Napi Hírek, 1942. október/1

1942-10-10 [0521]

A Dautsoh-j Diplcmatisoh-Politische Korrespondenz válasza.Sumner Welies legutóbbi nyilatkozataira. W Dö/B/Vá 10 • Berlin, október 10. Mérmi Távirati Iroda/ N f A Duatsohe Diolomatisoh-Politische JCorrespondonz" megállapítja, hogy Jumner fellesnek, az Egyesült Államok helyettes kü lügymi nio z torának aZ afrikai külte res ke de Imi'szervezetek előtt tett nyilatkozata ujabb bizoayiték arra

t hogy az Egyesült . Államok a délaraorikii országoktól totális hozzájárulást követel- . nek. A 1'° rámutat arra, hogy Welies rendkívül megdicsérte azo=- • kat a deiamerikai államokat, amelyek Roosevelt parancsának meg-" felelően a háborúba vetették: magukat, de megfeddi azt a két koz-'* társaságot^ amely még a mái napig is képez, volt a hábornn kívül" maradni, mrt ózok a tengelyhatalmakkal való diplomáciai kapoüolataik ianntartásával "fedezetlenül hagynak más délameTikarál-* lomokat a hátbadöféssol szemben.'' , • 'i Azokkal a "szabadságokkal" kapcsolatban, emelyeki'ől iellea ugyancsak megérniékezett, és amelyek a népeket az Atlanti-óceáni charta értelmében majd egyszer mogilletik, a lsp megjegyzi, hogy szer ncsés véletlen, hogy Welies a charta éppen azon pontjával foglalkozott, amelyben az összes államok részvételéről van szó azon sz alapon, hogy életfontosságú nyersanyagokat minden ország egyenlő joggal szerezhet meg* Az elkövetkező kereskedelmi "abadság mellett nincs szükség arra, hogy ezeket a kincsekal^-valaki birtokolja, vagy azok valakinek tulajdonában legyenek. Ezt "állit ja ugyanannak az imperialista hatalomnak a képviselője, amely ' * mindent megtett, hogy az életfontosságú szükségleti cikkek terén ne legyen kénytelen egyenjogú nemzetek között kötött szerződéses gazdasági forgalom kockázatát vállalni. Hogy azonban az Egyesült Államok győzelme esetén milyen sors vár az ellenfélre, azt V/elles nyiltan megmondotta, Csak békés célokra szolgáló nyersanyaghoz lenne biztosítva az ut a népek számára. Minden kényelmetlen versenyzőt tehát önkényesen eltiltanák a háború céljaira szükséges anyagoktól azzal a kifogással, hogy /"nem békés szándékú", /az iileTo7 Sgy jelentős vallomást kénytelen volt ir'gis tenni Welies. Megérti végül, hogy az államok a nyersanyag és életfontosságú cikkek megszerzésére irányuló kereskedelmi forgalmukat és kamatkötelezettségeik törlesztését nem alapozhatják kizárólag készpénzfizetésre, Welies ezzel felborította az Egyesült Államok liberális kereskedelmének és pénzügyi politikájának addigi alapelveit. Most egy szerre azt ajánlja, amit a nemzetiszocialista Németország a gazdasági romlás megakadályozására és a munkanélküliség leküzdésére már óta évek óta mint vezérelvet sikeresen életbeléptetett és amit annál nagyobbra kell értékelni, mert a kereskedelmi csere ez . uj módja mindig az üzletfelek javéra szolgált, A Deut sQliö-^ruVplomatisch-Politische Körre spondenz Így fejezi be megjegyzéseit: Tekintve azt a fanatikus harcot, amelyet Roosevelt folytat a nemzetiszocializmus ellen, groteszkül hat az, hogy az "gyesült Államok, amely természetes gazdagsága mellett is gazdasági nehézségeket kénytelen leküzdeni, nemzetiszocialista elvéket vezet be, egyiket a másik után, mint póldául a nemzeti munkaerő kihasználását, az ifjúság bevetését különböző munkákra, az élelmiszerek árellenőrzé* sét, sőt átéli segélyakciót is. Ezek mind oly en vívmányok, amelyeket hajszálra lemásoltak az elátkozott fasiszta módszerekről, /MTl/