Napi Hírek, 1940. április/1

1940-04-15 [0463]

W Áf/Vv/Ln Stookholm, április 16. N - A Német Távirati Iroda tudósítója "szemtanától a követ-*.

1 kező részleteket tudta meg a norvég csapatok fegyverletételéről o Fredrikstad melletti Sarpsborgban: - P - Sarpsborgban rendes körülmények között egy gyalogos zászlóalj és egy légelháritóosztag állomásozik. A norvég kikö• tők német megszállása után itt még további csapotokat, becslés szerint *•*. két-három zászlóaljat vontak össze, amelyeket a város iskoláiban szállásoltak be. A város bejárata előtt a közelben levő folyó hidján április 11-ike óta őrszemek álltak. Április 13-án reggel egy gépkocsival német tisztek érkeztek ide és a városparancsnokkal kiván'tak beszélni. K» ezredeshez vezették őket. A német tisztek többórás megbeszélés után elhagyták Ssrpsborgot. Az ezredes erre magához hivatta a parancsnoksága alatt álló tiszteket. Késő délután a Sarpsborgban levő norvég csapatokat a piactérre szélitották szemlére. Senki sem emelt az ellen kifogást, hogy a négyszögben felállott katonák mögött a helység lakói is összegyűltek. A nemzeti himnusz eléneklése után K. ezredes a négyszög közepére lépott és szemtanuk jelentése szerint körülbelül a következő tartalmú beszédet mondotta: - Az elmúlt napok eseményei mélyen megrendítettek minden norvégot és nehéz dolog szenvedély nélkül és igazi felelősségtudatban állást foglalni ezekkel az eseményekkel szemhen. A norvég nénet akarata ellenére a háborúba taszitották. Most felvetődik a kérdés, vájjon hasznára válik-e az országnak, ha ellenállást fejt ki a megszálló német csapatokkal szemben. Szlyos belső küzdelmek és német tisztekkel folytatott igen nyilt megbeszélés után arra a meggyőződésre jutott, hogy a vérontás értelmetlen, kiváltkép azért, mert az ellátási helyzet az ország lakosságát csak a legsúlyosabb szenvedések elé állítaná. A német hadsereg tisztességes eljárásáról szerzett benyomás után^remélni kell és remélni is lehet, hogy a német hadsereg komolyan beszélt, amikor kijelentette, hogy nem csorbitja Norvégia szabadságát és szuverenitását, hanem az országnak mindössze ideiglenes- fegyveres védelmet akar nyújtani. Épen ezért a parancsnoksága alá rendolt tisztekkel egyetértésben elhatározta, hogy leteszi a fegyvert és aláveti magát a német parancsnokságnak. Nem teszi meg azonban ezt a lépés t, ha katonáinak többsége nom helyesli. Ha a mély felelősségtudatából elhatározott döntését nem helyeslik, épen ugy kész zászlóaljainak álén harcolni és elesni. Az ezredes ezután felszólitotta a katonákat, hogy önként lépjenek ki a sorból és indokolják meg, ha ellentétes véleményen vannak. Azt sem fogja megakadlyozni senkinek, hogy a csapatokból elváljék 'és saját elhatározásából utat vágjon magának a norvég hadsereg más részeihez, amelyek esetleg máskép határoztak. A csapatok és a lakosság mély csendben hallgatta végig K. ezredes sorsdöntő kijelentéseit. Kétszeres felszólitás után sem jelentkezett senki, hogy tiltakozzék a fegyverletételre vonatkozó inditvány ellen. Egy kiáltás hangzott el mindössze a tömegből: "Hiszünk a német barátságban", de a szemtanuk nom tudták bizonyossággal megállapítani, vajon ez a kiáltás e katonák vagy a polgári lakosság soraiból hangzott-o el. Miután senki sem mozdult, K. ezredes megállapította, hogy a. csapat egyhangúlag magáévá tette elhatározását. A csapatoknak erre "puskával tisztelegj"-et vezényelt, majd kivont karddal Norvégiát és Haakon királyt éltette. Ezután a zászlóaljak a lakosság viharos éljenzése közben visszavonultak szállásaikra; /MTI/