Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-14 [0473]
O-D/HO Boldogan fogadta Székelyudvarhely a magyar honvédeket Kapok éta virágosán járják a honvédek a Székelyföld kanyargós útjait. Szeptember 12-én, Mária nevenapján a kora reggeli °rákban indultel a gépesített dandár a ^Székelyföld gyönyörű fővárosából Marosvásárhelyről, melynek népe határtalan lelkesedéssel, szeretettel, forró öleléssel fogadta a magyar honvédeket, melynek népe kitörölhetetlenül rögződött be minden magyar katona lelkébe, a Kükülő mellett elterülő ősi Székelyudvarhely felé. A román csapatok kivonulása után a székelyfalvak népe még a najnali órákban pillanatok alatt virágfüzérekkel övezett díszkapukat emelt, s az ősz legszebb virágaiból font... koszorúba foglalta á kormányzó ^arcképét. Sóimén kerülhetett elő ennyi rengeteg arckép és ennyi magyar zászló, mert még a legkisebb házon i s/leng eti a szél a minden magyarnakmolyan drága háromszínű lobogót, ott/ A gépesített dandárrobogó.' dübörgő, zakatoló kocsijai gyorsan haladnak az uton dombnak fel, dombnak le. Nyárádszeredán uj virág kerül minden bocskai sisak és acélsisak mellé. A terepjárók, a tankok, az ágyuk, a málhakocsik oldalán, elején és hátulján uj űae virágcsokrok ékeskednek. A székely lányok virágai ezek, a magyar testvérek, a 'magyar honvédek számára, akiket mindezidelg olyan türelmetlenül vártak. Az ut két oldalán sorakozott fel a székely község népe. Szorosan a harckocsi köré tömörültek, ugy hogy csak lassan haladhatnak a magyar csapatok az ujjongó, éljenző tömeg" között. Rángatják, simogatják a honvédek kezét. Ha egy pillanatra megáll a csapat, ölelnek,csókolnak akit csak érnek. A székely legények mindenütt"azt kiáltozzák: Drága,magyar testvérek! Most már mi is Horthy Miklós katonái vagyunk! kiáltják ütemesen a honvédek felé, átveszik a magyar katonák nótáját. Már összejárunk, de még mindig száll felénk a székely legények diadalittas katonanótája: fíorth Miklós katonája vagyok, legszebb katonája! A dombok "al ián "me"gtapifrszékely községeket bearanyozzák az áldott • nap sugarai. ,* .... f *-':* Mindenütt virággal köszöntik a magyar honvédeket. Szovátán a diszkapu körül, a székelység mámoros lelkesedéssel határtai ah szeretettel fogadta a bevonuló honvédcsapatokat, ezt a lelkesedést, ezt a határtalan szeretet tollal betüvek kifejezni nem lehet. A románok is szívesen látogattak el ebbe a régi magyar fürdőbe, amelynek egyik parkjában érintetlenül áll Mária román királyné ülő bronzszobra. A román királyné gyakran járt ebbe a fürdőbe, hogy idecsalogassa a román előkelőségeket, akik nagyszámban fel is keresték a fürdőhelyet, de Szov^ta mégis magyar maradt. Parajáén széké?y legényekből*álló fúvószenekar harsogta az Erdélyi indulót, amikor a magyar C3apat éle a diszkapuhoz ért, ¥At éjjel gyakorolták, de olyan jól tudják, mintha már évek óta ismerték volna. " A" lakosság apraja-nagyja "ott tolongott a.vharckocsik oldalán. Minden szem könnyes volt., Az öröm könnyei, mint drága gyöngyszemek peregtek végig a honvédek poros arcán és ruháján, amikor azf a '. öregek és"fiatalok odaszorították forró arcukat a honvéiek arcához s ráborultak'"a honvédek mellére. Gyümölccsel, kaláccsal, borral kínálgatták a honvédeket s kosarakkal szórták a gyümölcsöt a harckocsik elé. A"távozó magyar csapatok után hosszú ideig hangzott a kiáltás: Hozzátok vissza a többi' testvéreinket! A dombok hajlatában egy-egy fehérfolt csillan fel; a sóhegyek mutogatják" kincsüket. Páráiddal inból gyarapodik az ország sókincse. A bányák' most el hagyottak, a hozzájuK tartozó epületeket a románok lerombolták, de rövidesen újra kezdődik itt a munka sóhégyek környékén. /Folytatjuk /
