Napi Hírek, 1940. június/2
1940-06-18 [0468]
X íf/íf/fa Genf, június 18,/Stefani/ A követKező részletek váltak ismeretessl az ellenségeskedések megszüntetésére irányuld francia kérést megelőző körülményekről, .'.mikor meggyőződtek arról, hogy Olaszország hamarosan beavatkozik a háború- • ba., Lebrun naladéktalánul Parisba hivatta Lavalt, hogy ui kormányt alakitson. Laval jelölését azonban Reynaud-megtorpedózta, fíeynaud meg magát a köztársasági elnököt is megfenyegette. Weygand maga is az azonnali bofe hivo volt, sőt addig ment, hogy hajbakapott Sden -angol hadügyminiszterrel, amjkor kevéssel Paris eleste előtt megtartották a legutolsó szovetségesközti értekezletet. Az incidens Eden magatartása miatt történt. Éden hangoztatta, hegy Anglia igen hatékonyan sogiti Frnnciaországot és ugyanakkor bírálgatta, hogy Franciaország túlságosan gyönge ellenállást tanúsít. Reynaud mégogyszer felülkerekedett a béke hivői fölött, dc ettől a pillanattól kezdtoe Lebrun, Pétain és '.Veygand kezdte sejteni, hogy Franciaország az angol önzés áldozatává válik. Fenteken,amikor a francia kormány átköltözött Toursba, Lebrun fogadta Yaleri apostoli nunciustj aki kihallgatást kért tőle, kérve, hogy hagyják abba a francia állampolgárok kivégzését, amelyeket a Mandel belügyminiszter rundéit el azzal az ürüggyel, hogy kiküszöbölik az ötödik hadoszlopot, amely valójában nem is volt. A nunciust Lequerica spanyol nagykövet is elkísérte. Lequerica utasítást kapott Franco tábornoktól, hogy állion Pétain tábornagy rendelkezésére, aki a spanyol caudillo rokonszövét élvezi, arra az esetre, ha szükségessé válik az érintkezés helyreállítása Németországgal os Olaszországgal. A Reynaud felfogása feletti nézeteltérések mindinkább kiviláglottak. Időközben a katonai helyzet tovább bonyolódott a maga végzetes utján. A miniszteri tanácskozások Londonban később pedig Bordeauxban szüntelenül folytak, hogy meghozzák a "súlyos döntéseket,^, amelyeket Lebrun, Pétain és Weygand akartai-:. Lebrun és Pétain már szombaton este kérte az apostoli nunciust "és a spanyol nagykövetet, hogy jöjjenek Bordeauxba. Ekkor a szándék már nyilvánvalóvá vált: kapcsolatodat igyekeztek koresni Németországgal; ez ép&n abban a pillanatban történt, amikor Anglia kénytelen volt kár-' tyáját kiterít.oni. Valóban Reynaud bejelentette, hogy Churcíiilltól üzenetet kapott. A vasárnap délelőtt összeült minisztertanács tudomásul vette Churchill üzenetét, amelyben Churchill ahelyett, hogy hadosztályok és csapatok küldésit jelentette volna be, egészen egyszerűen azt indítványozta Franciaországnak, nogy alakulion át angol dominiümmá nemcsak de facto, hanem de jure is. Ilyen kérés hallatára valamennyi miniszter felháborodott, Lebrun azonnal j fcKftia& te lemondásra kényszeritetto Reynaud miniszterelnököt. Weygand tábornok megparancsolta, hogy tartóztassák le Roynaud-t. Az, hogy ez nem történt meg, ''annak köszönhető, Lebrun attól félt, hogy mindez forradalmat idézhetne elő Franciaországban. Ettől kozdve Reynaud menekülésre fogta a dolgot, gépkocsin elhagyta Franciaországot és Spanyolországon keresztül Lisszabonba ment, majd repülőgépem Amerikába repült. Közvo-tlonüf ezután az államtanács jóváhagyta azt a kérést, hogy az ellenségeskedéseket szüntessék be. Jelentették továbbá,^.'IeyganeL helyébe miniszterelnökhelyettessé azért nevezték ki Chautemps-t, mert Weygand nem találta helyesnek, hogy Franciaország katonai bukásának lapjain nem tüntették fol azoknak a politikusoknak a neveit, akik valóban felelősek voltak a bukásért, ügy látszik, hogy a bukást megpecsételő okiratokat épen Chautomps hulyettos ainisztorclnükncíc kell aláírnia.AíTI/