Napi Hírek, 1942. szeptember/2
1942-09-21 [0520]
Kállay Miklósi .miniszterelnök üzenete a keleti fronton küzdő honvédeknek. 0 Wa/Wa2 iG^^í&llay Miklós a Képes Tábori Újság legutóbbi számában az alábbi üzenetet küldte a kele€irromton küzdő honvédeknek:. A Képes-^dljori Újság a katonáknak szól, nekik íródik, akik messze, nagyon messzT^fcradeneic. véreznek, de hangja éppen u^y szól az otthoniaknak is. Mert nagy baj lenne és nem is szabad cona # sem megtörténnie, hogy az otthonlevők - elismerem, sokszor nehéz viszonyok között, de hala Istennek, mé^ mindig elviselhető nelyzetben negfeledkezzenek a katonákról. fc'Wfir, Akik kint vannak, országot védem, sokmillio magyart Dltalmazni mentek ki; sorsuk közös miEndnyájffcéval. íz otthonlevőknek aindig a kintlévőkre kell gondolniok, imádkozniok kell értük es yárniok Hazatértükre. Azoknak, akiket a sors arra jelölt ki, hogy a közösségért életüket tegyék kockára, ezt kell elsőrendű, elszánt, meg nem sráltoz tat ható hivatásuknak tehénteniök. Gyáva, nem méltó a magyar honvéd névre az, aki nem ezt érzi kink a fronton; de hitvány áruló és utolsó volna az a nemzet és'nép is, amely nem kész minden áldozatra azokért, akik érte küzdenek. Mindenki, alá nem segit a hadbavonultak rászorult hozzátartozóin, aki élelmiszert, csizmát, cipőt, ruhaneműt, vagy bármit drágábban ad, mint amennyi az ára; hazaáruló, a nemzeti kötelességteljesítés elől dezertált és a katonaszökevény sorsat erSajnos - bármennyit is hangoztattam - későn ébredtünk tudatára, hogy komoly idők várnak reánk. Rettenetes harcok ott kint, az orosz végtelenségben és kemény megpróbáltatások itthon. De ma. már mindenki, láthat ja,, miről van szó.'Kormányzóhelyettesünkkel az élen, legjobb fialni' halnak hősi halált. Aki nem érzi át, hogy milyen kötelességet ró ez az itthoniakra, azt meg kell erre tanítani. Erre • azonban a kormányhatalom egymagában nem elég. ehhez az egész nemzet közszellemére van szükség. Ezt a közszellemet kell felébresztenünk és ezzel a közszellemmel kell a kormányhatalom teljes latbavetese mellett az országot a maga egészében odaállítani kint küzdő katonáink mellé 7 . Ezt tekintem elsőrendű feladatomnak ós kötelességemnek. Az önzés szelleme, az egyéni érdekek hajhaszása. lehetett valaha még polgári erény is. Ma azonban ezen tul vagyunk. Ma mindent, ami nem a közös célt szolgálja, ami kibúvás a kötelességteljesítés alól. félre kell állítanunk, - ezt kinn vérző katonáink foggal neg is követelhetik. A hazaküldött levél, a hazatérő szabadságos vagy sebesült katona pedig ne hozzon se csüggedést, se defetizmust az itthoniaknak! Ne terjesszen ijedelmet ós pánikot! Nemcsak azért, mert erre souimi ok sincs, hanem azért se, mert ez megszegése a katonai eskünek, gyengítése a belső arcvonalnak s aki ezt teszi, éppen olyan vétkes és bűnös, mint az, aki a hadrakelt katona lelkét ahelyett, hogy_erősítene, mindig hazup híreivel megfertőzi s a csüggedés szellemét önti bele. Itthoniak és ott kint lévők e^yek vagyunk. Nem azokat az időket éljük, amikor bárki is elkerülheti sorsát, amikor ki lehet bújni a kötelességteljesites alól; na szembe kell nézni a reánk kiszabott feladatokkal s aki erre nen önként vállalkozik; az nem magyar, non tisztességes, azt ki kell közösítenünk magunk kösiilj Ez a társadalom feladata, a mél-v tó büntetés pedi g az állanhataloii kötelessége^ S .
