Napi Hírek, 1941. február/1
1941-02-01 [0483]
o Vv/Vv /Teleki nyilatkozat I. folytatás./ Biztositanunk kell, hogy a nemzetiségek kultúrájukét szabadon fejleszthessék, külön nemzetiségű jellegüket - modern szóval: népségüket megőrizhessék és ápolhassak, de gondoskodnunk kell arrcl is, hogy ez egyetértésben és kölcsönösségben történjék és ne szembenállás formájában a különböző nemzetiségek között. Nem akarunk, aminthogy nem is lehet: senkit akarata és érzése ellenére magyarrá tenni vagy magyarnak feltüntetni, de épp ezért azt sem engedhetjük meg. hogy bárkit akarata és magyar érzése ellenére más nemzetiséghez számítsanak, avagy éppen lelki pressziéval oda kényszerítsenek. I magyar áV am semmikeoen sem tűrheti, hogy az ország népének nemzetiségi összetétele folytan nálunk oly gyakori kevert nemzetiségű családok és együttélő küoönböző nemzetiségi csoportok életébe - akár hivatalos részről, akár agitáció utján széthúzást és egyenetlenséget vigyenek. Ezért a nemzetiségi kérdés kezeléséből ki kell kapcsolnunk az államsovinisztákat és az egyes nemzetiségek szélsőséges agitátorait, a vadul lelkes ''se lát, se hall" embereket és az üzletemberfajtát, akinek "ebből élek" a jelszava. - Ezeken az alapelveken épül a magyar kormányok nemzetiségi iskolapolitikája. Már az 1868. évi népiskolai törvény elrendelte, hegy "minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike." Más törvényeink pedig gondoskodtak a magyar államnyelv kötelező oktatásáról valamennyi hazai népiskolában, tekintet nélkül azok tanitási nyelvére. Hasonló szellemben gondoskodotta magyar kormány a világháború után a csonkaországban megmaradt s a visszacsatolt területekkel nagyobb számban visszatért nemzetiségek gyermekeinek népiskolai oktatásáról. Az 1923. évi 4800.sz.rendelet alapián három különböző iskolatípus létesült, amelyekben a gyermekek egészben vagy részben anyanyelvükön részesültek oktatásban. Az 1935. évi 11.000.sz.rendelet ezek' helyébe egységes rendszerű vegyesnyelvü iskolát állított, hol az oktatásban egyenlő 'aránybon érvényesült az anyanyelv és a magyar nyelv. _ Az élet azonban rácáfolt erre az uniformis szabályozásra* Bebizonyult, hogy nem lehet tökéletesen azonos szabályokat felállítani, amelyek a különböző nemzetiségekre vagy a nemzetiségek teljesen különböző kevertségü összes csoportjpitra': egyaránt alkalmazhatók volnának. A helyi viszonyokhoz képest a szülők Kívánságára sokhelyt vissza kellett térni a gyermekek anyanyelvén tanitó iskolára, másutt a magvar környezetben élo kisebb nemzetiségi szórványok részére a magyar tannyelvű iskolába kellett ^evezetni tantárgyként az anyanyelvet". - Az uj kormányrendelet is az ősi hagyományok szellemében és a gyakorlati élet követelménveinek figyelembevételével készült. Gondoskodik arról, hogy nemzetiségi vidéken és mindenütt, ahol kellő számú nem magyar anyanyelvű tanköteles van. a nyelvi kisebbségekhez tartozó szülők f yermekeiket minden befolyásolástól és korlátozástól menten, szabad elatározásuk szerint járathassák anyanyelvükön tanitó iskolába. Az oktatás ilyképen általában a gyermek anyanyelvén fog történni. - Természetszerűleg továbbra is fennmarad az a korábbi rendelkezés, hogy ahol kellő szamu gyermek szülei kívánják, ezejaiek a # magyar tannyelvű iskolában is külön tantárgyként kell tanítani anyanyelvüket s módot ad a rendelet arra is, hogy a' szülők határozott kívánságárai a tanítás továbbra is két nyelven történjék éti, ahol ezt az érdekeltek gyakorlati okokból kívánatosnak és szükségesnek látják. /Folyt,köv./
