Napi Hírek, 1941. február/1
1941-02-04 [0483]
o-tfa-H/MJ §L Nemze*i Casino vasárnap tartotta ezévi Széchenyi emlákvaosorájá* a kaszinó helyiségeiben. Az emlékvacsorán jelen volt vitéz nagybányai Hor*hy Miklós, Magyarország kormányzaja is. A Széchenyi emlékvacsoran mintegy 200-an ve**ek rész*- ot* voltak többek közö 4 *:József királyi herceg, gróf Teleki Pál miniszterelnök, gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház elnöke, ^asnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, Uray Is*ván, a kabine+iroda főnöke, Erdmannsdorf budapesti német követ, Montgomery budapes f i amerikai követ, Muguirft budapesti spanyol követ, T ,Ver*h Henrik, a honvédvezérkar főnöke, gróf Bethlen István ny. miniszterelnök, gróf Mikes János, Ravasz László püspökök, Jekel falussy zjoltán, gróf Zichy János, báró Perányi Zsigmond belső titkos tanácsosok, bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, gróf Nemes János, a kaszinó elnöke, Baranyai Lipót, gróf Bánffy Miklós, herceg Fes*e*ics György, Herczeg Ferenc, Kory «ndrás, herceg Montenuovo Nándor, báH Láng Boldizsár, báró Prónay György, Purgly Emil, Putnoky Móric, Rőder Vilmos, gróf Széchenyi Viktor, báró Vay László, Waiko Lajos, Wekerle Sándor titkos tanácsosok, báró Wlassics Gyula államtitkár, Hor+hy Is*ván, a M'V elnöke, "rgróf Pallavicini György, Rapaich Richárd és még sokan társadalmi életünk előkelőségei közül. Az emlékbeszáde* a Széchenyi serleggil kezében báró Jósika János mond*a. A beszéd igy hangzik: FfiM-LTóSÍGTJ KOEMéJ&YZó UR! KIR.'.LYI FENSÉG! URAIM' xiuszonkét évig némaságra voltunk itelve és mos*, hogy hála Is*ennek visszatértünk,köszönetet mondok a Casino vezetőségének, hogy szerény személyemen keresztül alkalmat adót 4- nekünk,erdélyieknek,a~legnagyobD Magyar emlékének hódolhatni. "Erdély nem tud Magyarország és Magyarország nem tud -jróely nélkül élni" - ezt mondta Széchenyi István bará*jának,Wesselényi Miklósnak az Unió megvalósítása után. •JZ a két kivált egyéniség, a magyarorszígi Széchenyi és az erdélyi Wesselényi kiegészi*e*te egymás* es összefogott egv szebb és íobb Magvarország kiépi+áse árdekében.Az " barátságukban és együt*müködésükb'-n *aléljuk meg szimbólumát és példáját a visszacsatolás utáni uj^'áápités feladatainak. Széchenyi mindiárt ismeretségük kezdetén megérezte Wesselényiben az önzetlen, lángol^ hazaszeretete* atszugsresztiv erct~és az évszázados viszontagságokban kitermelt erdélyi szellemisege*, ^s ezért ir*a be naplójába, hogy nemcsak ió barátra, hanem megér*ő segítőtársra *alált, akinek szellemi v ápesságei* felhasználhatja ^erveinek megvalósításánál. Erre az erdélyi szellemiségre Magyarországnak mindig szüksége volt ás szüksége lesz. Viszont az elmúl* Huszonkét év ala*t mi érez*ük leg jobban, hogy mennyi szenvedést és megaláz*a*ás* jelen*e* + Erdélynek rabságban, Magyarországtól elszakadva, élni. .JZ ide alá** csodála 4 *al"és bémula**al tekintettünk a trianoni Magyarországra. Arra az országra, amelv vesz*e** háború, forradalmak és megszállás után, megcsonkitya, minden éle*lehe*5ségtől megfosztva, ellenségektői körülvéve, nem pusztult el, nem ese** kétségbe, hanem * - nagy *anit^mesterünk, Széchenyi példáját követve - azonnal nekilátó** a? építőmunkának ás a csonkaország már az első évtizedben olyan felvirágzásnak indult, amely a külföld bámulatát is kiérdemelte ás ezáltal megértő barátokra is szer* tudott tenni. Ilyen megpróbálta*ásoka* csak a magyar fai vitalitása tudo*t ki állani, MZ adot* nekünk is, rabságban szenvedőknek, erő* a kitartásra, állandóan éreztük anyaországunk növekedő erejét, áldozatkész támogatását.Sohasem iöttünk ide hiába és mindig azzal a meggyőződéssel távoztunk, hogy van aki bajainkat megér**, van aki gondunkat viselje. Tudjuk, hogy itten so-szor azért nélkülöztek, hogy nekünk juttassanak. Ez soha el nem muló hálával tölti el szivünké*./Folyt. köv./
