség engedelmével mehet be, pedig bizony jobb volna, ha e várat valamely üdvösebb czélra használnák fel, mint például egy „dologházra“, mert manapság úgy sem érnek már semmit az efféle sasfészkek egy netaláni fegyveres megtámadás ellenében ; most csak a „hinterladerek, kruppágyuk, spionok, tallérok és a sáskasokaságu hadsereg“ a döntő harczitényezök.

A mi Brassó fellegvárának történelmi múltját illeti, némely historikusok azon véleményben vannak, hogy azon a hegycsúcson, melyben a jelenlegi fellegvár áll, már a 13. század második tizedében a német lovagrend erőséget alapított volna, még pedig fából és földből, mely többször jó szolgálatot tett. De Péter moldvai vajda, Zápolya János alatti beütései egyikében, 1529-ben e várat bevette s egészen széthányatta.

A mostani fellegvár tehát csak 1554-ben kezdett épülni, mire okot a brassói polgárságnak azon

jtik, hogy román polgártársaink őszinte bizalmát megérdemelni minden alkalommal törekszünk.

Érdekeink mind a hazai, mind világpolitika szempontjából egészen egyek. Legyünk őszinték egymáshoz és tartsunk Össze törekvéseinkben ; akkor orvosolhatjuk a hiányokat és sikerülni fog minden közérdekű törekvésünk.

Adja isten, hogy most kezdődő szép egyetértésünk egy meg nem szűnő 'áldásos fejlődés kezdete legyen !

Magyar képviselőház.

A képviselőházban márczius h. 27-én egy sajátságos eset történt.

Minek utána ugyanis a nagy csata a virilis szavazatokról névszerinti szavazással 13 szavazattal eldöntetett a jobboldal részére, s a jobboldal egy része babéraival áldomásra sietett a büffetbe, a legközelebbi §, mely a községi képviselő számát határozza meg, az igy többségre jutott baloldal által 4 szótöbbséggel elvettetett ; a \og vége az lett, hogy az elejtett § egy utóbbi §-ba tétetett ismét fel. A ház a vitában, a 49. §-ig jutott el.

Tóth Vilmos belügyminiszter nem annyira ezért szólal föl, hogy a virilis szavazatokat — nem tudja hányadszor — védje, hanem inkább azért, hogy némely észrevételre feleljen.

ügy tapasztalta, hogy igen szívesen támadják meg e tv. - javaslatot szabadelvüségi szempontból, mert a szó „szabadelvüség“ igen sokat mondó szó s azon kiviil relativ fogalom lévén, nagyon gyakran megtörténik, hogy bizonyos intézkedések szabadelvűnek tartatnak, mig mások azoknál épen annak ellenkezőjét teszik föl. így pl. o. szóló a tárgyalás alatt levő tv.-javaslatot szabadelvűnek tartja.

Nézete támogatására nem fogja fölhozni sem Francziaország, sem Svajcz, sem Angolország, sem Poroszország, sem a lajtliántuli tartományok közséviszálykodás szolgáltatott, mely „Izabella“ és az osztrák ház között Erdély uralma felett támadott.

Brassó ezen várat mindaddig, mig álladalmivá nem vált, kereskedelmi raktárul használta. Mint erőd csak „Caraffa“ idejében kezd szerepelni, midőn Erdély a hiiségesküt Ausztria részére letette s a várakat átbocsáták. Akkor a szabadelvű brassói polgárok, kik fejüket az önkénynek meg nem akarák hajtani, a fellegvárba vonták magukat, s azt mindaddig ki nem bocsáták, mig „Veteráni“ 1866-ban nehány órai ostrom után őket onnét ki nem verte.

Az 1690 év végén „Tököli Imre“ akará „Da- róczy“ által cerniroztatni, d^ daczára a városi polgárság kérelmének, felhágy vele. Gróf „Guttenstein“ volt ekkor a vár parancsnoka, kit a brassóinak, mint idegen katonát, nem szenvedhettek.

A 48-iki forradalomban is igénybe vették. Midőn a muszkák 1849-ben betörtek, a brassói forradalmi magyar helyőrség, mely alig állott 150 személyből, hirtelen belefutott s oltalmat keresett, de junius 20-kán kora reggel ágyuztatni kezdók, és egy napi ostrom után a maroknyi helyőrség, mely között nők is nagy számmal valának, dicsőén kapitulált a 4000-nyi muszka seregnek.

A szent szabadság ügye tehát itt is megbukott, mint később mindenütt a hazában, mert a túlerő ellen harczolni többé nem lehetett. Az elnyomók csak győzelmet arattak, de dicsőséget nem, mert ez kétségtelenül a vitéz „legyőzőiteket“ illeti. A mily nagy volt a bánat azok részéről, kik sirva nézték az igaz ügy elbukását, épp oly nagy volt az öröm azoknál, kik vérmes reményekkel várták nemzetilétünk végpusztulását.

Azonban a végzet ezt máskép liatározá, és nem engedé a szenvedések ürömpoharát általunk egészen kiürittetni, mert hisz — — —