Napi Hírek, 1942. február/1
1942-02-06 [0507]
Gu/Bö- o- £ r o d o-ra o . Az alábbiakban közöljük Bárdossy lásjtló miniszterelnök beszédét, amelyet csütörtökön délután Irden mondott. A beszéd beillesztendő mai öv kiadásunk keretébe. ; Kedves fiatal magyar testvéreimi Legéarek! , A főtisztelendő ur gyönyörű és megr^í szavai után v a jjon mit mondhatnék Nektek? Mit fűzhetnék hozza a Tőle hallett igazságokhoz? Erejük és szépségük lenyűgözve tart mindnyájunkat s mélyen belevésődött, valamennyiünk lelkébe. Tudom, a tietekhe is,, fiatal barátaim. Elsőscrosh a tietekhe -; szivetek friss és termékeny talajába, s igy viszitek majd ma? átokkal haza, a falu. az otthon, a osalád közösségébe, hogy átültessetek estvéreitek, barátaitok, társaitok lelkébe is. Mégis szeretném elmondani Nektek, hogy régóta vártam az alkalmat, hogy eljöjiak ide, közétek. Hogy lássam ős gyönyörködhessek annak a mozgalomnak az eredményében, amely - hala nagyszerű vezetőitek odaadd munkájának - immár hat év éta ad müveit, áldozatkesz > öntudatos fiatal magyarokat a falu népének. „, , , . , Azért is vártam ós kerestem ezt az alkalmat, hogy körötökben megint egyszer a vidék, a falu tiszta levegőjében érezhessem magamat. Olyan jó volt - ha asak rövid időre is - elhagyni a párost, otthagyni az Íróasztalt s megmeríteni lelkünket a falu életében, erejében, művészetében, játékos kedvetekben, elmétek osillogásában. A város szép ós ragyogó, de ez a ragyogás ne csábítson benneteket! Pomnás palotái magasabbak, mint a Ti kedves falusi házaitok. De a magas épületek hosszú árnyékokat vetnek ós ezekben az árnyékokban sokszor ott lappang a rontás ós a bűn. A város forgatagában sok ember él, de sokszavu beszéd ükkel bizony nem mindig azt mondják, ami örömet hoz a léleknek és a A Ti életetek más. $i a föld népe vagytok; a föld magához ölel s ezer szállal köt magához benneteket. Milyen szép élet a tietek! Amikor mindennapi munkátokat végzitek a természet ölén. mindig örök jelképek között jártok, ha alkonyattal hazatértek a hallgató földekről, feletettek a mély, végtelen égen ugyanazok, a csillagok gyulladnak ki, amelyek ctt világítottak apaitok, az ő elődeik s. ezek apáinak és nagyapáinak feje fölött. Kómán ragyognak ezek a csillagok,, de azt hirdetik, hogy van, ami magasabb a mindennapi életnél, ami szentebb fenségesebb és ahova fel-lelvágyódik a lélek^S hazatérőben hányszor haladtok el a temető mellett, amelyben apáitok nyugszahak. Örök jelképek ezek. Az eszmények jelképe, amelyek vezetik és irányítják lépéseiteket, s a mult jelképe, amely apáitok megszentelt porával itt él a földben. A földben, amelyet apáitok kemény karja és dolgos keze tartott meg"magyarnak, virágzónak, termőnek. Európát ma szörnyű vihar rázza. Az európai nemzetek s köztűk a magyarság léte ós sorsa kemény próbát áll. Földünk védelme ma ismét mindnyájunk kötelessége. Ez a védelem áldozatot vár tőlünk. Tőletek is. fiatal barátaim! Egyesektől azt, hogy fegyverrel a kézben, vérük és életűk kockáztatásával küzajók le azt a veszélyt, amely'keletről fenyeget, Másoktól azt, hogv itthon legyenek a munka, a rend, a fegyelem katonái. Ez a két.feladat, ez a két kötelesség kiegészíti egymást. Mert nemosak a fegyver dulásától kell megvédenünk népünket es földünket, hanem attól is. hogy a belső rendet ne zavarja meg semmi. Az egészséges testen még a fegyverrel ütött S9bek is könnyen begyógyulnak, oe « .rend megbomlását már nehezebben lehet kiheverni. /Folytatása következik/ M
