Napi Hírek, 1942. június/2
1942-06-18 [0514]
Bimadományozás. 0 Wa/Wa2 § A kormányzó a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbizott magyar királyi iparügyi miniszter előterjesztésere nyugalombahelyezésük alkalmaböi-^etry Odón es Liptai Józseí nyugalmazott postafőfelügyelőknek a magyar királyi postahivatali igazgatói cimet, Gimes-tóm4n nyusalmazottjaQstafelügyelőnek a magyar királyi postafőfelügyelői ci^meT-Am^nyőzTar/Mri/ A szerencsi honvéd zászlóalj búcsúztatása. 0 Wa/Wa2 S z e r e n c s, június 18., • ' , A harctérre mdulö szerencsi honvededtől június 16.-án délután vett bucsut'a város közönsége a laktanya udvarán impozáns és meg- ; ható keretek között. Erre az alkalomra elhozták Kassáról az ezredzászlót . is, amelyre dr. űornides Albertné a szerencsi MANSZ-csoport, Chapo Józsefné* a leány levente-egyesület, -Szegedy Gyuláné a vasutasok, Garay ^sófia a Dolgozó' Lányok Egyesülete és Gesztelyi Tibor a Kat. Legényegylet neveben tűzött diszes zászlószalagot, Szerencs társadalma neveben ar. Sáray Béla főjegyző ezüst kürtöt nyújtott át a honvédeknek bensőséges szavak kíséretében* A távozó honvédekhez vitéz Törs Tibor a kerület országgyűlési képviselője, képviselőházi alelnök intézett búcsúbeszédet. Nekem jutott,a feladat - mondta - hogy bucsut vegyek Dél-Zemplén és Abauj; valamint az Északkeleti Kárpátok erdős bérceineKharetérre induló fiaitól. A búcsúzó szavaim azonban nem az elválás fájdalmában fogantak> hanem a büszkeség örömkönnyétől csillognak. Reátok az a kötelesség hárux, Bajtársak, hogy a magyar katona hősiességével megálljatok a helyeteket a harcmezőn, s méltók Tegyetek dicső elődeitekhez. A hadak utja volt^mindig ez a j£áj, a ti vidéketek: ezen keresztül zudu.lt le a honfoglalás és a tatárjárs, a török hóditás idáig nyúlt fel, 1849-ben erre vonult e 1 az orosz cári se-' reg egy része s a közelben zajlottak le a világháborús kárpáti harcok is. Az őseitek keményen harcoltak, a Ti kötelességetek, hogy ezt az országot ezután ne fenyegethesse veszély. A búcsúzkodás pillanatában mendom, hogy a Bajtársi Szolgálat - a hadbavonultak hozzátartozóinak megsejtése megjelenik mindenütt, ahol csak szükség van rá, s nem csak most teljesiti hivatását, hanem örök időkre fenn fog maradni. Legyen jelszavatok a Legfelsőbb Hadúr parancsa: Istenért, Hazáért! Ezután dr, vitéz Fáy István Zemplén vármegye főispánja mondott búcsúszavakat. Első szent királyunk óta á kezdte a oeszédét a magyar nép mindig a békét kereste, s a sorsának rendelése mégis az volt, hogy az ezeréves történetét harcban kellett tölteni. Ennek a narcos feladatnak a magyar katona férfiasan eleget is tett mindig. A nemzet élete hasonlit egy natalmas váltófutáshoz, ahol az egyik nemzedék-a másiknak adja át a magyarság hivatását ós az ezt szimbolizáló kardot. Mi. az első világháború kiöregedő harcosai s Ti-kezetekbe adjuk át a zászlót és a kardot^ amelyet becsülettel forgattunk. Mert Ti vagytok a nemzet fiatalsága, reménysége. Az itthoniak pedig teljesítsék az'elvonuló honvédek hozzátartozói iránti kötelességüket teljes mértékben. A belső front megingathatatlan legyen, mert enélkul hiábavaló volna e becsületes fiuk hősi áldozata* Ti, Baj társaim, esküt tettetek, hogy az ellenséggel szemben vitézül fogtok küzdeni, mi pedig - a világháború harcosai - a belső frontot tartjuk minden körülmények között. ' n D «í^ \S
