Napi Hírek, 1941. április/1

1941-04-15 [0487]

Szi/M Z e n t a, április 14. /A honvéd propagandaszázad tudó­sitéjától./ Mind több és több utca telik meg .vármüvei és beszállá­sol^sra váró katonákkal. Az ember azt hinné, hogy a kétségek elmultak és' a felzaklatott idegek megnyugodtak. Békességet keresünk minden felénk kö­zeledőben, de a tapasztalaook óvatosságra intenek... Hazajöttünk - azt érezzük. Fiatal életerős katonák vagyunk, sokan közülünk sohasem jártak ezen a földön, mégis olyan ismerősek a házak, a kopott, giares-gödrös járdáfc és az öreg kuriáV a főtéren. Minden annyira magyar és mégis,... Ami itt tör­téniV, az nem ünnepi bevonulás. A város határéban nem feszült büszke, hivogatóan virágos zászló diadal v apu. nem volt lovas bandérium. Az álnokság szelleme több mmt két évtizedig elnyomott itt mindent, ami magyar, ami ősi és örök. A zentai magyarság abból szerzett tudomást a magyar csapatok bevo* nulásáról, hogy kopogtak a géppuskák és a város haárában" az égen villámse­besen repültek át a magyar vadászgépek és felderítek, Egész Zenta egyetlen szomorú és fájdalmas várakozásban forrt össze„ A magyarok, a bennszülött szerbek, a rácok, a németek, aggódó tekintettel lestek az utcákra és vár­ták a pillanatot, araikor kitűzhetik a magyar nemzeti lobogót, amikor fel­harsannak a kürtök és bűntelen, igaz. szabad emberekhez melto módon ünne­pelhetik a felszabadító magyar nemzeti hadsereget, amely Kormányzó Urunk hadparancsának hűen engedelmeskedve Zentán is megjelent. Itt vannak a magyar honvédek, hogy rendé* teremtsenek és véget vessenek a borzalmaknak, megálljt kiáltsanak annak az irgalmatlan és' vérszomjas üldözésnek, halálfálelemnek\ amely amióta a szerb hadsereg vaaa­merre délre elvonult, egyetlen zentai lakost sem hagyott el„ Az üzletek zárva. A zentai városházén diadalmasan lengeti a szél a magyar nemzetiszínű és a horogkeresztes zászlót. A házak fala tele golyónyomokkal, amelyeket nagyrészt a támadó vadászgépek.géppus v ái hagytak ott. A Főtéren megtiltottak minden csoportosulást. Teljes hadiállapot lépett életbe és egyetlen pillanatig sem csukódik be a városhaza kapuja, amelyet jobbról és balról is csőretöltött szuronyos puskáju hon^cok őriznek. A " járőrök állandóan kisérik befelé a tettenárt csentikek és dobrovoljácok csapatait. Kisirt szemű asszonyok, kétségbeesetten jajgató gyermeVek ro­hannak elő a külső városnegyedekből és tanyákról, szakadatlanul hívják se­gítségül a magyar katonákat. A padlásokról, házakból, v eritések mögül, szénakazlak ás csűrök tetejéről szedik össze csaknem egyenként ezeket a ha­lálraszánt orgyilkosokat, akik még most is a lakossóg -3€gf 5 lendítésére áll­nak össze. Húsvét vasárnapján este a F* téren parancskihirdetést tar­tott az egyi^ alakulat, felolvasta^ a napiparancsot, ©ajl végül imára lendül­tek a karok és felhangzott a Hagvar Hiszekegy. Éhben a"szent pillanatban a Főtér Vözepáben láöő abbamaradt templomépület falai közül egy volt szerb finánc belelőtt a katonák soraiba. Imádkoztak és isteni csodának kell te­Vinteni, hogv a halált kereső áolyó nem talált. 5> 5 /Folyt .köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom