Napi Hírek, 1940. december/2

1940-12-24 [0480]

o Bl/Dé P o z s o n jelentik: A pozsonyi Uj Hirek és a pozsonyi Esti Újság karácsonyi száma közli Esterházy János gróf szlovákiai magyar képviselő Karácsonyi ciküét. A cikk néhány bevezető mondat után a következőket mondja: A Szlovákiában élő msgyarságTepp ugy/mint e. nagy magyar nemzetnek minden egyes tegjá"7két kincset őriz szivében és lelkében és ez a rcát kincs: magyarsága és keresztény mivolta. Az évszázadok folyamán annyira egybeforrt a magyar nemzeti öntudat a keresztény világnézettel, hogy azt elválasztani szinte lehetetlen. A magyar nemzet legnagyobb fiai egyaránt voltak magyarok ás keresztények. Egyetlen egy marad and* történelmi emlékünk nincs, amelynek alkotója ne kérte volna Isten segitságát munkája sikeréhez. Azt hiszem, egyetlen mai nemzet történelmében sem találunk annyi viszontagságot, mint éppen a magyaréban. De ahányszor az ország és a nemzet a teljes romlás szálán állt és pogány kezek már meg aKarták húzni a lélekharangot fölette, mindig beállott olyan fordulat, amely megóvta a pusztulástól és újra felvirágoztatta. Ez a fordulat nem egyedül a magyar faj szivósságánaK ás genialitásának tulajdonitható, hanem annak, hogy a vezetők és felelős szerepet betöltő egyének hűek maradtak őseik hagyományához. Magyarságuk mellett Istenbe vetett rendithetetlen hit ük adott nekik erőt, tudást ós kitartást, hogy nemzetük hajóját kivezessék a szirtek közül. De nem is kell a távoli mull&a mennünk példáért. A világháború befejeztével a békediktátumot után a megcsonkított, megalázott és Kirabolt Magyarországot már a végső pusztulás fenyegette, és amikor a magyar nemzet teste ezer sebből vérezve, rregfosztva jóformán minden ellenálló képess égtől/halálra Ítélten vergődött, a nagybeteg nemzet testét 1919 tavaszán végkép hatalmiba akarta Keriteni a sátán a kommunizmus formájában. Nem volt nehéz tért hóditania ennek az eszmének a teljesen kifosztott és lerongyolt nemzet elkeseredett fiai között. De mi történt? Egy maroknyi magyar, ki egy től-egyi« kere sz tény nemzeti alapon állt, kibont egy hófehér zászlót Szegeden és átjön a Dunántúlra, bevonul Budapestre. Eltűnnek a vörös zászlók, hogy helyt adjanak a nemzetiszínű lobogónak ,amelynek lengése biztosítja a Keresztény templomokban a zavartalan istentisztelet lefolytatását és amely a kétségbeesett, sokat szenvedett magyar nemzetet megnyugtatja, tetterőre serkenti s megkezdődik az ország második újjászületése, ujjáépitése keresztény, nemzeti alapon. Sok lemondás, nagy nehézségek közepette öntudatos munka folyik. Amilyen könnyű rombolni, olyan nehéz ápiteni! Azt az országot, nemzetet és társadalmat, amelyet bűnös kezek percek ala^tt romboltak szét, nehéz lépésről-lépésre újra felépíteni ás amellett megerősíteni mindazt, ami alapja kell hogy legyen a második és boldog magyar ezredévnek. A munkának néha nincs sok látszata, ezért akadnak kishitűek, akik azt hiszik, hogy már nincs kivezető ut, de a nemzet élén tősgyökeres magyarok állanak, akik egyformán biznak Isten végtelen jóságáte n és a magyar nemzet elhivatottságában. Elkövetkezik minden magyarnak ünnepi éve, amitcor első szent királyunknak, Szent Istvánnak jubileumát üljük nEg. Minden keresztény magyar fokozott áhitattaljfordul az Úristenhez, hogy a Trianonte n ás versailles-böfi esett sérelmeket tegye úóvé. - kedves magyar tsstváreiml - folytatja Esterházy János gróf -, amikor mafegy pillanatra talán elfelejtve a mindennap bánatát és buját — a karácsonyfa melegitő fényében álltok, egyet Kérek tőletek: Nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünKet ne tévesszük szem elől egy pillanatig sem. /Folyt, KÖV./