Napi Hírek, 1940. június/1

1940-06-04 [0467]

Q Áf/P/Ln /Angol alsóház, Churchill beszédének 1, folytaiba/ Lipót király fegyverletételéről szólva Churchill ki­jelentette: Még egy ujabb csapásnak el kellett jönnie, amely könnyen vég­legessé válhatott volna. Ha ez az uralkodó és kormánya nem keresett volna menedéket a semlegességben, amely végzetesnek bizonyult, a francia és an­gol hadsereg már kezdetben megmenthette volna nemcsak Belgiumot, hanem talán Lengyelországot is. A belga hadsereg közel félmillió fő volt és ez a hadsereg tartotta nyitva a tenger felé vezető egyetlen visszavonulási utunkat. , A belga király minden tanácskozás., a legkisebb értesítés- és minisztereinek minden megkérdezése nélkül saját elhatáro­zásából letétette a fegyvert hadseregével és ennek következtében egész szárnyunk védtelen maradt. A belga hadsereg fegyverletétele arra kény­szeritette az angolokat, hogy a legrövidebb időn belül gondoskodjanak a tenger felé vezető több mint 30 mérföldes szárnynak a fedezetéről. Szinte lehetetlennek látszott, hogy nagyobb számú szövetséges csapat el tudja érni ilyen körülmények között a tengerpartot. Churchill elmondotta ezután, hogy a németek milyen elszánt szívóssággal támadták a szövetséges haderőket. Amikor a szövetsé­gesek visszavonultak Dunkerquebe, az ellenséges repülőgépek egymást kö­vető hullámokban szakadatlan támadásokat intéztek és e támadásokban néha­több mint száz repülőgép vett részt. Négy-öt napon át ádáz csata tombolt. Azonban a németek minden erőlködése hiábavaló volt. Az alsóház töb bizbcn éljenzésben, tört ki, amikor a miniszterelnök méltatta a hajóhad és a légihaderő óriási erőfeszítéseit a haj óraszállási műveletek alatt. A kiszabadításnak valóságos csodájával állunk szemben - mondotta - , amelyet bátorsággal, szívóssággal, tökéle­tes fegyelemmel,-leleményességgel, ügyességgel és törhetetlen hűséggel valósitöt tak meg, A visszavonuló francia és angol csapatok visszavetet­ték az ellenséget és olyan kemény csapásokat mertek rá, hogy nem merte komolyan megzavarni az elvonulást. A légi haderő minden egyes elvesztett repülőgépet négy ellenséges repülőgép megsemmisítésóvel torolt meg, A hajóhad pedig - csaknem ezer minden fajta hajó igénybevételével - több mint 335,000 francia és angol katonát mentett ki a nalál és a szégyen tor­kából és szállított haza uj feladatok elvégzésére, amelyek közvetlen kü­szöbön állanak. Vigyázzunk azonban - folytatta a miniszterelnök ­nehogy győzelemnek mondjuk ezt a kiszabadítást. A háborúkat nem kiüríté­sekkel nyerik meg. Ha győzelemről beszélünk, ezt csak a légihaderővel kapcsolatban monahatjuk. A mostani nagy erőpróbában valamennyi repülőnk kitüntette magát, valamennyi repülőgéptípusunk bevált és bebizonyosodott, hogy légihaderőnk az elkövetkezendő harcokban ki tudja vivni a fölényt. A veszteségekről szólva Churchill kijelentette, hogy az angolok vesztesége halottakban, sebesültekben és eltünfcetkben több mint $0.000. Anyagvúsz&eségünk - mondotta - óriási. Közel ezer ágyút vesztettünk és elvesztettük mindazokat a szállító és páncélos gépkocsikat, amelyek az északi hadsereg birtokában voltak. /Folyt.köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom