Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-11 [0473]

o- SzíAn Daróc, 1940. szeptember 10. Kalotaszeg, a Kárpátmedence magyar életterének ez^a gyönyörű virágoskertje, amelynek népviselete talán a legszebb az egész világon, most leírhatatlan boldogsággal Unneplia várva várt felsza­badi tó nonvédeket. . " - • - Bánffy-' hunysdoií, a kalotaszegi központ nagy helyiségében másodnapja szól a zene, Leányok és asszonyok ünneplő ruhájukban pompáznak a nagy fő­téren és az utcákon. Az üzleteket napok óta nem nyitották ki a magyar kereskedők, a mezőre senki sem ment ki dolgozni, a műhelyekben nem in­dult meg a munka s a cséplőgép is mozdulatlanul áll a megkezdett ga­bonaasztag mellett. A'honvédség virágesős bevonulása után 24 óra telt el s az örömujjongásnak se vége, se hossza. Még nem dolgozunk, mondja az egyik rendkívül értelmes gazda. Annyi gyötrelmet éltünk át, haddünne­peljük meg a felszabadulást. Es ebben az ünneplésben,szomorú sóhajok szállnak az égre: Lépten-nyomon és minden pillanatban könnyező arco­kat látunk, főhászos ajkaikról sirva hangzik el a megemlékezés azok­ról a közeli falvakról, amelyek az uj határokon kívül rekedtek, hogy,a jó Isten segítse vissza * a valkói^monostori, tordaszentlászlói esa többi testvéreinket. H'gy kis csoport gépelt irásos kérvényt muto­gat, amelyben az elszakadt falvak visszaszerzését kérik. Elbeszélik, nogy milyen nagy a sirás és zokogás nap mint nap azokban a szerencsét­len falvakban, amelyek nem kerültek vissza hozzánk. Az embernek a szive facsarodik el ettől a látványtól. á^rás* *• Megtudjuk, hogy Hury Andrásnak, a turnuszeverini tár­gyalás magyar vezetőjének ősei Magyargyerőmonostor'jól, tehát kalota­szegi faluból származnak s ez a község román uralom alatt maradt. Hory András nagyapjának ott van a sírja a templom mellett, amely a legszebb magyar műemlékek egyike. Jákófalvaiak vették körül tegnap. Raevogó ruhába öltözött pártás leányok és kemény férfiak. Szemük vörösre dagadt a sírástól. Azt mondja a oirő: Uram, ha Istent ismer, adjon jó tanácsot. Itt vagyunk az egész falu, gyerekek, öregek mind. Nem tudjuk, mi lesz, de ha meghalunk, sem me­gyünk haza, amig otthon magyar világ nem lesz. Ennek a kalotaszegi fa­lunak a házsora majdhogy össze nem épült Dán^sfaluval, amely az uj ha­táron belül esett. Nincs sehol utja, osak Bánffyhunyad felé. Mögötte nagy havasok, úttalan és meredek szakadékos hegyek. Kisebb-nagyobb mér­tékben hasonló a helyzete a többi kirekedt kalotaszegi magyar falunak is. Ma találkoztam egy jákófalvai csoportt';I. A bíró meg­ölelt. Ma mi vagyunk a legboldogabbak. Mennyit imádkoztunk s az Ur meg­segített. Nyitva a templom, megyünk hálát adni. Közölték velük, hogy a határki jelölésnél megmentettek a katasztrófától őket. A templom előtt a székelykapus parókiánál haszárhad­nagyi rgyenruhában megjelenik Hory András, összesúgnak az emberek és pilxanatok raulva népies küldöttség áll körülötte és kérte, amit kérhe­tett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom