Napi Hírek, 1942. június/2
1942-06-29 [0514]
Gu Mn/Mn7 /Hóman Bálint székesfehérvári beszédének II.folyt./ S igy az elismerés voltaképen ennek a széke sf eh ír vári közösségnek egy tagját órte t s én azt jérészben vissza ke 11 hogy hárítsam magára a közösségre, annak választott és hivatott vezetőire, >s s ezek között legelső sorban az én kedves Gsitáry ümil barátomra . /Cl.ienzés és taps,/ - Igen tisztelt kedves barátaim, Székesfehérvár az én életemnek egyik nagy élménye. Ebben a városban, büszke történeti » hagyományeiban es érdemes polgárainak lelkében igen sokat felleltem abbéi, amit egyetemes nemzeti szempontbél valédi értéknek tartok. Megtaláltam a nagy eszmények ás a nemzeti hagyományok tiszteletét, megtaláltam a közösségi érzést és a közérdekű gondolkodást, megtaláltam a korszerű haladás vágyát és - talán a magyar embernek ez a legnehezebb - az önként vállalt fegyelmet is, Székesfehérvár az utolsé tiz esztendőben példaadó szerepet töltött be a nemzet életében, mert hiszen ami itt történt kis keretek között, annak megvalósulása vezethet országszerte is népünk boldogulásához, a nemzet felemelkedéséhez, - Egység és fegyelem, munka és áldozat,, hit és bizalom tudásvágy és erkölcsi erő voltak az irányitói fehérvár városának és népének az elmúlt tiz esztendőben. Ezek kell hogy vezéreljék az egész nemzetet a jövőjéért vívott nagy küzlelmeben. - Mikor közel tiz esztendő előtt először kértem a fehérvári polgárok bizalmát, a napi pártpolitika kicsinyes szampontjain felülemelkedő nemzetpolitika eszméit jöttem el hirdetni a legrégibb magyar városba . A nemzeti egység politikáját hirdettem, mert meg voltam győződve, - aminfchogv ma is meg vagyok győződve T arról, hogy a magyarság jövője attól függ, képes lesz-e minden kicsinyes erdekén, minden egyéni csoport-, osztály., párt-, felekezeti s egyéb szempontokon felülemelkedve egyesíteni összes erkölcsi és anyagi erőit s azokat tudatosan felhasználni. Attól függ a jövő, meg tudja-e találni a magyarság önmaga* és irányító eszményeit, le tudja-e küzdeni az erők kifejtését gátló lelki és Dizslau válságot, érvényt tud-e szerezni a nemzeti életszemlélet gerincét alkotó közösségi gondolatnak, - gbkszor túlijuk emlegetni, hogy a magyarban nincs meg a közösségi érzés, .• hogy a magyar pártoskodó, viszálykodó, ( torzsalkodó, hogy az értelmiség túlságosan egyénieskedő, individuális szellemű, a gazda önző anyagias, az iparost és kereskedőt a nyereségvágy hajtja, a munkást csak az osztályérdek irányítja, Tagadhatatlanul van mindebben némi igazság, hiszen a magyar ősökről már ezer év előtt feljegyezték a velük összeköttet tésben^álló görög császárok, hogy nem szívesen engedelmeskednek főnökeiknek, szabadságszeretők, szeretnek a maguk utján járni, egymástól elkülönülve és szétszéledve élnek. De azt is feljegyezték ugyanezek az idegen államférfiak, hogy ha eljön a közösseget fenyegető veszedelem napja, háború idején habozás nélkül vetik alá magukat vezéreik parancsának, hívem engedelmeskednek, teljesitik a legnagyobb nélkülözések közepette is kötelességeikét harcban, és munkában egyaránt. Parancsszóra nehezen engedelmeskedtek á regi magyarok, de az-önként vállalt fegyelmet v*fttfövetkezetessigroT viseltek, /Folyt. köv,/ •
