Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-15 [0473]

Magyarország Főméltóságu Kormányzóiának vasárnapi kolozsvári bevonulása és díszszemléje nemcsak 5"dély fővárosának s nemcsak a hazatért országrésznek, hanem az egész nemzetnek az ünnepe volt. A megnövekedett határok között valamennyi templomban megszólaltak a harangok és zengő ércszavuk a hála, az öröm, a reménység és a büszkeség hangját hirdette. Ami huszonegy éven keresztül csak távoli reménységnek, álomnak, vagy csodavárásnak tetszett, valósággá vált. Horthy Miklós bevonulí. Mátyás király városába és a magyar Honvédség olyan ragyogó díszszemlén mutatta meg erejét, felkészültségét és mindenre képes lendületét, amilyet nem látott a kincses város Mátyás fekete serege óta. Kolozsvár városa szerdától,a felszabadulás napjától kezdve szakadatlanul készült a vasárnapra. Mintha egyetlen ünnepi óra lett volna ez az öt napé külsőségekben, magyar ruházatban, nemzetiszínű kokárdákban és belül a lelkek mélyén a szivek legtitkosabb érzéseiben, a lélek rejtett húrjain. Még a két évtizedes gyötrelmek nyomai is elhalványodtak ezekben a napokban. Mindenki azt hozta, amije volt. Ezért az egy napért érdemes volt szenvedni. A felejthetetlenül szépséges ünnepi nap kissé borongósan virradt Kolozsvárra. Az einberek aggódva néztek a" felhős égboltra. De a felhők senkit sem tartottak vissza és már kora hajnalban megindult az emberáradat a Mátyás király-térre, meg a bevonulási útvonalra, a „esselényiut tele s megkezdődött a csapatok felvonulása is. . Tölgyfalombbal díszített rohamsisakos katonák a legkülönbözőbb fegyvernemekből masíroztak a kijelölt helyekre. Itt is ott is nagy csoportosulás támadt. Kolozsvár csillogó szemmel nézte a nagyszerűen felszerelt hadsereget, a napbarnított arcú magyar honvédeket. A románok állandóan azt híresztelték, hogy a magyar hadsereg teljesen felszereletlen^ a katonák rongyosak, éhesek és csontvázzá aszott gebék vonszolják a néhány ágyút. Kolozsváron és mindenütt, ahol a magyar honvédség a bevonulás során áthaladt, már mindenütt meggyőződtek arról, hogy mindez hazugság volt. Ismét jólesett látni azoknak is. akik szerda óta naponta megcsodálták, hogy milyen remek a magyar honvédhadsereg, hogy milyen nagyszerűen felszerelt, milyen pompás, hogy milyen félelmetesek a tankok es milyen imponálóak a nehéz ágyuk. Magyarország kormányzójának érkezését program szerint fél 11 órakor vártak, kilenc órátcl azonban mar mozdulni sem lehetett a hatalmas Mátyás-téren. A roppant embertömeg örömteljes várakozása szinte elektromos feszültséggel töltötte meg az egész légkört. Szűnni nem akaró éljenzésben és tapsorkánban robbant ki ez a lelkesedés, amikor a kormány tagjai megérkeztek az ünnepségre. A miniszterelnök egyszerű fekete magyar, ruhában jelent meg az ünnepségen. A díszpáholy mögötti lelátó helyeit akkor már teljesen megtöltöttek a fővárosból érkezett előkelőségek, meg a kolozsváriak. Az országos közhivatalok vezetői, az országgyűlés tagjai s természetesen a honvédség vezetői is úgyszólván teljes számban megjelentek, hogy közvetlen részesei legyenek az örömünnepnek. Zsúfolásig tömve voltak a házak erkélyei és még a háztetőkön is kiszedték a cserepeket, hogy nézőhelyet találjanak. Tiz órakor már a legmagasabb fokra hágott a boldog várakozás izgalma.. Egynegyed 11 óra után a Wesselényi-utca felől egetverő éljenzés jeleztea kormányzó ur érkezését. (-^MJ^Á