Napi Hírek, 1940. december/1
1940-12-13 [0479]
^J_J — ..... . • u " ' \S r ' Zs/Zs /H4man Bálint berlini el"adásának . ITT, folytatása./ A magyar nép a középkorban felszívta magéba az országban elszórt szláv diasporaicat, a honfoglaláskor csatlíkozó és"később betelepedett rokonnépeket s több kisebb nyugati telepes csoportot is. A határvidék itt talált szlovákjainak és később jött ruténjeinek, romániainak népisége azonban érintetlenül fennmaradt. Az erdélyi és szepesi németek, valamint a székelyek és kunok nagyobb közösségeinek s a német és francia telepesek szabad községeinek pedig á magyar ki rá Ívok népi önkormányzatuk biztosításával ás kiváltások adományozásával adtak módot, hogy magyar földön továbbra is saját életformaik közt éljenek. kzek a középkori kisebb nemzetisági csoportok nem akadályozták volna,a magyar ethnikai egység kialakulását, mert a magyarságnak mindennek el]#SHtf*dönto és fölényes számbeli túlsúlya volt az országban. A török időkben szenvedett vérveszteségek azonban végleg meggátolták az egvséges néprajzi kép kialakulását. A határvidék nemzetiségei beljebb nyomulták az országba s a kipusztult magyarság helyébe telepedve, még annak megmaradt szórványait is magukba olvasztották. Az Aflöld és a Dunántúl gyorsan szaporodó és gyarap;dó magyar népe, valamint a baranyai, bácskai, bánáti részekre telepitett nagyobb német kolóniák az utolsó két" században magukbaszivtákn a közéjük ékelődött nemzeti** sági szórványokat, de még sokkalta nagyobb asszimiláló ereje volt magyarral és némettel szemben egyaránt a felvidéki szlovák és keleti román tömegnek, igen sok magyar és német család kényszerült a szlovákok és románok nvelvét"megtanulni* néhány nemzedék alatt népiségüket is elvesztették. A szlovákság keletre nyomulásával és a románság északra hatolásával igy alakult ki a Kárpátmedence mai tarka néprajzi képe. A Kárpátmed-ncének ez az ethnikai arculata, különböző fajta népelemeinek földrajti egybefonódása teszi lehetetlenné a népi elv oly következetes és szigorú alkalmazását ezen ? területen, mint más ethnikailag egységes országokban. A különböző népcsoportoknak kétségkívül minden joguk megvan a maguk nepiségének továbbélésére, nyelvük és életformáik használatához, szoká saik gy p korlásahoz, műveltségük fejlesztéséhez s az államigazgatásban és a gazdasági életben számbeli súlyukhoz és művelődési értékükhöz márt érvényesüléshez. Ezt a jogukat a földrajzi helyzete, történeti múltja, számbeli többsége folytán vezetésre hivatott magyarság sohasem vonta kétségbe s az államnak, is kötelessége azt tiszteletben* tartani. A nagy népközösségekben elszórt kis idegen szigetek felszívódása természetes törtéheti folyamat, ha nem alsóbbrendű vagy bomlasztó faiu elemek olvadnak az államalkotó népbe. Ily áthasonulásra minden nép történetében, magyar földön is sok példát találunk, nemcsak a magyarság javára, hanem kárára is. Az erőszakos asszimiláció azonban tör ténetietlen törekvés. Ha a liberális korszak romantikus nacionalistái hittek bertne, a történet ismerőiének és az államférfinek tudnia, a maga népiségáre büszke népnek éreznie kell, hogy az erőszakos asszimiláció megkísérlése már önmagában is ellenhatást vált ki s inkább megerősíti, semmint gyengíti a nemzetiségek népi öntudatát. Az itt vázolt történeti szempontokon épül" korszerű magyar nemzetiségi politik a egyenes örököse a nemzett királyok^politikaiának. Alkalmazá savai a magyar kormányzat az udvar elhibázott nemzetiségi politikájának útjáról a régi magyar ösvényre tér vissza. Hasonlóképen régi magyar nyomokon jar, amidőn államfenntartó képességei, központi elhelyezkedése, történeti múltja és európai hivatása alapján továbbra is a magyarságnak követeli a vezetőszerepet a Kárpátmedencében, hol ezeréve él szoros kapcsolatban és sorsközösségben nagy nyugati szomszédaival, hiven teljesítve európai hivatását. /Folyt.köv./