Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-15 [0473]

o In /A kormányzó beszéde, 1. folyt,/ De fátyolt akarunk bori tani ezekre a szomorú emlé­kekre, Ennek a felszabadult földnek a szenvedése véget ért, talán valami jó is marad utána. Hiszen tudjuk, hogy a túlságos jólét, a semmittevés, a teljes gondtalanság puhit és zülleszt testileg ­lelkileg. Az elnyomás, a szenvedés és a küzdelem viszont megedzi az embert, növeli ellentálló erejét és ébrentartja benne a haza­szeretetet. HiszeV hogy felszabadult véreink, akik ezeken a boldog napokon ujjongva szórták virágaikat bevonuló katonáink elé, ilyen megerősödött, megacélosodott testtel és lélekkel térnek meg annak a hazának a keblére, amelynek hü fiai voltak a legsúlyosabb időkben is. Hogy a visszatérés a lángbaborult Európa közepén végnélkül történhe­tett meg - ezért most is és itt is hálás szivvel mondok újból köszö­netet két hatalmas barátunknak: Németországnak és Olaszországnak. Egy szomorú korszaka a magyar történelemnek lezáru­lóban van. Kövessék az ünneplést a munka hétköznapjai. Mindenki vegye ki részét a munkából, a nem magyar anyanyelvűek szintén, mert aki kifogásra nem ad okot, az boldogulhat nálunk is. Velük szemben a meg­békélés szelleme és a jó bánásmód fog érvényesülni, mert ugyanezt a sorsot várjuk a határokon tul maradt testvéreink részére is. Amit Ígérünk,megtartjuk, mert a mi fajunk uri felfogása nem engedi, hogy valaha is letérjünk az igazság egyenes útjáról. Gondolatban ma itt van minden magyar. Őszinte^ mélyen átérzett szeretettel gondolánk azokra a testvéreinkre, akik most nem tértek vissza az ősi honba. Kérem őket, tartsanak ki és folytassák békés munkájukat., Sorsuk felett őrködünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom