Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-09 [0473]
o- Bl/If/Ve /Nagydemeteri tudósítás 1 folytatása./ A románok azzal ijesztgették az idevaló katonákat, hogv a magyarok kivégzik őket." Némi félelemmel pillantott a fegyverekre, dé* felderült az arca, amikor a konyhákhoz vezették és étellel kínálták meg. Az első katonaszökevényt tömegesen követik társaik. Már megszokott képpé vált. hogy a falu elejére a férfiak, végére az asszonyok gyülekeznek. A férfiak a magyar katonákat, az asszonyok a román csapatokkal eltünedező hozzátartozóikat várják. Pnslop, Csépán után Nagydemeter következett, az első szász falu a Kárpátok fele vezető utunkon. Itt teljes parádéval folyt le a_katonák fogadtatása. A szászok őszinte szeretettel fogódták a magyar fiukat, a ládák fiókjaibői előkerültek a régi magyar katonai kitüntetések. ^Emlich Mihály tanitó két Signum Laudis és ket ezüst vitézségi érem tulajdonosa sirva mondotta: - Azt hittem, többé nem tehetem fel a mellemre. A felesegemnek meghagytam, hogyha meghalok, tegye a koporsómra a kitüntetéseimet. Csend követi szavait. A szászok megtalálták önmagukat, magyarok akarnak lenni, testvérei azoknak, akikot a múltban ellenségnek képzeltek. c ' > o- Áf/Ve Nagydemeter, szeptember 8. . '. iA magyar katonák léptei alatt dübörög az ősi magyar erdélyi föld. Magyar bakák bakancsai dobbanásától visszhangoznak a máramarosi hegyek és mindenütt lelkes ellenzéssel, virággal, diadalkapukkal fogadjak a magyar honvédcsapatokat. A lakosság nemzetiségre való tekintet nélkül leiszabaditókként üdvözli a t magyar katonákat - ' - « , „ " Pelsőyisó községben például valósággal román szavalokorus fogadta a magyarokat, virággal, *sze treaszkával" és a falu magyarságának tomboló lelkesedésében résztvett a gőrögkátolikus lelkész vezetésevei a román lakosság is. ..... . 'Kovássy gyógyszerész és Bercs János vezetésével magyar küldöttség fogadta a bevonuló csapatokat, igaz magyaros vendégszeretettel. Utánuk felsorakozott a románok piros-fehér-zöld kokárdát viselő csoportja is. .„.,„ - Huszonegy évig szenvedtünk "román testvéreinktől" mondotta vezetőjük - s különösen az utóbbi három hét csaknem kibírhatatlan volt. Örülünk, uram, hogy itt vagytok, hogy megadta nekünk az Isten hogy visszajöttetek, üdja Isten, hogy mindig ígv legyen. . , Az elvonuló román csapatok összeszedték az összes loI ^vittek minden mozgathatót, sok helyen még csak vetőmag sem maradt. A lakosság saját élelmezéséről is csak alig tud gondoskodni, s icv na*v szerencse, hogy a. katonák ellátásáról a végeláthatatlan éleImiszeroszlopok példásan gondoskodnak. A csapatokra az északi és keleti részeken különösen nagy feladatok vártak, egyes gyalogos csapatoknak helyenkint 50-60 kilométert kellett megtenniük. Emellett az utak meglehetősen rossz állapotban vannak mert a románok - mintha csak érezték volna, hosv uralmuk pünkösdi Jaralyság - az utakat sohasem javították.
