Napi Hírek, 1940. október/1
1940-10-15 [0475]
A szerkesztésért ícle.ÖB: WÜ-ILL— ilBÉ'IH P iflÉllll 1 ' HTÉI'l'fcWII ^ll n Hí 1 tT Kiadótalajáonoa: Zimmer Ferenc főszerkesztő BS^^^^BHT °* WSk ^ I Magyar Távirati Iroda rt. A kiadásért f elclSs: Budapest, VIII, Sándor-utca 5—7. szám Házser Zoltán mWmh «H«a ,,!!7»7,% J Telefon: 145-510 AOIHCi TÉtÉOitAPHiQUE MCWGPCI/t^WCftW/CHg/ TElEORAPHEH-KOBBg/POWPgWg^-BUStCAU• (SPÍÍXSPa Minden jog fcnntartd/dval • Kéziratnak tekintendő • Házi < /x>krzororitár'<3 s G5íG5© ^kiadás 1940. október 15. fáéra $£"perc. Gu/Ve ? r o d o m o . Az alábbiakban közöljük Teleki Pál r*c6t miniszterelnöknek a 3Z ááí ' es az EFE gyűlésén mondott'első öcszédét, amely a mai 35. kiadásunkban közölt tudósításba illesztendő bele. — Huszonkét év óta ezzel az imával kezdik összejöveteleiket azok a fiuk és leányok, akik a Királyhágón uulról, a mondvacsinált határokon túlról és messze a Hargita lejtőiről jöttek ide t hogy szellemiségüket magyarul fejlesszék, magyarul képezzék tovább.-lultak az^évek... évjárat évjáratot követett, ilinden évben volt egy ünnepünk: karácsony ünnepe, melyen ott állt egy fenyő s mindenki az erdélyi fenyvesekre és a Hargitára gondolt, /i.•c." jegyzés: Teleki Pál gróf mint tanárelnök huszonkét"éven át minden szerre estéi a 3Z;?H5 karácsonyi ünnepén töltött./ iizalmuk ongem tisztelt meg az első évtől kezdve,hogy mint egyetemi tanár és erdélyi tostvér én legyek a tanár elnök. /Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps../ — űrről a huszonkét évi működésről számolunk most 'or és adjuk boldogan a visszatért erdélyiek kezébe azt a csekélységet, amit ez alatt az ido alatt végeztünk. Kicsiny csoport voltunk előbb,"'moly lassankint nőtt. Később a fiuk és lányok is felnőttekké, az egyetemi koron~tulvalókka váltak és igy keletkezett a SZ^FHü? tagjaiöól egy férfie&yes'filet: az """rdélyi férfiak 'gyesülete, egyike a sok erdélyi egyesületnek, amely testvéri szerotoctol és cgyűútmunkálkodásban dolgozik és dolgozott velünk Jrdélyért, az erdélyi gondolatért. -A kiindulás azonban az ifjúságé volt. Több mint husz éve élünk igy együtt óbbon a közösségben azzal az imával t amelyét Csanády György mondott most el, amelyet o irt, amely mindnyájunk lelkéből való és husz esztendő után mindnyájunké egyformán,, akik ozt a huss esztendőt átéltük. A székely himnusz is köztünk és közülünk valótól kclctkezott~s amióta emlékszem, ezzel kezdtük karácsonyi ünnepünket, azzal szállt lelkünk tul á hegyeken, a fenyvesekhez, Sgyszorü volt az egyesületben az " élet, egyszerű a karácsony, az ajándékok még egyszerűbbek, de a lelkekben folyton ugyanaz a tüz égett, s ezt átadták nemzedékről nemzedékre. Gyarapodtunk fokról-fokra és dolgoztunk s sokan azok. akik itt mint fiatal fiuk kezdték, előharcosai lettek az erdélyi gondolatnak; nemcsak a gondolatnak, de az Erdélyért való komoly munkának is. irodalmilag, tudományosan, vagy azokon a helyeken, ahová az élet őket állitotta. - Nekem, nöküknek, aki et c - Sckem jutott £.« akik kiáJJfcbátok a szenvedéseket, akikért imádkoztunk, akikre gondoltunk és akikot boldogan ölelünk ma szivünkhöz, átadjam azt. amit ez alatt az idő alatt épitetiáink. Nem volt mindig ilyen nagy ez a terem, sokáig sokkal szerényebb volt, csak később jutottunk ilyen helyre. De azt, amit épitettünk, arról most beszámolunk és folytatjuk a munkát együttesen azokért, akik ma még nincsenek itt. — I.iŐst Chipán barátom, aki az utolsó éveknek főtitkára, ügyvezető alelnöke, fogja elmondani, mint erre leghivatottabb, a huszonkét év történetét, azt a beszámolót, amellyel tartozunk, amelynek elmondására huszonkét évig vártunk. Beméltük azt a boldog órát, amikor azt mondhatjuk, hogy ez most már csak beszámoló.
