Napi Hírek, 1942. január/2
1942-01-16 [0506]
0 P7 /Tasnádi Nagy indrás berlini el"* dósának folytatása/ - ts bizonyos, hogy már ott, ezer év olőtt a honfoglalás tényében és a vérszerződésben hangot kapott a nagy elv: "Semmit rólunk, nélkülünk*, amely elv azután mint a nemzet önrendelkezési jogénak elve, mint a nemzeti szabadság elve íö!»/5s fonálként húzódik végig nemzeti históriánkon. Benne van a vérszerződésben, a, törzsrendszerben, bölcs királyok rendelkezéseiben és benne van az árpádok korában túlságosan m a gnövekedett kiráM hatalom ellen föllépő nemesek akcióiban csak ugy, mint Bocskai/ István, Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcaiba n. a "Habsburgok elkeni felkelésekben vagy Kossuth Iajos végletekig vitt függetlenségi Küzdelmében. - De banne van ez az elv ás szót kap sürün Corpus Jurisunkban, kilenc évszázad törvényeinek gyűjteményében 1 s, mint ahogy egy nagy zenoi műben ismét és ismét felcsendül annak alaptémája, - Ugyanaz a hang: ragaszkodunk ősi jogainkhoz, szabadsáf ainkhoz, ragaszkodunk hozzá, hogy mindenben meghallgattassunk, hogy az örténjék, amit a nemzet akar. - Csak a hangszerelés más, - néhol megállapodás, ünnepélyes kije Intés, majd Ígéret, másutt a tiltakozás vihara, ismét másutt méltóságteljes felszólalás vagy deklaráció, ahogy azt az idők. viszonyek, a szükség, emberek, fe jede Írnek energia ja vagy puhasága hozza magával. Ü lélek ugyanaz maradt, amit az őshazából hozott magával a nemzet Pusztaszerre . - ftiegfertó erő volt számunkra ez a lélek, tudjuk. De tudjuk azt is, hogy megnyilvánulásának, érvényesülésének túlzásai sokszor Bajt is okoztak. - ÜZ egyesek túlzott szabadsága bomlasztó erő a közösség kárára s ha - különösen válságos időkben - nem volt központi erő, amely ezeknek a túlzásoknak kártékony érvényesülését akadályozza, akkor ezt a nemze tne k ke llett - olykor szómyen - megszenvednie. - á történelem beszél, tanit, iránvit, parancsol, h szabadság és a rend, a közszabadsélg és a Központi hatalom folytonosan megújuló küzdelmét léttuk az elmondottakban hosszú századokon át. amikor e tényezők egészséges egyensúlyban voltak, akkor erősek /oltunk. Sajnos, az egyensúly néha megbillent á éppen akkor veit legnagyobb az egyéni szabadság és le^dsebb a központi hatalom, amikor a legnagyobb erőre, a legfegyelmozetebb összefogásra lett volna szükségünk. - CPykor bizony ez okozott bajt s ví'szélves helyzetbe sodorta az országot. - Mégis m.'g tudtunk állni, mert tudtunk regenerálódni. Nem pusztultunk el, mert nem vénhedtünk meg. ^mi igazi nemzeti érték, azt ne gőriztük s megőrizzük a jövőre is, de nem hunyjuk be szemünket, és nem zárjuk be fülünket a mindenkori ma szükségességei előtt sem. Ragaszkodunk hagyományainkhoz, de tudunk ragujulni is. Nem öregedtünk el, mart Képesek voltunk uj ideákat felvenni es azokat nemzeti lényünkbe, vérrendszerünkbe, a gyökérszálakig felszivni. —
