Napi Hírek, 1940. március/2

1940-03-16 [0462]

o-Ki/Ho / Teleki Pál gróf miniszterelnök beszédének Q folytatása / ' * Még egy kérdére szeretnék rátérni itt ezen a vegyes- ' nyelvű területen, amely Kassát körülövezi. Szeretnék valamit hangsúlyozni, elsősorban a közigazgatási tisztviselők , a rendőrök, főleg a csendőrök leverteoktaték, azonkívül a közigazgatási tisztviselők,, papok, tanítók előtt - nem mint miniszterelnök, meri: a"miniszterelnök talán kesébb jön, ha már neki kell belevágni. Mmt volt szolgabiré, mégpedig nemzetiségi járás szolgabirája oláhul is beszéltem és soha nem választattam birót szuronynyal, de mindig meg tudtam választatni azt.'akit akartam, .annakidején megmondhattam az embereknek azt, hogy ostobák: de oláhul mondottam, így szo nélkül fogadták, mert megvolt a közvetlenebb kapcsolat közöttünk. Kőrösmezőn, amikor tavaly ott jártam, egy pénzügyi felvigyázótél megkérdeztem"; hogyan áll a rutén nyelvvel.^Kérem,én csak magyarul oeszclek"- válaszolta és azt hitte, hogy ezért a válaszért mindjárt kitűzöm mellére az érdemkeresztet és nagyon csodálkozott, amikor azt mondottam, jé lesz hat-hónap alatt kipótolni ezt a hiányt,még elég fiatal/ Csak ilyenmódon lehet egy veF

esnyelvü országot vezetni és a szentistváni gondolat is ezt jelenti, szentistváni gondolat nem jelent erőszakkal való magyarosítást nyelvben, külsőben, jelenthet magyarosítást lélekben, ha őszintén csinálják - s ezen az utón lehet valamit elérni. Ha hazamegyex Erdélybe saját oláh'falum lakói még ma is a legmelegebb barát só ^r^got mulat jók* irántam, nagyon sokan leveszik a kalapjukat és magyarul beszelnek velem ma'is én pedig oláhul felelek. Kérem, tessék ezt megtanulni. Enélkül Szent István országát nem építjük vissza. /Óriási taps. / ' - Hallottam konkrét panaszokat, nemcsak innen, mii. s honnan is. Ha még többször hallom - mint ahogyan hallottam pár esetben -i hogy például levenfeoktatók és mások is aláírásokat gyüitenek nemzetiségi községekben magyar iskola létesítése érdekében, én kénytelen leszek minden ilyen kérvényt ^a papírkosárba dobni, mert az ilyen kérvények nem a nép igazi óhaját mutatják meg. Ha ellenben ezeket a mesterséges eszközöket az" illetők nem f

yakorolják, viszont elvégzik n maguk kütelésaégét a maguk helyén,a maguk őrében es nem próbálnak országos politikát csinálni ott, ahol' csak ren-' " det kell fenntartani vagy .csak nevelni kell, vagy csak egyéb funkciót végezni, akkor több lesz az, ilyen kérvény és őszintébbek is lesznek. Ezt nagyon komolyan mondom mint tanácsot, de 1 ha ke 11, akkor majd teszek róla, 7 "

a

gy tefis és éljenzés. / tymtáf/ - A mi életünk itt a Dunamedéncében'más nemzetiségű, "tehátfszlevák. rutén vagy egyéb ajkú magyarokkal, szósáj . S*«ntístvátt birodalmának néptdrel mindenkor az volt, hogy a politikai nemzetben, amely régen a nemességet jelentette, ebben a tekintetéén is az una eádemoue /labilitás állott fenn. S ha ma a politikai jogok a nemzetnek sokkal szélesebb v rétegeire terjednek ki, akkor ezeknek a széles rétegeknek és minden tagjuk* nak. különösen pedig azoknak, akik felelős állásban"vannak, agy kell viselkedniük, hogy egyformán nobilisak legyenek, Es a tanulság, tízzel le- " hot más nemzetek fölé emelkedni és vezetőül a nemzetek között el is ismertetni. Erőszakkal soha! Viszont a nemzetiségekre nézve mit jelent ez? Azt, hogy a nemzetiségek hol terjedtek, hol v issza "hu zódtakj talán épen ez a hely, ahol állunk, egyike azoknak a helyeknek az országban, ahol ilyen *' nemzetiségi változások a leggyajf^bbak voltak. Amikor'a Becsi döntőbíróság elé térképeket tettek, annafeb i zonyi tására, hegy Kassavidékén 1850-től 1880-ig huszonnyolc községet elmagyarositettunk, mi odatettük az 1720-tól 1930-ig terjedő időről szolé összes némaatiségi térképeket és azokból ki- • » világlótt, nogy az a bizonyos huszonnyolc község 1720-ban mind magvar volt./£i7