Napi Hírek, 1942. augusztus/2

1942-08-26 [0518]

ZéT B/B 8 A Magyar Távirati Iroda jelenti; ' ^ r

V T ásnád! Nagy András • a képviselőház mai ülésén a következő beszédet mondta: "Egy szó nyil állott a hazán keresztül, egy röpke szóban annyi íájdalom": vitéz Horthy István, az orszáág kormányzóhelyettese megáldozta magát a beosület mezején. Szent István napjának kora reggelén az orosz harctéren mint repülő főhad nagy hősi hulált hc lt, Halálával eljegyezte magát az örökkévalóságnak, de egyben mélységes gyászba boritotta egész nemzetét. Szeretnék szavakat keresni, melyekkel hiven tudjam kifejezni bánatunkat, de nem találok olyanokat, melyek méltóképpen mondják el, mit érzünk, amikcr gondolatban megállunk a néma koporsó mellett, mely az ő összetört testét s a mi összetört reményei; ket, a jövőbe vetett bizakodásunkat, hozzáfűzött, meghiúsult várakozásainkat takar ja. "Emlékezünk: remény ünnepe volt ez", itt a magyar souverain törvényhozás diszcsamókában, még egy esztendeje se, ez év február hava 19.-án, mikor a boldogul tat a nemzet közakarata a kormányzóhely uttesi méltóságra emelte, Mennyi bizakodás ragyogott a jelenlévőit tekintetében, az édesatya szemében, ki mellé .« istenadta támcszét állította segítőtársul a nemzeti akarat, mennyi tiszta lelkesedés lobogott a törvényhozók arcán, mikor az ifjú kornányzóhelyettes égre emelt kézzel, határozott, férfias hangon eskü jót elmondotta. Azzal a tudattal oszlottunk-: szét, hogy jó munkát végeztünk, mert hitünk szerint hosszú évtizedácre előre biztosítottuk az ország ügyeinek nyugodt, biztos menetét, s - amennyire emberi bölcseség "erre képes - elhárítottunk a nemzet útjából minden nagyobb válságot, zava-t, zökkenőt.-'' Sokat vártunk tőle; bizakodással láttuk kezére adva nagy és szent érdekeinket, s bizakodásunk, tiszteletünk, szeretei tünk csak nőtt, mikor az elindulás első lépéseit, egyéniségének első megnyilvánulásait szemlélhettük. És még inkább erősödtek ezek az érzói

sek akkor, mikor - nem törődve azzal, hogy tulajdonképpen más, rendkivüli feladatokra szólította el a nemzet akarata s elhárítva a személyét körülvevő szerető aggódást, - arra az arcvonalra sietett, mely tűzhelyeink biztonságát, országunk létét, Európa jövőjét, a keresztény hitet ás művelődést, a nemesebb erkölcsiséget, 2000 esztendő lelki és szellemi alkotásait, emberi méltósósunkat kell hogy megvédelmezze. Tv/'Auk minüenki tudta, hogy mit jelent ma arra az arcvonalra menni. Tudtuk jól, tudta mindenki rólu, hogy ha egyszer ^beleveti magát abba a szörnyű mérkőzésbe, ezt mint egész ember, teljes odaadással fogja csinálni. Tudtuk jól, tudta mind .nki, hogy ott sem a dolgok könnyabbik végét fogja keresni, hanem egy férfi sziv egész odaadásával, a jó katona tiszta kötelesség érzet év el, magyar lelke önfeláldozó hazaszeretetével fogja azt, amit vállalt, teljesíteni. Tudtuk Jól, hogy száz halál leselkedik reá és mégis a mi hitünk szent könnyelműségével hittük, hogy nemsokára dicsőség koszorúzta homlokkal tér vissza szeretteihez s foglalja el ismét a nemzet akarata által meghatározott helyét, Isten másként határozott. Ugy akarta, hogy bizakodásunk, reményeink, melyekkel hozzá kapcsolódtunk, összeomoljanak, hogy holtan hozzuk haza^ö^t, akinek életéért annyi tiszta imádság áldozati füstje*^ öíiuítVpíí^t cf éta falé. /Folvtatása követke?ik/