Napi Hírek, 1941. január/1
1941-01-06 [0481]
D/Ln o- Munkács, január 6. Hétfőn, Vízkereszt napján ülte meg a varos az 1939 január 6-iki cseh orvtámadás hősies visszaverésének második évfordulóját. A házakat gyászlobogók és gyaszfátyolos nemzeti szinü zászlók diszitették az elesett hősök iránt való kegyeletes emlékezés jeléül. Délelőtt a templomokban ünnepi istentiszteleteket tartottak, melyeken a honvédség, csendőrség, rendőrség, a polgári hatóságok képviselői, a Rongyos Gárda, a vasutasok, postások, nemzetőrök és tűzoltók küldöttségei, valamint a polgárság köréből igen sokan vettek részt. A január 6-iki támadás emlékére a Latorca-hidfőn elhelyezett hősi emléktáblánál lélekemelő ünnepség folyt le. A virággal feldiszitett emléktábla mellett fáklyák égtek. Az emléktábla mellé felsorakozott a honvédség diszszázada, a rendőrség diszszakasaa, a Rongy06 Gárda, a január 6-i harcokban kitüntetettek, a leventék, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vasutasok, tűzoltók és a tűzharcosok csapata. Az ünnepségen megjelent Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa is, tov íbbá Béchy Szabolcs, Bereg varmegye főispánja, Horváth Dezső vármegyei főjegyző, Munkács város vezetősége élén dr. Sngelbrecht István polgármesterről, valamint a hivatalok, testületük, intézmények vozotui'' éskiküldöttei.iAz ünnepség vitéz Szűcs Iván tábornok megérkezésével kezd&iétfc A levente zenekar a magyar Hiszekegyet játszotta, majd '^Vozáry Aladár országgyűlési képviselő tartotta meg ünnepi beszédét. - A mai ünnep a gyász és dicsőség linnopo - hangoztatta beszédében. Nemzetünk nagy tetteiben dicsőségben és gyászban annyira gazdag történelmében is egészon külön lap Munkács, amelyet a magyarok Istene azzal áldott meg, hogy közvetlen a honfoglalástól kezdve egy-egy korszakalkotó esemény kapcsán újra és újra magára terelje az ország, sőt az egész világ figyelmét. 3z történt legutóbb, 1939 január 6-án is. - Két évvel ezelőtt - mondotta Vozáry Aladár - ugyanebben az órában röpitette szét a Magyar Vádié a gálád cseh orvt^mad.is hirét és később azt, hogy a magyar hősiesség ujia csodát müveit s a maroknyi védósereg feltartóztatta és elűzte az orvtámadókat. Munkács életidegei el voltak vágva. A környező hegyeden csehek tanyáztak s a g~ros életének minden mozzanat .t megfigyelhették. Mi mégsem tartottunk támadástól. Tudtuk, hogy uj szomszédaink sokkal inkább a hullarablás és az ingyenszerzés, mintsem a harcp 4 . A cseh azonban most is cseh maradt, s nem tudott orót venni a lelkén, hogy ellentálljon az orvtámadás lehetőségének,amelyet a maroknyi helyőrséggel rendelkező, sőt egyenesen védtclonül álló Munkács kinálva kínált. fKM^> - 1939 január 6-ának kora hajnalán, amikor a téli sötétséget még a sűrű köd is növelte ;'A dicső !, cseh hadsereg válogatott osztagai ár yukkal, páncélkocsikkal s gépfegyverekkel Munkács elővárosán, Oroszvégen keresztül megtámadták a várost. A drogistasegédekből és kőműves legényekből szervezett vezérkar tudományából természetesen csak egy orvtámadóra telhetőt*.iA csehek husz évet töltöttek itt, de azért még nem ismerték eléggé a magyart. Szert várt rájuk most is olyan nagy csalódás. Helyőrség csakugyan nem igen volt Munkácson. Do volt néhány rongyos gárdista, „r . Szek a i s támadás zajara felriadtak s revolvort ragadva vakmerő/rettenthetetlen hősökként, mint akiket nem is anya szült, rohantak neki a páncélkocsiknak, a gépfegyver tüzének s egy-két polgárral, vasutassal.postással és nemzetőrrel megtol" 1 ''-'tott*k>. az egész támadást. /Folyt.kov./
