Napi Hírek, 1941. október/1
1941-10-12 [0499]
%% o- Na/Mn P r o . . d o m o : Azalábbiakban a t. Szerkesztőségek rendelkezésire bocsátjuk vi+éz Magasházy László ny. tábornok, országgyűlési képviselő beszédét, amelyet vasárnap a nemzetvédelmi keresat szegedi ünnepségén mondott el. Keretet később adunk. XXX Több mint két évtized viharzott el felettünk, mióta fenkölt lelkű ás gondolkozású Hagvurunkkal, a fővezérrel elhagytam ezt az épületet, hogy repülőgépre szállva a nemzeti hadseregből mi érkezzünk meg elsőknek a vörös Dunántúlra. Megjelent a szegedi sastoll a magyar tenger, a szép Balaton partján, jelezve, hogy sasként magasröptű lesz az eszme is, amelyet mi hoztunk és amely Szeged földjéből sarjadt ki és innen indult el világhódító útjára. Bloször meghóditja a sziveket a DunaTisza medencéjében, majd elemi erŐvol töri át a - csonkaországi határait, száguld orszagról-ors zágra, kitermeli a fasizmust, a nemzetiszocializmust, a falangizmust, felül szuronyok hegyére, befészkeli magát az^ágyuk torkába, harci paripák lábaiba, rémületes! harci kocsik dübörgő serekéibe és napjainkban is győzedelmesen halad az Ural felé,a Volga falé és reszketvr menekülnek előle sötét odúikba az istentagadók, a ha za tag-adók, saját nemzeteiknek, fajuknak meggyalázói. Mi pedig tedeumra gyűltünk ma össze két évtized után ismét ezen a he^en, hogy a Tisza part ián leborulhassunk és megcsókoljuk ezt a televény magyar földet, mely örteltéből termelte ki a keresztény, nemzeti szociális megújulást, hogy itt tűzzük ki először a hősi mellekre azokat a kitüntetéseket, amelyeket a mi vezérünk, legfelsőbb hadurunk büszkén ad a mai napon azoknak a hősöknek, akik a nagy világfolyamainak meginditói, hősei és részben vértanúi voltak. Lelkünk pedig elszáll a mai napon innen az öreg Budavárába a Vezérhez, hogy hirül vigye neki a mi törhetetlen hűségünket és azt a szent fogadalmat, hogy életünkkel és vérünkkel állunk továbbra is a kereszt és haza szolgálatában, szilárd hittel hazánk feltámadásában, imádságos lélekből fakadó reményekkel egy szebb jövőben és lángoló szeretettel fajunk iránt, A kő megindult, szifcLasir repedt, nem halt meg az. ki eltemettetett. Feltámadunk. /MTI/ m»mm