Napi Hírek, 1941. február/1

1941-02-14 [0483]

Ba Na/-ía Róna, február 14./í.agyar Távirati Iroda/ Az olasz lapok mai kommentárjai is csak egészen csekély rést vágnak abba a szigorú hivatalos titoktartásba, amellyel Lussolini és Franco találkozásának eredményeit körülveszik. A lapok legnagyobb része a földközi-tengeri olaöz-spanyol sorsközösségről, valamint a fasiszta é . a falangista forradalom eszmei azonosságának szentel cikket, ugyanakkor pedig hangsúlyozzák az olasz lapok, hogy a bordigherai találkozó eredményéi az események további során fognak majd Kitűnni. Valamivel messzebb megy a Tele gráf o vezércikke, amely hangsúlyozza, a bordigherai találkozás élő cáfolata mindazoknak a híreknek, amelyek -Spanyolország magatartásával kapcsolatban elterjedtek. Londonban például azt állítottak, hogy Franco és Sarano Suner, akik mar a lfgJ25 uton voltak a spanyol oeavatkozas felé, az északafrikai angol sikerek lattára takaródét fújtak. A bordigherai találkozó most megmutatta, hogy Spanyolország magatartásában semminő változás nem következett be. Lándamallett veszélyes volna a találkozó tényéből túlzott következtetéseket levonni, tény ;ónt lehet azonban loszö 'czni. hogy Spanyolország politikája a tengelyba-.al .wakkai vlo potenciális együttműködésen nyugszik cs többé vagy kevosobe •idő-oirtfcan tova..01 kellemetlen roglepetáseket tartó 'at London számára. T«

X Az olasz lapok kienelik a bordi"borai találkozás Magyarországi visszhangját is, A Stanpa budapesti tudositőja szerint a magyar fővárosban igen nagy érdeklőd st keltett In-.tsolini és •••ranco_találkozása, Nagy feltűnést keltett Budapesten az a körülmény is, hogy /ranco tábornok olaszországi látogatása után lá ogatást tett 1 éta in tábornagynál, Budapesten remélik, hbgv ez a látogatás ne-könnyiti majd a vichyi kormány helyzetének tisztázását. Gh BS/LR Bukarest, február 14. /Magyar Távirati Iroda/ A péntek reggeli lapok közlik azt az emlékiratot, amelyet több légionárius szenátor intézett Antonescuhoz s amelyben elmondá

ak, milyen kísérleteket tettek arra, hogy lehetővé tegyék Antonescu és ona-Sima között az együttműködést a forradalom elkerülésére. Elmondják, mennyire engedékeny veit Antonescu és mennyire hajthatatlan Sima, akit különben nem is tudtak megtalálni és akivel csak Zavoianu ezredesen, a volt bukaresti prof akt ue«n. keresztül tudtak tárgyalni. Antonescu haj-^ landó lett volna újra tiszta légionista kormányt alaki tani a komolyabb ?s érettebb legitnista elemekből. Sima azonban nem volt hajlandó tárgyalni. . hanem ultimátumszerűén megküldte az általa kivánt kormány listáját, amelynek élén maga szerepelt mint miniszterelnök, .'jlzt Antonescu természetesen nem fogadhatta el s maguk a szenátorok is elfogadhatatlannak tartották Sima követeléseit. Ezután már hiábavalónak is láttak minden bákitési kisérletet.