Napi Hírek, 1940. augusztus/2

1940-08-31 [0472]

HT küm Köv.o- E/B Berlin, augusztus 31./Magyar Távirati Iroda/ N , Valamennyi lap vezércikkben foglal állást a bécsi döntőbírósági ítélet dolgában. Minden cikk hangsúlyozza, hogy ezzel a döntőbírósági Ítélettel Anglia végleg kiszorul Európa délkeletéről. A Völkischer Beobachter vezércikke a többi között a következőket mondja: Románia é_s Magyarország kérték ezt a döntőbíráskodást és (.fenn

tartás nélkül ''azt; oi is fogadták. A tengelyhatalmak, noha döntő harcban állnak saiat életjogukért, ennek a felkérésnek európai kötélosségérzetük tudatában eleget tettek és ezzel az og-Cjz világ előtt megmutatták, milyen üdvösen érvényesül hatalmi súlyuk Európa uj rendezésének szolgálatában. Ekként nézve a dolgot, a becsi döntőbírósági itélot históriai esemény, amelynek jolcntősége messze túlmegy a helyi alkalmon. A cikk azután a bolgár-román tárgyalásokról szól, ' majd igy folytatja: Másként állnak a dolgok a keleti kárpáti térségben, amelyet Románia 1918-19-ben Magyarországtól elszakított es amelynek birtokát neki az'1920.-i trianoni béko biztosította, Akkoriban a régi Magyarország 102.000 négyzetkilométernyi területe jutott Romániának. -Erdélyen kívül az ehhez északon csatlakozó Máramaros-tőrület is,valamint az öttől nyugatra lévő övezet, ' ,Szatmar, _ Nagyvárad és *rad városokkal, hozza a keicti Bánság Tomcsváml és Rcsiával. Kétségtelen, hogy Romániára határainak ilvotén kiszélesítésével olyan felelőssegek háramlottak, amelyek [crojéjr. Románia' m határain olyan szomszédok éltek, akik'nom voltak hajlandók az 1919/20.-1 véletlenül támadt rendezést elismerni. Romániának sohasem lett volna elóg erojc, hogy ellenfeleinok zárt sorokban történő fellépésével ' szemben helytálljon,"miértis mog kellett barátkoznia azzal a gondolattal, hogy adott pillanatban revízióra kerül sor. Elsősorban a kis-ontöntőben és annak védnökében, Franciaországban korosott "hátvédet. pvvam^wqM/ Most a döntőbírósági itélot a Magyarországhoz való torttlotcsatoláslf amennyire célszerű határmegvonással összeegyeztethető volt, néprajzi olvok szerint rendezte. Ez a rendezés azonban nem csupán a helyi viszonyok szerint Ítélendő meg, hanem mindenekelőtt európai szempontból, amelyek Németország mint jövőbe mutató, átfogó ujjarendozos hordozója szánára előtérben állottak. Olyan kivezető utat kellett találni, amely lehetővé teszi a békés megoldást és kizárja a legközelebbről érdekeltek nyílt viszályát. Németország mindenkor attól a szándéktól „ is vezéreltetto magát, hogy"Délkeleten nemcsak a nyugalom és munka békéjét biztosítsa, hanem sokat, amit 1919/20 elrontott, a lehetős ég szerint jóvat egyen es ezzel a tartósságát is biztosítsa annak a, kiegyezésnek, amely ezeket az országokat a bizonytalanság- nyomasztó* állapotából kimenti. &ér>. Az osseni NntienrJzoitung vezéreik-ben arja: Egeszén világos, hogy sem a nemzetiszocialista Németország, sem a fassiszta Olaszország nem engedhette, hogy az egyik vagy a másik érdekeltnek oktalansága megzavarja a délkolotcurópai megbékélési munkát. Ariikor tehát szembetűnővé vált, hogy a turnu-severini többször megkísérelt tárgyalások nem vezethetnek eredmonyre^ Németország és Olaszország elhatározta, hogy a külügyminiszterek ujabb os3zcjövetelével a válságot okozó kérdéseket - ezúttal végleg és minden időkre - tisztázza. /Folytatása következik/