Napi Hírek, 1942. november/1

1942-11-08 [0523]

A Führer beszéde* W Dö/Wn 8 München, novetaber 8, N A Fübrer beszéde elején megállapította, hogy ha a párt 1933-ban oels c vonatkozásban nem vívta volna ki a győzelmet, • y: Németország hatalom nélküli állata maradt volna, százezerfőnyi hadsereggel és ily-jn körűimének között szükségszerűen önmagától sorvadásra lett volna itólva. Ugyanabban az időben - mondotta - már felütötte a fejét keleten egy kolosszus, amelynek egyeJfcfcn egy gondolata volt csak, hogy erre a gyönge, rothadó és bomladozó, öanagá^eal meghasonlott Európára törjön. Ha a mi harcunk ekkoriban nem igy végződött volna, akkor nem létesült volna a vil?g történelmében az a hatalom, amely alkalmas '.. • lehetett ar;a, hogy azzal a hat&lou&Gl szembeszálljon* Ma tudjuk már, hogy abban az esetben Európa valószínűleg nem léteznék többé. Akkoriban magától értető <táw$k tart ott uk, hogy uz a győzelem minden körülmények között be fog következni és be kell következnie. Ugyanezzel a meggyőződés sel állok taa is Önök elő öt, ahogyan sohasem is volt más meggyőződésem, amióta mint ismeretlen elkozdtem a hureot ennek a városnak lelkéért és ezon a városon kvresztül a népem lelkéért. És ma ugyanazon az állásponton állok: a sors vagy a Gondviselés • •. ^ " . ". azoknak Juttatja a győzelmet, akik c legjobban mjgérdemlik. A győzelmet már 1913-ban is kivivhettuk volna, ö« a néuat nép akkoriban nem érdemelte meg. Rfeai ismerte magát helyesen és hűtlen letc őnmagéhOZi A Führer azután ig£ folytatta: Nincs még egy nép, amelynek annyi sikere lett volna, mint a német népnek. A történ elemben páratlanul áll mindaz a csodálatos eradmény, amelyet egy gész el len a ég a világgal szemben a Ligutó'-jbi három esztendőben elértünk, Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy ezekben az esztendőkben természetesen többször válságok is voltak. Emlékezzünk a nagy válságra Norvégiában, amikor fel kellett tennünk a kérdést önmagunknak, hogy Narvikot tarthatjuk-e vagy sem. Mérhetetlen hitre volt szükségünk, hogy akkor ne csüggedjünk el és ez a hitünk jutalmat nyert. Messze az ofcthontói, egyet 1 en biztos " szállal is '. alig Bsszekötve, küzdött itt a kis német hó> i csoport. Végül még Ninrikot is ki kellett ürítenie, azonban a fanatikus akaratnak ás bátorsáan

ak köszönhető, hogy a végén mégi3 gy íze lem következett te , Ha ezt az egész időt még egyszer felvonultatjuk szemeink előtt, egy tény bizonyos előttünk: ugyanazokkal az ellenfelekkel állunk szemben, akikkel mindig harcoltünké A nagy háborúban ugyanazok voltak ellenségeink, mint e maiban.. Csak egyben különbözik a mostani idő az akkoritól: abban, hogy most teljeses tisztában vagyunk ellenségeink tetteinek hátsó indi tóokairól és abban, ho©' az időközben kivi vet & sikereinknek nincsen párja a világ történelmében. Miért harcolunk hét ilyen messee? Azért, mert saját otthonunkat akarjuk megvédeni, mert a háborút a lehető legtávolabb akarjuk tartarii habárainktól és a birodalmat megkímélni attól, arait egyes néctt városoknak pillánatnyi3a g el kell szenvedniük. " /Folyt .köv,/