Napi Hírek, 1941. december/2

1941-12-17 [0504]

TT N/Ho/B4 Berlin, december 17, N A Német Távirati Iroda diplomáciai levelezője irja; A brit hírverés ui kifejezési szabályozást adott ki* Ez pedig igy hangzik: A Távolkeletről jövő hirek rosszak, a Líbiából jövők jok, a szovjet arcvonalról jövők pedig igen jók* Könnyű felismerni azt a törekvést, hogy a britek az északafrikai brit sikerekről és orosz eredményekről szóló állításokkal akarják elvonni a világ közvéleményének figyelmét a Távolkeletről jövő gyászhirekről. Az utolsó német hadi jelent esek már tárgyilagosan megállapították, hogy a támadó hadműveletek a téli hónapokra állásháboruvá változnak. Mint ahogy a sivatagi habom, ugy a keleten folyó háború is különösképpen függ az éghajlati viszonyoktol. A német hadsereg állásokban rendezkedik be, amelyek védelmet nyújtanak számára nemcsak az időjárás viszontagságai, hanem az ellenséges behatások ellen is. Az arcvonalnak az évszak következtében szükséges ez az átszervezése természetesen magával hozza, hogy bizonyos, mélyen az ellenséges területre benyomult támadó ékeket vissza kell vonni. Az ilyfajta arcvonalkiigazitások épugy a hadászat törvényoi alá esnek, mint az emiitett támadó jellegű oblosődések. A német hadvezetés terveit a brit hadvezetéssel és a vörös hadsereg vezetésével ellentétben nem tekintélyi szükségletek diktálják. A vezetést osak az a szempont irányítja, hogy a győzelmet a lehető legkisebb áldozattal vivja ki. Mint Solaan alezredes, az ismert katonai szakértő szerdán a Völkischer Beobachterben megállapítja^ a Szovjetunió ellen folyó német hadjárat három katonai célt követ: 1.7 A bolsevista hadsereg megsemmisítése, 2./ a legfontosabb ipari központok elpusztítása, 3./ azoknak a területeknek biztosítása, amelyekre az európai szárazföldnek szüksége van, hogy a tengerzárat elviselhesse. A négyhónapos háború után ezeket a feladatokat legnagyobbrészt megoldották; az évszak éghailati viszonyai hátráltathatják ennek teljes megvalósítását, de sohasem tehetik kétségessé. Bzzel kapcsolatban még egy negyedik, politikai célt is megnevezhetnénk: a bolsevista államnak, mint nagy és világhatalomnak szétzúzását. Nagyrészt ezt a célt is megvalósítottuk már ugy, ahogyan azt olyan ember, aki a Szovjetunió erejét ismeri, június 22.-én nem is álmodta volna. A Távolkeleten kitört háború azt mutatja, hogy a Szovjetunió, mint világpolitikai tényező, megszűnt. Azt mégsem képzelheti el senki sem, hogy Litvinov Washingtonban kinyilvánítaná a'Szovjetunió érdektelenségét az angolszászoknak Japánnal folyó háborújában, ha a bolsevisták meg elég erősnek éreznék magukat Szibériából kiinduló közbelépésre. A szibériai hadsereg, a Szovjetunió utolsó katonai tartaléka ma^ Nyugatoroszországban van vagy arrafelé tart. Aki a keleti hadszíntér viszonyait meg tudja Ítélni, nem kételkedik abban, hogy a téli szünet után ezeket a szibériai hadosztályokat ugyanaz a sors fogja érni, mint amelyet a német keleti hadsereg az ellenség fő erőinek a Bialisztoknál és Minszknél, Szmolenszknál, Nyugatukrajnában, Gomelnál, Velikije Lukinál, Ki évnél, Brianszknál és VjazmánáJL lefolyt megsemmisítő bekerítő csatákban készített elő. /mi/