Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-08 [0473]

Régi katonakorom jut eszembe, hogy az Erdélyt megszálló honvédcsapatokkal együtt nyelem a nehéz szatmári port. Izek a derék katonák nem ismernek faradságot. Tűrik a tikkasztó hőséget, ^incs előttük me-'oldhatatlan. Mint a nyulak nyitott szemmel alusznak, ha *an néhány perc ráérő idejük. A por vastagon üli meg arcukat, de ők dalolnak, Annakidején egy .. ' ': bánatos dalamu katonanóta tanultam az öreg huszároktól és amikor a gyalogrukkolóra hazamentünk a kaszárnyába, ezt énekeltük a legszívesebben, A nóta arról szólt, hogy a kapitány ur, ha felül a lovára, négyesével megy a huszár utána. Ez eddig egészen természetesen hangzik, de azután következik a magyar lélek megnyilatkozása: Jaj de szépen szól a katonabanda Édesanyám,na hallana de sirna^ Sn ebből a nótából mindig a magyar katona büszkeségét hallottam kicsendülni, a magyar katonöntüdatot, amely félembernek tartja azt, aki nem" volt katona, méltósággal viseli a mundért és amig azt hordja szinte lenézi a szegény civilt. A magyar anyák büszkeséget hallottam dalomban akik örömkönnyes szemekkel nézik a katonazenekar pattogó indulóinak hangja mellett menetelő fiaikat és kiáltják világgu: -Lám az én fiam is ott lépdel,virággal a sapkája mellett a sorban az ismeretlen katonasors felé, "^z jutott az eszembe most is, amikor végignéztem, magam is végigcsináltam az erdélyi megszállás egyik szakaszát^ Gyenge a tollam megírni azt a lelkesedést, amiv 1 a felvirágzott honvédeket fogadták az erdélyi magyarok, ök meg állták a lelkes ünngplést, ugy ahogyan ez a magyar honvédhez illik, I'Iaphosszatt tartott a,n tízás. Hullott "a virág a katonák lába elé. Bevitték a hölgyek a portól fekete fiukat a legszebb szobákba . ello-ttnk őket minden jóval, dédelgették őket: hogynü lennének büszték, hogyne simának a magyar anyák, amikor arra gondolnak. ' .. milyen diadalutat járnak fiaik Erdély föld jón. így lesz ez végig, amíg el nem érik a magyar fiuk a nekünk kijelölt uj határt. Sirhatnak a magyar anyák, hullhatnak az örömkönnyek, ilyen utat nem minden nemzedék fiai járnak. Tudják az otthoni anyák, nogy fiaikat hosszú fárasztó útjukon ölelő szülői karok várjákyaz erdélyi magyar aszszonyok, mint a saját fiaikat fogadják a Magyar Alföld és a dunántúli lankák fiait. Szóljon a ::éta, ne pihenjenek egy pillanatra sem a honvédajkak, lássák a visszatért magyarok . milyen dalos kedvvel,boldogan sietnek a trianoni csonkaország gyermekei erdélyi testvéreik elé, y

^pen huszárok mennek el az ablakom előtt. Csattognak a pat.;k szól az induló és én könnyes szemmel nézek utánuk

t nézem, ahogy hull rajuk az utca mindkét oldaláról a rengeteg virág. Mar csak a felszálló-port latom, de még sokáig hallom nótájukat: "Édesanyám, ha hallana de sirna,*," • AI>C7Ár.ns í PVÍITÍB