Napi Hírek, 1940. november/1
1940-11-15 [0477]
o Vv/Vv § Dohánytermelésünk az irányitólt gazdálkodás tükrében. A * magyarországi dohánytermelésnél már 90 év:, óta az irányitott gazdálkodás elvei érvénvesülnek. A dohánytermelésnél ugyanis a jövedék határozza meg a termelés keretét, a termelt dohány fajtáját, sőt árát is. A dohánytermelés irányítása, vagyis annak a mindenkori tényleges kereslethez, illetőleg szükséglethez való alkalmazása azonban nehezebb feladat, mint más terményeknél. A dohánynak, mint kifejezetten élvezeti cikknek fogyasztása az általános gazdasági helyzet szoros függvénye, a fogyasztás terén tehát rövid időn belül nagy eltérések mutatkozhatnak. A fogyasztók izlése is változik, a világháború után például a pipadohány és sziverfogyasztás jelentékenyen csökkent, a cigaretta fogyasztás viszont emelkedett. A dohánytermelést ehhez alkalmazni nehéz, nemcsak ezért, mert a dohánytermeléshez más célra alig használható költséges berunázásrk szükségesek, hanem azért is, mert más eljárást igényel a cigaretta és mást a pipadohány gyártására alkalmas anyag termelése és kezelése. A dohánytermelés irányításánál a dohányjövedék mindig arra törekedett, hogy a dohánytermelést jövedelmezővé tegye, vagyis a termelési költségeken felül még megfelelő hasznot is biztosítson a dohánytermelőknek, olyat, amely helyes arányban áll más mezőgazdasági terményeknél elérhető haszonnal. Ennek megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a dohány egyike a legtöbb munkát igénylő növényeknek, mert míg pl. egy kat.hold tengeri megmunkálásához 20-2<s, egy kat.hold dohány műveléséhez 110-130 munkanapra van szükség. A dohány magasabb ára tehát a termelésnél foglalkoztatott részes munkás szcciális helyzetét javítja. Az egyes mezőgazdasági termények árának, a munkabéreknek és az általános termelési költségeknek alakulását a dohányjövedék állandóan figyelemmel kisérte és amikar ezek terén eltolódás állott be, az arányt helyreállítani iparkodott.Ez volt az oka annak, hogy a pénzügyminiszter a beváltási áras az 1934.. évtől kezdődőleg minden évben emelte. Az áremelés eleinte az egyes jobban használható dohányfajtáknál és a fajtákon belül is az értékesebb világos dohányoknál magasabb, a barna dohányoknál pedig alacsonyabb volt. A d>$ány minőségi javítását is célzó utolsó áremelés az 1939óévben történt, amikor a pénzügyminiszter a.nagylevelű dohányoknál 15. az értékesebb kerti és Virginia dohánynál 20 %-os áremelést engedélyezett* A háborús viszonyok következtében a dohány termelési költsége jelentősen emelkedett, A termelők emiatt azt panaszolták, hogy a dohánytermelés veszteséges- A pénzügyminiszter a termelési költségek, de főként a munkabérek nagyobb arányú emelésére való tekintettel, az 1940. évi termelési dohányok beváltási árát 30 jfe-kal emelte fel. Ez az áremelés valamennyi dohányfajtánál és osztálynál egyenlőmérvü. Ezenkívül ebben az évben a dohánytermeléssel járó munkát végző kertészek és kistermelők előnyösebb helyzetbe kerülnek, mert a pénzügyminiszter az áremelésen felül még a csomózásnál munkamegtakarítással járó könnyítést is adott. A múltban ugyanis a dohányleveleket kisimítva kellett becsomózni.Már a mult évben is megvolt,az a kedvezmény, hogy egyes dohányfajtánál a leveleket gyűrötten, vagyis ugy, ahogy azok a szántó zsinóron voltak, csomózhattak le a termelők, ^rre a gépi fermentálás bevezetése nyújtott módot. Ez a kodvezménv ez évben a gépi fermentálás kiterjesztése frlytán nagyobb merteku, ugy, hogy az anyaország dohánytermelésének kb.egy harmadát lehet simitatlanul csomózni