Napi Hírek, 1941. november/1

1941-11-04 [0501]

I Té/fln Berlin, november 4./Német Távirati Iroda/ N Katolikus magas egyházi körök érdekes adatokat közölnek, amelyekből kitűnik, hogy nem felelnek meg a tényeknek a szovjetrak a Szovjetunióbanjaefjéve- -állitólagoo egyházi szabadságról hangoztatott állításai. Az október forradalom Oroszországban - modniék ezek az adatok - az egyház és az állam szakadásához vezetét£ és enneK eredményeként az egyházi iavaj^állami tulajdonba mentek át. Az egyházi épületeket elméletileg díjtalanul kultussi célokra engedték át, de'előirták, hogy az épület kezelését az állammal kötött szerződés al apján egy husz hivő bői álló csoportnak kell átvennie. V-Z a csoport az úgynevezett Dvacsatka kötelessége volt az épületek karbantartásáról gondoskodni és fizetni annak biztosítási költségeit. A biztositási költségek az igen magasra értékelt templomok értékének egy százalékát tették ki. A templomok értékének mind magasabbra történt becsülése arra vezetett, heg? a hivők nem tudták fizetni a biztositási dijakat és ezzel lehetővé tettek az államnak, hogy a templomi épületeket profán célokra átvegye, igy például istentelen muzeumok céljaira. -A templomok "törvényes" bezárására mint másik módszert azt alkalmazták, hogy az egészségügyi hatóságok és az épületeket ellenőrz- rendőrség utján nagyszabású javitásokat követeltek. Ha anyagi eszközök hiján a hivők nem tudták elvégeztetni a javit .sokat, akkor a templomot lefoglalták. Más helyen a Dvacsatka tagjai ellen indították eljárást. A törvény azt követelte, hogy a templom igazgatásával megbízott Dvacrotka mindig teljes létszámú legyen. A GPU terrorja u ján azonban könnyen le lehetett mondatni valakit a tagok közül, ez a lemondás pedig ismét okot adott a templom elvételére. A lelkészek a Dvacsatka alkalmazottai voltak és mondhatni semmiféle joguk nem volt. A legújabb időkig a lelkészeknek semmiféle politikai joga sem volt és nem egyszer nem szolgáltatták ki nekik az élelmiszerjegyeket és a ruhajegyeket sem. Leningrádban például a lelkészeknek megtiltották, hogy a varost száz kilóméteres kerületben övaző területen belül lakjanak. Mindegyik templomnak csak egyetlen lelkésze lehetett. Ebben a rendszerben püspököknek, vagy bármilyen egyházfőknek nem volt helyük, mert vallásos célból tilos volt egyesületié vagy szervezetté tömörülni. A lelkészi szemináriumok szintén a betiltott intézmények közé tartoztak. Amidőn néhány évvel ezelőtt Leningarbnn a katolikusok megkíséreltek felállítani egy papneveldét, a tanárokat és a növendékekét letartóztatták és deportálták. Az orthodoxoknak kilátásba .helyezték egy szeminárium megtürósét. de az engedély' y . kiadását olyan feltételekhez kötöttek, hogy ezzel lehetetlenné tették azt, hogy a növendékeket ér» talmi *s erkölcsi téren papokká képeSzék ki. A szovjet alkotmány szavatolja a vallásgyakorlat szabadságát és " a vallásellenes propaganda" szbadságát is. Mint magas egyházi körökben mondják, ezt a szabadságot ugy érteimezték

t hogy a vallásellenes propagandát engedélvezték, de a vallásost nem. Ilivel a vallásoktatást vallásos propagandának tekintették, megtiltották a 18 éven aluli ^ermekek és ifjak vallásos oktatását, "hz a tilatlotn nemerak az iskolára es az egyházi nevelésre, hanem az ott. oni oktatásra is vonatkozott. Ezzel szemben valamennyi iskolágban kötelező tantárgy volt a vallásellenes propaganda. Húsvétkor és karácsenykor ez iskolákban vallásellenes Un épségeket kellett rendezni. Vallásos könyveket