Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-10 [0473]

RF Cs Bé os, szeptember 10. n- A Donan-Sender keddon este magyar adásábair "a "Belvederei pgfeita híres történelmi nevezetességűaranytermóhől méltatta a két belvederei döntés jelentőségót. A bemondó; aki erdélyi magyar ember, a következőket mondott*,; h. ü'ührer ós a Duce euuen a teremben, ahonnan mosx önökhöz szólok, már kétszer szolgáltatott igazságot Magyarországnak. Ez a második igazságszolgáltatás hozta vissza Erdély jelentős részét és a Székelyföldet 3 A belvederei döntéssel ősi területek vonultak be ismét a vérrel ós karddal vivőtt magyar történelembe. B-vonult előbb a Felvidék, majd Erdély és a Székelyföld, A másudik belvederei döntés Magyarország területé* csaknem 161.000 négyzetkilométerre, lakosainak számát pedig 15 millióra növelte. Ebből a belvederei tereriből szólok most Önökhöz kedves hallgatóira. Ebből a teremből, amelyben Ribbentrop és Ciano gróf, a tengelyhatalmak külügyminiszterei meghozták . döntésüket. Ribbentrop, a Führer hűséges,kitartó ós nagy koncepciójú munkatársa most már másod Ízben Ítélkezett,s igazságos Ítélete a magyar nép javára vált. & bemondó ezután röviden ismertette a történelmű jelentőségű döntőbírósági ülés lefolyását s idézett annak jegyzőkönyvéből, majd igy folytatta: Belvedere falai között hevesebben dobog a magyar sztv, megnedvesedik a magyar szem s remegni kezd a magyar ajak. Ez a pompás palota ugyanis a mi számunkra nemcsak az épitő. művészet . ^remeke, hanem templom, az igazs'.g temploma. Halkati lépjünk a kerek márványasztalhoz, amelynek sikján a nagyobb Magyarország megszületett.. . A tündérkastóly rengeteg szépsége most szürkén összefolyik a szemünk előtt. Lukas von Hildobrand, Carlo Carlini^ Pellegrinl remekművei mögött mi most a Székelyföldet látjuk, Nagyvárad. , Kolozsvár, Székely udvarhely, Kapui liivnak bennünket szeretettel. Kincses Kolozsvár minden kincse ismét a magyaroké. "Isten áldd meg a magyart I" zengenek a székely havasok. Én is a te áldott öledből indultam el a világot járni, Erdély, szent szülőföldem. Még nem csókolhattam meg visszatért szülőföldemet, de addig is, amig ezt megtehetem, a történelmi pixlarítok néma inárvány tanúját simogatom: a belvederei aranyterem márványasztalát, s millió és millió magyar testvérem nevében mondom ki a szót: köszönöm. Köszönjük a Székelyföldet, köszönjük a mai közvetités színhelyének a pompás Belvederének, de különösen nagy barátainknak: a német nép Führerjének és az olasz nép Ducejának, alcik/ősi területcinket adták vissza, hanem a szobb jövőbe vetett hitünket és / nemcsak /TToivt.fat/'.sa következik/ bizalmunkat is,.