Napi Hírek, 1942. március/1
1942-03-11 [0509]
•0* Ke/Ke 5 Szófia, március 11, /Hagyar Távirati Iroda/ " Nikolai Doncsefí, a Dnyosz irodalmi kritikusa, magyar irók osoportiának közeli szófiai látogatása alkalmából hangsúlyozza, hogy a bolgárok áe magvarok között hosszú idő dta'szívélyes barátság es kol csonos nagyrabecsülés meleg Viszonya áll fenn. Semmi sem tuatta elhomályosítani ezeket az érzelmeket; sőt az eseudnyek csak mindjobban kimélyítették a kót nőp barátságát, amelyet mindig a legteljesebb őszinteség hatott át. Megemlékezik a lap a magyar ós a bolgár nőp 1918 óta közösen elszenvedett megpróbáltatásairól os az igazság győzedelmoskodósóbe vetett közös hitről-. Ezek a megpróbáltatások móg jobban összekapcsolták a két nemzetet, megacélozták harci kedvUket'és lelkileg előkészítették őket a na lejátszódó történelmi eseményekre. Az uj eszmevilág nevében folytatott mai háború felszabadította a magyarokat és a bolgárókat a t szenvedések alól és a jog védelmének arcvonalába állította őket, A faji kötelékektől és a politikai esendnyektől megszentelt bolgár-magyar'barátság a mostani együttmüködósben ujabb hatalmas ösztönzést nyer , hogy a rokonszenv légkörében továbbfejlődjék. A nemrégiben aláirt kulturális egyezmény elősegíti a na? yar ós a bolgár irodalom kölcsönös megismerését, A magyar írók látoga-. . ása első'lépes a kót ország 1 .íróinak személyes órintkezésbelópósóhez. A cikkiré ismerteti azután a széfiába várt magyar írók, nevezetesen Z Zilahy Lajos, Szabé Lőrinc és Myirő József röfciá. életrajzát ós müködesót és annak a kivánságának ad kife j ezést,„hogy ez a személyes találkozás bolgár és magyar irók között szorosabb jövő együttnüködósnok vesse meg alapját, o- Ki/Ki/Mn4 Makó, március 10. Kedden Tótkomlóson az árvízvédelmi miniszteri biztos elnöklésével értekezlet volt, amelyen a tanyavidóket elárasztó nagy víztömegek gyors levezetésének 1 ehetőségeit vitatták meg. Első intézkedéskép a sámson-apátfalvi csatorna hídjait lebont ott ák, no gy igy meggyorsítsák a viz lefolyását. Ezenkívül több helyen az országutak és vasúti töltések átvágásával igyekeztek a felgyülemlett talajvíznek lefolyást biztosítani. Miután a Maros állandóan apad, minden remény megvan arra, hogy egy hót leforgása alatt sikerül a belvizek legnagyobb részét levezetni. /MTI/ — .— _4
